A pásztor nélküli juhokról

2014. január 10. 13:14
Sefatias
Sefatias
Itt vannak például a Jehova Tanúitól, Hit gyülekezetétől, és más kisegyházaktól elszakadt, istenkereső emberek. A bennük lévő bizalmatlanság miatt egészen más a hozzáállásuk a vallásokhoz, mint az átlag kereszténynek.

„Mintha élesebb lenne a szemük arra, hogy meglássák a szektás vonulatot más gyülekezetekben. Persze nem mindenki. Néhányan képesek arra, hogy onnan folytassák, ahol abbahagyták, és egy másik kisegyház tagjaként ugyanabba a cipőbe bújjanak vissza.
Magyarországon az egyházakat elhagyó, ám Istenben továbbra is hívő emberek száma több tízezer, vagy akár több százezer is lehet. Ez a tömeg, javarészt sérült emberekből áll.

Olyanokból, akik sokat vesztettek, nagy károkat szenvedtek egy szekta, vagy egy kisegyház jóvoltából. Ami érdekes ebben, hogy ezek az emberek sehova nem fordulhatnak segítségért, jogorvoslatért. Nincs az a szervezet, nincs az a csoport, amely szakmai segítséget tudna nyújtani nekik. Azok az egyházak, amelyek valójában felelősek a kisegyházak, szekták létrejöttéért, tudomást sem vesznek arról, hogy emberek ezrei sínylődnek Istent keresve, tőle válaszokat várva. Legtöbb esetben elfordulnak a bajbajutottaktól, és függetlenül attól, hogy megvannak a lehetőségeik, mind anyagi, mind szellemi oldalról, ők »mossák kezeiket«.

Pedig lenne mit tenni. Egy komolyabb szándék biztosan hozna gyümölcsöt, és megtalálná a módját és az eszközeit annak, hogy vigaszt és reményt nyújtson az áldozatoknak. Jelenleg csupán az ehhez hasonló blogok nyújtanak valamilyen segítséget a szekták áldozatainak. Érdekes, hogy az én blogom elsősorban Jehova Tanúi számára készült, mégis elmondhatom, hogy egyre több egyház csalódott tagjai veszik igénybe az itt kapott segítséget. Pedig mi az, amit én adni tudok? Mi az, amit sok kommentelő adni tud? Csupán az együttérzés, és a megértés, amiből az áldozatok tudják, hogy nincsenek egyedül, és vigaszt találnak sorstársaik szavaiban.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Biztos, hogy a méret számít. Egy "nagy egyház" sokféle embert gyűjt össze, sokféle életúttal, véleménnyel. Ha képes arra, hogy egyben tartsa őket, az egészen más légkört teremt, mint ami egy túlfűtött kis csapatban érvényesül.

Persze arra is gondolni kell, hogy ami nálunk kisegyház, amögött milliós tömegek állhatnak másutt, ill. "nagy egyházakon" belül is kialakulhatnak szektoid csoportok fura magánteológiákkal. A saját egyházam táján söpörgetve néhány éve volt egy nagy botrány Ausztriában a katolikus egyházban az "Engelwerk" nevű cég miatt, amely az angyalok közbenjárására helyezett irreális hangsúlyokat.

Ami a szememben döntőnek tűnik, az a párbeszédképesség a kívülállókkal, pl. más felekezetek tagjaival.

Nyilván minden keresztény-, és számos nem keresztény felekezetnek van olyan célja, hogy önmagába gyűjtsön minden embert. Fontos viszont, hogy erre az egy kérdésre fókuszálódik-e Jézus szeretetparancsa egy kívülálló felé. Mi történik egy vegyes házasságban? Meg tudjuk-e beszélni mondjuk a politikai helyzetet egy nem a mi felekezetünkhöz tartozóval? Tudok-e egy kívülállóval szolidáris lenni, ha rászoruló? Van-e számára túlvilági reményem a jelenlegi életállapotában, tehát attól a véleményemtől függetlenül, hogy lehetőleg minél előbb meg kellene térnie az én egyházam vallásgyakorlatához?

Úgy vélem, ilyesmik döntik el, hogy szektás jellegű-e személyesen az én hitem, vagy sem.

Ugyanakkor egy "nagy egyház"-on belüli szektoid csoportnak legalább van "felügyeleti szerve". Tehát van kihez fordulni, ha már nagyon gázos a helyzet.

"Kereszteljetek meg minden népet..." :-) Mintha nem arról lenne szó, hogy kereszteljetek meg minden népből egy bizonyos pszichés beállítottságra fogékony csoportocskát.

A reverzális-nyilatkozat kikényszerítése ma már nem gyakorlat.

Ma a katolikus féllel beszéli meg az eskető pap a másik fél jelenlétében, hogy minden gyermeke felé egyformán katolikusnak kell lennie, és neki, a katolikus félnek vállalnia kell, hogy az összes gyereke katolikus keresztelésére és nevelésére törekszik.

Ha történetesen a református fél ugyanerre törekszik, akkor valahogy egyezzenek meg, az élet nem habostorta, de ebbe már nem szól bele a pap. A református félnek semmit nem kell aláírnia, pontosabban csak egy nyilatkozatot arról, hogy még soha senkivel nem kötött katolikus játékszabályok szerint érvényes házasságot. Ezt talán nem túlzás elvárni...

Ha végiggondolod, pont az a teljesen hamis kompromisszum, hogy egyik gyermekem felé más vallási elvárásokat érvényesítek, mint a másik felé, és ezt az a biológiai esetlegesség dönti el, hogy fiúnak vagy lánynak születik.

Te, nem a reverzális volt a téma, és az a tájékozatlan fölvetésed, hogy azt a kat. egyház ma is elvárja?

Az ökumenikus párbeszéd egyik tényleges eredménye, hogy nem várja el.

A katolikus féltől viszont Krisztus melletti katolikus tanúságtételt vár el a házastárs és az összes gyermek felé.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés