Sokan mondják, hogy nem vagyok elég magyar

2014. március 19. 20:43

Kállay-Saunders András
hvg.hu
Sokan mondják, hogy nem vagyok elég magyar. Pedig én magyarnak éreztem magam egész életemben, még akkor is, mikor Amerikában éltem.

hvg.hu: Elég sok támadás ért a dalos győzelmeddel kapcsolatban. Számítottál rá?

K. S. A.: Figyelj, igazából mindegy ki nyer, mindenkit szidtak volna. Alex is kapott múlt évben, most én kapok, jövőre meg majd valaki más kap. Az viszont tényleg érdekes, hogy a legnegatívabb kritikák rendre a saját országodtól jönnek: engem Magyarországon elég sokan lehúznak, külföldön ellenben valahogy jobban állnak hozzám, de legalábbis nem szólogatnak be zsigerből.

hvg.hu: A magyar átlagember egyre zárkózottabb, ellenségesebb, ebből kifolyólag rasszistább. Téged is sokan vesznek elő a származásod miatt. Szerinted minek köszönhető ez a mentalitás?

K. S. A.: Én Amerikában nőttem fel, ahol az egész világ gyakorlatilag házhoz jött. Annyi féle nemzetiség, annyi féle ember között nőttem fel, hogy talán ezért nyitottabb vagyok, mint a magyarok többsége. Magyarországon egyszerűen gyerekként nem látsz, nem tapasztalsz annyit, mint Amerikában. Fizikailag nem lehetséges. Másrészt ott – bár millióegy nemzetiség él egymás mellett – az emberek valahogy mégis jobban összetartanak, mint itt, ahol javarészt mindannyian ugyanazon országban születtek. Kint, ha valaki azt látja, hogy nála jobban teljesítenek, nem irigy lesz, nem próbálja meg lehúzni magához a másikat, hanem motívációt nyer a helyzetből és nekiáll keményebben dolgozni, hogy ő is felküzdje magát. Ez itt valahogy nem megy. Persze Magyarországon is nagyon sok kedves ember van, mondjuk százból kettő, akiről tudom, hogy nem fogja elrontani a napomat azzal, hogy rámkiabál valami rasszista baromságot.

hvg.hu: Hogyan lehet jól reagálni egy ilyen támadásra?

K. S. A.: Sikeresnek kell lenni, ennyi.

hvg.hu: Mégis Magyarország színeiben indulsz. Szerinted milyen érzés magyarnak lenni?

K. S. A.: Sokan mondják, hogy nem vagyok elég magyar. Pedig én magyarnak éreztem magam egész életemben, még akkor is, mikor Amerikában éltem. Hálás vagyok azért, hogy egyszerre lehetek magyar és amerikai, hiszen enélkül a kettősség nélkül – ha csak itt vagy csak ott éltem volna – ma nem lennék az, aki vagyok. Még a zenéhez való viszonyom is teljesen megváltozott, mióta Európába jöttem. Mielőtt négy évvel ezelőtt ide érkeztem, sokkal zárkózottabb voltam a zenében, nem szívesen tekintettem fel a megszokott műfajaimból. Magyarország valahogy felnyitotta a szemem, ez pedig a stílusomban is lekövethető.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 82 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nekem meg magyar vagy te Bandi!!!!!
Én büszke vagyok arra, hogy te az USA-ban is azt érezted!!!

Egyébként az apukád is egy nagyon jó zenész!!!

Aki meg ilyet mond, az a szememben nem magyar!!!

"Sokan mondják, hogy nem vagyok elég magyar."

A szabadságharc honvédtábornokai 1848-1849:
http://honunk.blog.hu/2011/01/15/a_szabadsagharc_honvedtabornokai_1848_1850

Damjanich János (Jovan Damjanić, Staza, 1804. december 8. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornoka lett a cs. kir. hadsereg e szerb származású katonája.

Kötél általi halálra ítélték, és az aradi várban 1849. október 6-án kivégezték. Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai: "Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!" [wiki]

Bandici, kicsinyem, szerintem te azzal foglalkozzál, amihez értesz.

Írjál dalokat és énekeljél. Nekem Bruno Mars jutott rögtön az eszembe, amikor először hallottalak énekelni.

Nem kéne ilyen sokat dumálni és politikai eszközzé válni. Elég lett volna annyit mondani, hogy a te magyarságodat nem veheti el senki.

1. A hvg újságírójának provokatív kérdéseire is normális válaszokat igyekszik adni a srác.
2. Az egész Eurovíziós dalverseny egy nagy fos. Régebben legalább a többség az anyanyelvén énekelt.

András igazad van, de ne mondd nekem azt, hogy Amerikában minden oké, nem lövöldöznek nap, mint nap iskolások, iskolásokra. És nem utálják a négereket? Sőt félnek is tőlük. És ez a félelem nem tegnap kezdődött.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában