A felszabadítás színháza – Vidnyánszkyról

2014. március 3. 10:38

Kóczián Mária
Talita
Az új felállású Nemzeti óriási lehetőség számunkra, hogy megértsük: ami konzervatív, az nem maradi; amiben szeretet van, az nem csöpögős; ami optimista, az nem bugyuta; ami formabontó, az nem önmagáért és az alkotó dicsőségéért való.

„Vidnyánszky ugyanis nem abban az avíttas értelemben nemzeti, keresztény és konzervatív, ahogy manapság azt sajnos még sokan elképzelik. Színháza mindent újraértelmez. Ahogy tette azt a Bánk bánban is. Nem fogja elkényeztetni, elszórakoztatni a nézőit ismert színpadi közhelyekkel.

Színháza a mozgásé. Előadásai hihetetlenül dinamikusak. Szinte mindig több dologra irányítja figyelmünket a színpadon. Nemcsak egy szereplő van a középpontban egyszerre, és a nézőtől is függ, hogy éppen ki köti le a figyelmét. Aki a hagyományos pesti színházhoz szokott, és nem találja mindebben a mégis megvalósuló rendet, érezheti azt is, hogy káosz, összevisszaság, amit lát. Nem csoda, hogy ez az egyik leggyakoribb kritika ellene.

A magyar néző hozzászokott a kifogástalan szövegmondáshoz, némi mozgással, megnyugtató, könnyen követhető és értelmezhető hangsúlyokkal. Ezt Vidnyánszkynál nem mindig találja meg. Nála a színészek megkapják a jogot és a lehetőséget arra, hogy játsszanak, hogy élhessenek a színpadon. A színész sokkal inkább médium, aki nem egyszerűen csak beszél és mozog, hanem teljes emberi valójában jelen van. És amit közvetít, az nem az író, a rendező, a közönség elvárt értelmezése, »mondanivalója«, hanem ennél sokkal több. Mi nézők nem egyszerűen jól szórakozunk, hanem a színész jelenlétével, a zenével, a fényekkel, a szöveggel a szemünk előtt valósul meg valami: a teremtés részesei lehetünk. Az emlékezetes Bánk bánban például ezért lehetett hiteles László Zsolt annak ellenére is, hogy akkor még a szövegmondása, dikciója nagyon is kifogásolható volt. Erőteljes színpadi jelenléte feledtette ezt a hiányosságot. (...)

Az új felállású Nemzeti óriási lehetőség számunkra, hogy megértsük: ami konzervatív, az nem maradi; amiben szeretet van, az nem csöpögős; ami optimista, az nem bugyuta; ami formabontó, az nem önmagáért és az alkotó dicsőségéért való.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azt még csak megértem, hogy Alföldi nehezen dolgozza fel, hogy nem lehetett a Nemzeti örökös igazgatója, de Vidnyánszkyról, meg a félházakról már le lehetne szállni.
Nyilván azok a nézők, akik Alföldi miatt mentek a Nemzetibe, azok most nem mennek.
Kicserélődik a közönség. Ennyi!
Olyanok járnak majd, akiknek nem ciki, ha az előadás katarzis.
Jut még eszembe: annál üresebb termek nem igen voltak az elmúlt 20-30 évben, mint a Jancsó filmeknél. De ugye ez esetben a közönség volt tahó, Jancsó meg baromi nagy művész.

Ha...
Alföldi, a világot megbotránkoztatva akart "gondolkodást" szítani,
Vidnyánszky a világot megváltva akar "gondolkodást" szítani,
Mindkettő szélsőség, tévút, abnormális.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában