Megint a Kúriánál pattog a devizahiteles labda

2014. április 30. 14:04

Bakó Bea
Mandiner
A magyar bíróság feladata eldönteni, hogy az árfolyamrés „az adós szolgáltatása alapvető elemének” minősül-e. Amennyiben igen, akkor a tisztességtelensége szóba se jöhet.

Megszületett az Európai Bíróság várva várt devizahiteles ítélete, ami miatt a Kúria nem foglalkozott az árfolyamréssel a tavaly év végi jogegységi határozatában. A Kúriát sokan vádolták időhúzással ennek kapcsán, azonban kézenfekvő volt – az akkor már folyamatban lévő – előzetes döntéshozatali eljárás eredményét kivárni, annál is inkább, mivel egy uniós irányelv értelmezésével kapcsolatos kérdés vetődött fel. Az Európai Bíróság ítéletében kimondta: a nemzeti bíróságnak kell arról dönteni, hogy az árfolyamrés tisztességtelen kikötés-e; viszont adott némi iránymutatást arról, hogy mikor számít világosnak és érthetőnek a szerződéses kikötés. Összességében viszont megint a mi térfelünkön pattog a labda.

A történet ott kezdődött, hogy Kásler Árpád és felesége tizennégymillió forintos svájci frank alapú hitelt vettek fel az OTP-től. A szerződésben 5,2 százalék ügyleti kamatot és 2,04 százalékos kezelési költséget kötöttek ki azzal, hogy ezek és „az egyéb költségek a folyósítást követően devizában kerülnek megállapításra.” A szerződés következő pontja szerint a törlesztő-részletek forint összegét a bank a részlet esedékességét megelőző napon érvényes eladási árfolyam alapján állapítja meg. Ezt a kikötést viszont az adósok tisztességtelennek tartották, ezért pert indítottak az OTP ellen. Káslerék érvelése szerint a kikötés azért biztosít egyoldalú előnyt a bank számára, mert lehetővé teszi, hogy a törlesztő-részletet az eladási árfolyam alapján határozza meg, a folyósított kölcsön összegét viszont a deviza vételi árfolyama alapján számították. 

A keresetnek az első- és a másodfokú bíróság is helyt adott, a bank azonban felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. Azzal érvelt, hogy az árfolyamrésre vonatkozó kikötés a „kölcsön ellenében fizetendő ellenszolgáltatás részét képezi”, és „az általános banki gyakorlatnak megfelelően a pénzügyi intézmény piaci devizavásárlásaival összefüggő kiadások fedezetéül szolgál”, ezért nem kerülhetett volna szóba annak tisztességtelensége.

A Kúria felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól: az eljárásban a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv értelmezését kérte.

Azt a kérdést tette fel, hogy a „szerződés elsődleges tárgyát” képezi-e a kölcsönvevő által pénzben fizetendő ellenszolgáltatás minden eleme, így az árfolyamrés, vagy pedig kizárólag az ügyleti kamat tartozik ide? A másik kérdés, hogy amennyiben az árfolyamrés nem számít a szerződés elsődleges tárgyának, akkor lehet-e díjazásként értékelni? Ez azért fontos kérdés, mert a vonatkozó irányelv szerint a szerződés elsődleges tárgya és az ár vagy díj (vagyis hogy mit adok el – vagy kölcsön – és mennyiért) eleve nem lehet tisztességtelen; amennyiben ezen feltételek világosak és érthetőek voltak. Tehát a harmadik kapaszkodó, hogy ha az árfolyamrés a szerződés elsődleges tárgyának vagy díjazásnak számít, akkor már csak az alapján lehet a tisztességtelenségére hivatkozni, hogy a kikötés nem volt világos. (Ezt is boncolgatta az ügyben februárban elkészített főtanácsnoki vélemény, amiről itt írtunk részletesebben.)

Tehát a Kúria nem azt kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy mi a tisztességtelen kikötés, vagy az árfolyamrés az-e (ezt hiába is kérdezte volna), hanem hogy egyáltalán szóba jöhet-e az árfolyamrés tisztességtelenségének vizsgálata az itthoni bíróságok részéről? Ha igen, abban az esetben két további kérdést tett fel: mit jelent az irányelvben meghatározott világossági követelmény, és módosíthatja-e a bíróság a szerződést az érvénytelenség kiküszöbölése érdekében?

Az Európai Bíróság ítélete hangsúlyozza, hogy az irányelv csak az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekre vonatkozik. A testület szerint a magyar bíróság feladata eldönteni, hogy az árfolyamrés „az adós szolgáltatása alapvető elemének” és ekként a szerződés elsődleges tárgyának minősül-e. Amennyiben tehát igen, akkor a tisztességtelensége szóba se jöhet. Arra a kérdésre, hogy lehet-e az árfolyamrést az adós által a szolgáltatásért fizetendő díjnak tekinteni, a bíróság nemlegesen válaszolt, vagyis ebben a tekintetben az árfolyamrés tisztességtelensége vizsgálható.

A szerződési feltétel világosságáról a bíróság kimondta, hogy ez a követelmény nem korlátozódik az alaki és nyelvtani érthetőségre, hanem kiterjesztően kell értelmezni. Ennek megfelelően az árfolyamrésre vonatkozó kikötés akkor világos, ha „a kölcsönszerződés átlátható jelleggel tünteti‑e fel a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztó egyértelmű és érthető kritériumok alapján előre láthassa a számára ebből eredő gazdasági következményeket” – szögezi le az ítélet. Hogy adott esetben Káslerék ezt átlátták-e, azt a magyar bíróságnak kell megállapítania.

Az utolsó kérdés az volt, hogy az érvényesség megtartása érdekében módosíthatja-e ítéletével a nemzeti bíróság a tisztességtelen szerződési feltételt. Az Európai Bíróság eddigi gyakorlata ezt nem engedte meg, és kifejezett bíróság általi módosítást a mostani ítélet sem tesz lehetővé. Azt viszont hangsúlyozza az Európai Bíróság, hogy a nemzeti bíróság a szerződési jog elveit alkalmazva elhagyhatja a tisztességtelen szerződési feltételt úgy, hogy azt a tagállami diszpozitív (eltérést engedő) rendelkezésekkel helyettesíti. Ezáltal helyreáll a szerződő felek egyensúlya és elkerülhető az érvénytelenség, ami egyébként még hátrányosabb helyzetbe hozná az adóst – fejti ki az ítélet.

Összességében tehát a Kúriának (és általában a magyar bíróságoknak) kell döntenie az árfolyamrés tisztességtelenségéről, amit két oldalról lehet vizsgálni: egyrészt a szerződés elsődleges tárgya, másrészt a világosság és érthetőség követelménye felől.

Ezt egyébként szívesen számon kérik utólag az adósok, pedig egyáltalán nem biztos, hogy a szerződéskötés előtt megfelelően tájékozódtak. Az árfolyamrés számítási módját általában az Általános Szerződési Feltételek tartalmazzák. Az ÁSZF akkor lesz a konkrét hitelszerződés része, ha utalnak rá a szerződésben (ezt persze mindig meg is teszik), egyedileg viszont nem kell megtárgyalni, hiszen akkor már nem lenne „általános”. Amennyiben az ÁSZF az ügyfél számára megismerhető (a bank honlapján, vagy a bankfiókban, stb.), akkor az ő dolga, hogy utánanézzen és kimatekolja, hogy megéri-e neki a hitelfelvétel. Arra alaptalanul hivatkozik, hogy egyedileg nem rágták a szájába az ÁSZF-et, hiszen tudhatott volna róla, ha a szerződési utalás alapján utána néz – ennyi előrelátást talán el lehet várni tizen- huszonmilliók felvétele előtt. Mindenesetre kíváncsian várjuk a Kúria döntését.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés