A devizahitelek tisztessége és az Európai Bíróság: világos?

2014. február 13. 8:26

Bakó Bea
Mandiner
Ha győz a tanácsnok véleménye, akkor azt kell majd bizonyítaniuk a pereskedő hiteleseknek: nem volt világos számukra az árfolyam-különbözet mértéke.

A Kúria a decemberben meghozott jogegységi határozatában függőben hagyta az árfolyamrés tisztességtelenségével kapcsolatos döntést, mivel egy konkrét ügyben már előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Bíróságnál. Ítélet még nincs, a főtanácsnok viszont most nyújtotta be a véleményét, amiről majd az ítélkező tanács eldönti, hogy egyetért-e vele, vagy nem. Ha elfogadják a főtanácsnoki álláspontot, az árfolyamkülönbözetet tartalmazó kikötés tisztességtelensége csak akkor jöhet szóba, ha nem volt egyértelmű a kikötés. Ez esetben a magyar bíróság akár bele is nyúlhat utólag a szerződésekbe, hogy elkerülje az érvénytelenséget.

A Kúriát sokan bírálták és vádolták időhúzással, amiért a Jogegységi Tanács úgy döntött, hogy a devizahitelekkel kapcsolatos egyes kérdésekben megvárja az Európai Bíróság ítéletét. Az előzetes döntéshozatali eljárást maga a Kúria kezdeményezte korábban a Kásler-ügyben, ahol az adós felperesek a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló EU-s irányelvre hivatkoztak. Mivel az irányelvek értelmezésére – hacsak az ügy nem teljesen nyilvánvaló – az Európai Bíróság illetékes, így az előzetes döntéshozatali eljárás mondhatni szükségszerű volt. Kapóra is jött a bíróságnak, hiszen devizahitelek ügyében senki sem siet felvállalni a döntés súlyos felelősségét, a legjobb, ha másnál van a labda. És ha már egyszer kikérték az Európai Bíróság véleményét, akkor be is várják, mielőtt jogegységi döntést hoznak: az ugyanis kötelező értelmezést jelent a bíróságok számára.

A Kásler-ügyben három kérdésben kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást a Kúria az Európai Bíróságnál. Az értelmezés tárgya az irányelv azon rendelkezése, miszerint „a szerződések tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek”. Ez azt jelenti, hogy az nem lehet tisztességtelen kikötés, hogy mit adok el, vagy mit adok kölcsön. Az a kérdés, hogy az árfolyam-különbözet hozzátartozik-e ahhoz, amit kölcsön adok? Ha erre az Európai Bíróság igennel válaszolna, az megoldaná a Kúria ha nem is minden, de jó sok gondját, mert az árfolyamréssel kapcsolatos ügyeket Luxembourgra mutogatva vígan lesöpörhetné az asztalról. Ha a bírák igazat adnak a főtanácsnoknak, akkor még erre is sor kerülhet.

A Kúria első kérdése, hogy az átváltási árfolyamok közötti különbözetre vonatkozó, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel a szerződés elsődleges tárgya-e? A második kérdés, hogy világosak és érthetőek voltak-e a szerződési feltételek a hitelfelvevők számára? A harmadik kérdés arra vonatkozik, hogy amennyiben a bíróság a szerződési feltételek tisztességtelenségét állapítja meg, módosíthatja-e ítéletével a felek között korábban megkötött szerződést?

Vagyis az első kérdésben a Kúria nem azt kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy mi az a tisztességtelen szerződési feltétel, de még csak nem is azt, hogy milyen feltételek mellett tisztességtelen az átváltási árfolyamokra vonatkozó kikötés, hanem egy előzetes kérdést vetett fel: szóba jöhet-e egyáltalán a tisztességtelenség az árfolyam-különbözettel kapcsolatban? Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy az Európai Bíróság bizonyára nem válaszolt volna arra a kérdésre, hogy „mi a tisztességtelen?” – legfeljebb valami olyasmit mondott volna, hogy ezt a nemzeti jog szabályai alapján kell eldönteni.

Ettől függetlenül lehet, hogy erre a kérdésre is hasonlóképp fog válaszolni, Nils Wahl főtanácsnok ugyanis úgy foglalt állást, hogy elsősorban a nemzeti bíróságoknak kell eldönteni, hogy mi a szerződés elsődleges tárgya. Azonban a főtanácsnok amellett érvel, hogy nem csak a kölcsönösszeg és a kamat tekinthető a szerződés elsődleges tárgyának, hanem azt egy kicsit tágabban kell értelmezni, és ebbe az árfolyam-különbözet is beletartozik. „Az átváltási árfolyamot meghatározó azon szerződési feltétel, amelyet egyedileg nem tárgyaltak meg, úgy tekinthető, mint amely a szerződés elsődleges tárgya alá tartozik, amennyiben ez utóbbiból világosan kiderül, hogy e feltétel annak alapvető elemének minősül” – írja, hozzátéve: „Ezen értelmezést nem gyengíti azon elgondolás, miszerint a fogyasztók védelmére irányuló követelményre tekintettel a nemzeti bíróságnak a lehető legnagyobb mértékben annak viszonylagosan szűk fogalmát kell előnyben részesítenie, hogy mi minősül a szerződés elsődleges tárgyának”, mivel az árfolyam-különbözetről korántsem mondható el, hogy másodlagos, vagy kisegítő jellegű lenne a hitelszerződésben.

Tehát ha az Európai Bíróság elfogadja a főtanácsnok véleményét az első kérdésben, akkor árfolyamrés-ügyben a tisztességtelenség szóba sem jöhet, amennyiben a feltételek világosak és érthetőek voltak. Na de azok voltak-e?

Nils Wahl szerint „valamely szerződési feltétel világos és érthető jellegét annak alapján kell értékelni, hogy biztosítja-e a fogyasztó számára, hogy rendelkezzen azokkal az információkkal, amelyek segítségével módjában áll az adott szerződés megkötésének előnyeit és hátrányait, valamint az ügyletből számára fakadó kockázatokat megítélni. A fogyasztónak nem csak a kikötés tartalmát kell megértenie, hanem az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket és jogokat is.” A főtanácsnok ugyanakkor azt is leszögezi: nemzeti bíróság feladata megvizsgálni, hogy „a szerződéskötéskor nyújtott információkra tekintettel a fogyasztó olyan helyzetben volt-e, hogy értékelhesse a vételi árfolyamra (és nem az eladási árfolyamra) való utalás pontos következményeit”.

Vagyis Wahl álláspontja szerint az árfolyamrésre vonatkozó kikötés csak akkor lehet tisztességtelen, ha nem volt világos és egyértelmű. Ha viszont az volt, akkor mint a szerződés elsődleges tárgya, nem lehet tisztességtelen.

A harmadik kérdésre – hogy belenyúlhat-e a bíróság utólag egy szerződésbe – a főtanácsnok igennel válaszolt. Álláspontja első ránézésre ellentétesnek tűnik az Európai Bíróság egy korábbi ítéletével, amely kimondta: „a nemzeti bíróságok csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák.”

A főtanácsnok azonban rámutat: a hivatkozott ítélet „arra az esetre vonatkozik, amikor a szerződés rendszerében járulékos jelleggel rendelkező, vitatott kikötés elhagyása nem veszélyezteti az említett szerződés létét, és nem bizonyul sérelmesnek a fogyasztóra nézve.” Az árfolyamrésnél azonban szerinte a szerződés tárgyáról van szó – és egy ilyen alapvető rendelkezés érvénytelensége „lehetetlenné teszi a szerződés további teljesítését, ami végeredményben különösen sérelmes következményekkel jár a fogyasztóra nézve.”

Ezért Wahl azt javasolja, hogy az árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen (vagyis nem egyértelmű) kikötés érvénytelensége esetén a bíróságnak lehetősége legyen a feltételt saját jogának diszpozitív (eltérést engedő) rendelkezéseivel helyettesíteni vagy a szerződést utólagosan módosítani. Azt is leszögezi ugyanakkor, hogy „e helyettesítési jogkör nem lehet határtalan, a bíróság beavatkozásának a lehető legnagyobb mértékben kizárólag az eladók vagy a szolgáltatásnyújtók és a velük szerződő fogyasztók közötti bizonyos egyenlőség helyreállítására kell irányulnia”.

Nem tudjuk megjósolni, hogy az Európai Bíróság elfogadja-e majd Wahl főtanácsnok véleményét. Ha igen, akkor a bíróságnak lehetősége lehet utólag belenyúlni a szerződésbe (ezt a Kúria már egy nyári döntésében is megtette). Hogy mi volt egyértelmű, és mi nem, azt esetről esetre lehet csak eldönteni, de ha győz a tanácsnok véleménye, akkor azt kell majd bizonyítaniuk a pereskedő hiteleseknek: nem volt világos számukra az árfolyam-különbözet mértéke.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hat ez megint neszesemmifogdmegjol: az arfolyamkulonbozet merteke nem volt vilagos?
Ez olyan mint az, hogy nem vilagos szamomra mik lesznek a jovoheti lottoszamok.

Nyilvan senkinek se volt vilagos hogy mi lesz egy het, egy honap, egy ev, ot ev mulva az arfolyam.
Epp emiatt a kockazat miatt volt a kockazatos hitel kamata joval alatta az ilyen kockazatot nem hordozo forinthitelenek.

szo elszall, iras megmarad. leirva nem volt hogy nem szaladhat el az arfolyam...

Azt minden tovabbi nelkul.

Kerdes, hogy a birosag hol hatarozza majd meg azt a hatart, amire az ugyfelnek meg kello korultekintes mellett szamitania kellett.

Mert ez elegge gumiszabaly.

Szoval mekkora arfolyamkulonbseg az, amire fel kellett volna keszulni, mekkora amire nem... nem egyszeru a dolog.

Mert egyreszt lehet mondani azt, hogy +/-15% volt realis (hasrautve).
Masreszt azt is lehet mondani hogy 20-30 eves idotavon szamolni kellett volna akar +/- 100%-al is.
Elvegre az elmult szaz evben Magyarorszagon volt haromfele fizetoeszkoz meg ket vilaghaboru.

Nalunk inkabb az utobbi ertelmezes terjedt el, nem mukodnek az olyan perek mint Amerikaban hogy az oregasszony beperli a mikrosuto gyartojat mert nem volt rairva hogy macska szaritasara ne hasznalja.

A sorsjegyes vicc megvan?
Elad 100 forintert sorsjegyeket Kohn, hogy aki nyer, megkapja a lovat.
No, orul a nyertes, megy Kohnnal az istalloba, latja am hogy a lo doglott.
Felhaborodik, Kohn rogton visszaadja a szaz forintjat, tessek ittvan.
Mire o: nade a tobbiek?
Kohn: milyen tobbiek? Azok nem nyertek.

Na igy lesz a hitelt nem felvevokkel meg a forinthitelesekkel is...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés