A magyarországi sajtó és a hatalom az első világháború kitörésének idején

2014. július 30. 11:06
Talán meglepő, de – eltérően Ausztriától – általános érvényű sajtócenzúra nem volt Magyarországon az első világháború időszakában.

„Az előzetes cenzúra általános bevezetésére ugyan nem került sor, de egyes, »arra okot szolgáltató és (külön megjelölendő)« sajtótermékeket kötelezhettek arra (12001/1914. számú I. M. E. számú rendelet), hogy közleményeiket a megjelenés előtt mutassák be a kijelölt hatósági szerveknek. Talán meglepő, de – eltérően Ausztriától – általános érvényű sajtócenzúra nem volt Magyarországon az első világháború időszakában. Voltak is olyan hangok a Monarchia osztrák felében, amelyek szerint a magyarok által mindig olyan nagyon féltett paritást ezen a téren is érvényesíteni kellene, vagyis hogy a cenzúrát Magyarországon is be kellene vezetni.

Cenzúra tehát nem volt, de azért néhány lapot még a háború első hónapjaiban betiltással sújtottak. Ez lett a sorsa pl. a budapesti Független Hírmondónak, a Rendkívüli Újságnak, a Szlovenszky Denniknek, a Kassai Munkásnak, a Fiumében megjelenő Reijcke Novinenek és a La Voce del Popolonak, továbbá a szerb nyelvű, újvidéki Zasztavanak és a nagykárolyi Közérdeknek is. Igaz, hogy ezek a betiltások nem voltak véglegesek, többnyire néhány napra vagy esetleg egypár hónapra korlátozódtak.

A kormányzat nem akart feltétlenül keménykedni, mert arra nem is volt szüksége, hiszen a lapok többsége a háború kitörését – az Európa szerte megfigyelhető háborús párti közvéleménynek megfelelően – üdvözölte. Nemcsak a kormánypárti, hanem a mérsékelt ellenzék lapjai is a Szerbiával való leszámolást sürgették, megelőzve ebben a magyar kormányt is, hiszen tudvalevőleg Tisza István miniszterelnök csak hosszabb tépelődés után adta hozzájárulását a hadüzenethez, miután német birodalmi körök kifejezésre jutatták, hogy a Monarchia elveszti támogatásukat, és az Orosz Birodalommal szemben egyedül marad, amennyiben nem használja fel indítékként Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolását Szerbia megtámadására. Egyedül néhány lapnak voltak fenntartásai a háborús hangulattal szemben: így pl. a Károlyi Mihály és Justh Gyula által fémjelzett politikai csoportosulást képviselő Magyarságnak, valamint a Jászi Oszkár körüli polgári radikálisok nézeteit kifejező Világnak. Leginkább háborúellenes magatartást a szociáldemokrata napilap, a Népszava foglalt el. Tisza István miniszterelnök azonban magához rendelte Garami Ernőt, a Népszava főszerkesztőjét, és »a legszigorúbban figyelmeztette«, hogy »a lapot, ha hangját nem változtatja meg, (…) azonnal betiltja« (A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 4/B kötet. Budapest, Kossuth, 1969. 14.). A Népszava értett a szóból, és ezt követően idomult a »mainstream« irányhoz.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés