Szigorú feketelisták vannak

2014. március 24. 8:37

Grecsó Krisztián
Kötve-fűzve
Van több olyan író is, aki elmondja nekem, hogy azért nem ad kéziratot, mert az ÉS szerinte egy liberális lap, és ő ott nem fog közölni. Interjú.

 „Szeptemberben volt egy levélváltásod Rákay Philippel, aki akkor készítette az Itthon vagy – Magyarország, szeretlek című műsorát. Az ÉS-ben publikált leveledben sok sikert kívántál neki a műsorhoz és örömet a milliókhoz. Szerinted hol lett volna jobb helyen a műsor készítésére fordított közel egymilliárd forint?


Ez egy kifejezetten érdekes helyzet volt, mert én egy fiktív levelet írtam: egy vélhetően idősebb néző biztosította pártfogásáról az intendáns urat, és érvelt amellett, hogy miért fontos ez a műsor. Rákay Philip meglepő és villámgyors válaszlevele után viszont úgy tűnt, mintha az én levelem is valódi lett volna. Kockázatos lenne belemenni, hogy hol lett volna jobb helyen a pénz, lévén, hogy ezt arra szánták, hogy működtessék a közmédiumot, biztosítsák az információáramlást. Ezért nem válaszolhatom azt, hogy pedig de jó lenne, ha lenne a kórházban vécépapír. Nagyon szomorúan látom, hogy ennek a szakmának a becsületét és a hagyományait ily módon lehet negligálni, és kizárólag egy nézetrendszer kiszolgálóit helyzetbe hozni. Az, hogy ilyen szigorú feketelisták vannak, és hogy kifejezetten kerülnek embereket, akiknek még a nevét sem lehet bemondani, az azt eredményezi, hogy egész generációk maradnak ki a kultúra minden szegmenséből. Ha a közmédia nem megy el felvenni mostani színházi előadásokat, messze elkerüli azokat, akik nekik nem kedvesek, akkor a mai legnagyobb színészekről nem lesznek felvételek. Mi a fenéből akarnak gazdálkodni 20-30 év múlva? Mert ennek akkor lesz következménye. És nyilván egy olyan embernek, akinek a kultúrához köze van, aki a kultúra felől jön - például Rákay Philip -, éreznie kéne ennek a felelősségét, és tudnia kellene, hogy egy körkapcsolásra nem lehet eltapsolni ennyi pénzt. Persze, nehéz erről így beszélni, hogy Rákay nem mondhatja közben a magáét, de ha akarja, majd megteszi máshol.

Van olyan színész, művész, író, akit ki tudnál emelni azok közül, akiknek a megjelenését most is biztosítják? Hogy viszonyulsz a jobboldali kurzus szerzőihez?

Kifejezetten odafigyelek arra – szerkesztőként és magánemberként is -, hogy felülemelkedjek ezen, és ne érdekeljen, hogy a kurzus kit hova sorol. Ha fontos regény van készülőben, akkor próbálok kéziratot szerezni, hogy az ÉS olvasói a kortárs próza minden szegletére oda tudjanak figyelni. A pár hetes ÉS-ben Lackfi János prózája van, az MMA friss tagja, Oravecz Imre pedig nemrég küldött el nekem a készülő regényéből egy részletet, aminek igazán örültem. Fehér Bélától, Temesi Ferenctől és Bereményi Gézától ugyanúgy kértem kéziratot, ahogy kérek Esterházytól. De van több olyan író is, aki elmondja nekem, hogy azért nem ad kéziratot, mert az ÉS szerinte egy liberális lap, és ő ott nem fog közölni. Ezt értem. Az viszont már torokszorító, hogy egyre több az olyan kolléga, aki szeretne közölni, de nem mer, mert fél, hogy nem kap majd díjat, ösztöndíjakat. De azért még mindig jobb a helyzet, mint a színházakban vagy a filmszakmában. Az irodalom azért nem tud ennyire elmérgesedni, mert sokkal kisebb tócsa. Olyan kis pénzek, olyan kis publicitás jellemzi, hogy mindennek a perifériájára szorul, mindennek a legvégén áll. Miközben még mindig kimagasló hatékonysággal képviseli az országot nemzetközi szinten. A magyar irodalmat, ami sokkal több ismertséget és dicsőséget hoz ennek a hazának, mint mondjuk a foci, egy gyöngécske film árából gatyába lehetne rázni. Egy évig csodálatosan működne egy filmvígjáték költségvetésből. Az pedig sok idő.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 31 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

No, például Megyesi Gusztávval egy médiumban én sem szerepelnék szívesen.
Megértem azokat, akik nem akarnak az ÉS-ben publkálni (mondom ezt úgy, hogy húsz évig előfizetője volt a családom)

Egy fiatal író/költő, aki addig a Magyar Hírlapba írt rendszeresen, miután kötetét kiadták, a kiadó vezetője (barátilag?!) közölte vele, hogy most már hozzánk tartozol, ugye tudod, hogy a továbbiakban nem írhatsz abba náci lapba.
Az ÉS egyébként nem liberális, hanem simán OV fóbiás lap. Évek óta!

A működő kirekesztés diktátumai - amelyet mindig a másik oldalnak rónak fel - egyre kevésbé működnek. Ezt nagy örömmel hallom.
A fagyi visszanyal ?

Ez a poén még a rendszerváltás előtt született. És azóta csak rosszabbak lettek.

Ha a magyar állam szponzorálja az ÉS-t - bármilyen formában - a saját hóhérát hizlalja.
Te ezt ha érted is, Grecsó, sosem vallanád be.
Eljön az idő, amikor a magyar - mondom: MAGYAR - állam és polgárai lesznek annyira immunisak a betegségekkel szemben, hogy az ÉS-nek is adjanak támogatást.
Azonban a korábbi bal-lib hóhérok ténykedése nyomán ennek az ideje még nem dereng.

Hogy is hagyhattam le őket?
Mea culpa!

Ha az a gond egy kurzussal, hogy minden fontos helyet elfoglal magának (az övéinek) azt joggal utálja az, akit ebből kirekesztenek.
Ám az nem jó válasz erre, hogy amikor jön a másik csapat az ugyan ezt teszi.
És a kirekesztetté vált társaság visít. Mint ahogy előtte a mostani kirekesztők tették.

Az igazi megegyezés, az igazi NER az lenne ha akadna egy olyan kormány (egy olyan államférfi ME!) aki túllépne ezen. Aki a kultúrában (is) a tehetséget tekintené elsőrendű szempontnak. Akinek az lenne a fontos, hogy milyen a minőség.
Hogy lesz e ilyen Mo-n valaha azt nem tudom. Csak reménykedni tudok, hogy egyszer talán szerencsénk lesz.
Addig meg maradunk a homokozóban, tesszük azt, amit tegnap még amikor más volt a szereposztás utáltunk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában