A halál völgyében csak az állam segíthet

2014. június 4. 13:47

Korányi László
Forbes
Az innovációnak van egy olyan szakasza, amit a szakma egyszerűen csak a „halál völgyének” nevez, ezt a piaci logika önmagában nem tudja kezelni.

Épp a halál völgye a szűrő, aki itt elesik, az miért tudna később lábra állni? 

Nem ez a szűrő. Egy jól működő magánbefektető is meghúzza a határt, aminél nagyobb kockázatot nem vállal (speciális esetek persze előfordulnak). Igenis vannak olyan cégek vagy találmányok, melyek állami segítséggel hidalták át a halál völgyét! Ellenpéldának szokták felhozni az USA-t, mondván, ott az állam magára hagyja a piacot. Ez azonban nem igaz, a Szilícium-völgy történetében is nagyon fontos szerepet játszottak az állami megrendelések, a »türelmes« állam vállalta át azokat a kockázatokat, amit a piac nem (a témában ajánlom Steve Blank, a Stanford professzorának egyik előadását: Secret History of Silicon Valley). Persze önmagában ez nem lett volna elég, az amerikai pionír attitűdre is szükség volt. De ahol az innováció sikeres, ott mindig van állami szerepvállalás, ez még Európában is jól látszik. Nem véletlen, hogy a K+F ráfordítás ott a legmagasabb, ahol a védelmi kiadásokra az állam nagy hangsúlyt fektet (Nagy-Britannia, Svédország, még a Nokia is ebbe a kategóriába tartozik). (...)

Ha sokat is kell várni, az inkubátorokban »érlelődő« cégek akár 100 milliós állami befektetéshez is hozzájuthatnak, a teljes pályázati keret több mint 2 milliárd forint. Ez nem a ló másik oldala? Ez jóval több, mint amennyiből a halál völgye elkerülhető.

Elnézve a külföldi és a magyar pályázati gyakorlatot a lényeg inkább az, hogy a pályázati pénzekért igenis legyen kemény verseny és az nyerjen, aki a versenyben jobbnak bizonyul. Még a strukturális alapokból kiírt pályázatoknál is érződik a különbség, hogy mikor zajlik így a döntési folyamat. Látjuk, hogy a hosszú távú eredményességben mit jelent, ha nincs igazi verseny. 
Nem az állami pénz az, ami önmagában ellustít és felelőtlen pazarlásra ösztönöz, hanem a rosszul elköltött állami pénz. A »megélhetési pályázó« kezd itthon is egyre ismertebb fogalom lenni. Ez abszolút káros. Ott, ahol a kiválasztás alapja a verseny, ott ez az eredményekben meg is fog látszódni. Az sem jó egyébként, ha a vállalkozó vagy a kockázati tőkés költi el rosszul a pénzét, nem szerencsés, ha a startupok a kockázati tőkések igényei felé kezdenek el tolódni (az nem feltétlenül egyezik a piacéval). A szakpolitikának óriási a felelőssége abban, hogy a kereteket jól határozza meg.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés