A hagyomány mítoszába a beteg lélek kapaszkodik

2014. augusztus 3. 10:59

Péterfy Gergely
VS
Alapvetően nyelvi problémának tartom a mai Magyarország közéleti betegségeit. A nyelven keresztül gondoljuk el a világot, annyi látszik belőle, amennyit a nyelv enged. Interjú.

A magyarságot éretlennek tartó Kazinczy után kétszáz évvel felnőtté vált már a nemzet?

Nehéz megkerülni ezt a metaforát, amelyben gyerekesnek, éretlennek láttatjuk saját magunkat, bár lehet, hogy a hisztérikus öregség találóbb arra az állapotra, amelyben ma vagyunk. Szakítani kellene azokkal a mítoszokkal, amelyek meghatározzák a közbeszédet, új nyelvet kellene találni a dolgainkra. Úgy látszik, ez sokkal hosszadalmasabb és nehezebb folyamat, mint azt mondjuk a rendszerváltásnál gondolni lehetett. Nyilván egy sokszoros vereséghalmazzal birkózó országban nehéz a hibákkal szembesülni, mert szinte alig találsz olyan történelmi időszakokat, amikor valami jól sikerült. Egy történelmi regény szerzőjeként persze nem kárhoztathatom azt a mentalitást, hogy túl sokat foglalkozunk a múlttal, de nyilván az is tény, hogy ameddig nem alakítunk ki tiszta viszonyt a múlttal, a jövőkép is homályos marad.

Mi kell a szembenézéshez?

Alapvetően nyelvi problémának tartom a mai Magyarország közéleti betegségeit. A nyelven keresztül gondoljuk el a világot, annyi látszik belőle, amennyit a nyelv enged. A politika, a filozófia vagy a pszichológia fogalmai máig nem tudtak elég mélyen beépülni a magyar nyelvbe, nem lettek szerves részei az anyanyelvi mentálhigiénének, fenn ragadtak a csak kevesek által bírhatóan ritka levegőjű magashegyi alaptáborokban.

Ezért nem értjük, hogy a demokrácia nem a választott többség uralma?

A magyar nem indoeurópai nyelv. Így például a demokratikus politikai kultúra fogalomtárát még távoli asszociációkkal sem tudjuk összefüggésbe hozni valamely ismerős konyhanyelvi kifejezésünkkel. A nyugati nyelveknek könnyebb dolguk van, ők közvetlenebb viszonyban vannak a műveltségi szavakkal, hiszen rokonaikat használják a mindennapokban. Nem érzem magam elég felkészültnek ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására, csak tapogatózom. És ebben a tapogatózásban az is lényegesnek tűnik, hogy az ország a szocializmus alatt lényegében 40 évet kómában töltött, és amikor felébredt, addigra a világ megváltozott körülötte. Nem beszéltük a nyelvet, amelyet körülöttünk használnak. Nincsenek nagyon reflexeink, sem válaszaink erre a világra, archaikus, idejétmúlt, rosszabb esetben bűzlő és rothadó tanokkal operálunk. A Kitömött barbár felől nézve azt állítom, hogy a Kazinczy-féle gondolkodás nem csupán nyelvet kívánt újítani. A megújított nyelv által egy olyan világot akart létrehozni, amelyet a klasszicizmus és a felvilágosodás esztétikája, szépség- és harmóniaeszménye rendez be igazságosra és szabadra. Egy intellektuálisabb, filozofikusabb, problémaérzékenyebb kultúrát, mint amilyen végül a romantika nyomán a miénk lett. A mai magyar műveltség fősodra a romantika, máig ez az egyeduralkodó a közízlésben. S bár társadalmi értelemben elérte a szélesebb körű művelődést és ezzel a tömegesebb polgárosodást, az alapos megértést eredményező, pontos nyelvhasználat nem alakult ki, és ennek szerintem most isszuk meg a levét.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 89 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"A hagyomány mítoszába a beteg lélek kapaszkodik"

Ki igényli, hogy a balliberális, álliberális mítoszokba kapaszkodjon?
Tessék megkeresni az SZDSZ-es doktor urat ő biztos tud jó gyógyszert ajánlani a kezelés. Mintha egyszer már lett volna ilyen ajánlata.

Válaszok:
ÁrPi | 2014. augusztus 4. 10:43

Üres duma, szófacsarás, értéktelen kenegetés, toposzok halmaza.
A demokrácia fogalma már a kezdetkor uralmat, a NÉP uralmát jelentette. Az idők folyamán ebből úgy lett a többség uralma, hogy az a döntés lett elfogadva, amelyre a többség a szavazatát adta. Ezt használták ki különböző érdekcsoportok és a hatalom csúcsán lévők.

A demokrácia azonban az én felfogásom szerint ennél többet jelent. Jelenti a másik meghallgatását, a közös gondolkodást, a közösen megoldandó feladatokat. Röviden; kompromisszum.

Ezzel el is érkeztünk a probléma gyökeréhez.

1900-ben az első kormány megalakulásakor már elkezdődött a játék, amely célja a kormány megbuktatása, mert nem jöttek be a számítások, nem az SZDSZ alakíthatott kormányt. Ezt követően pedig egyre jobban erősödött, s a fő hangsúly a ki kit győz le.
Ez a csúcsát a Gyurcsány kormány alatt érte el.

Milyen liberális demokratikus kormány az, amelyben a kormányfő a tüntetőknek azt üzeni: "Majd megunják, aztán hazamennek."?

Ezt tessék meghámozni és ne a közbeszéd nyelvezetét, s akkor tisztán fogja látni, hogy ki és milyen mértékben lelki beteg.

Válaszok:
Berecskereki | 2014. augusztus 3. 11:42

"A liberális demokrácia képviselőinek pont ez a célja: mikor mi tetszik nekik, azt tartják liberális demokráciának."

Na ja! A liberális demokrácia - amely szerintem egy műalkotás - olyan mint a liberális láthatatlan alkotmány, törvény. Azt lehet belemagyarázni, ami a belemagyarázó képességéből és erkölcsi magatartásából következik.

Beteg a maga lelke,kedves szerző!
Nyilvánvaló önellentmondásba keveredvén inkább fogjon bele egy alapos lélekelemzésbe:vajon miért tartja betegnek azt,aki (helyesen) ragaszkodik a megismert és feltárt múlthoz - nem árvalányhajasan,"magyarkodva",és arra akar jobb jövőt építeni.
Csak így lehet (megfelelő innovációval,korral haladással persze.)

Én azért nem vagyok szomorú mert Magyarországon és a magyar nyelvterületen nem hoditott a "liberális demokráciát" jellemző "modern" a kornak megfelelő PC nyelvezet ahol semmi nem azt jelenti ami. A szavak értelme elvesztette jelentését s homályos megfoghatattlan értelmet nyert.

Én kifejezetten örülök, hogy a magyar nyelvben pont a szinesége miatt árnyaltan ki lehet fejezni mindent amit az ember akar.

Ha ironizálni akarnák akkor ide idézném akár "Kádárt" is aki már akkor is megfogta a lényeget, " ha krumpli leves, akkor nevezzük krupli levesnek".

Ez azért hordozza magában a magyar néplelket és a nyelv kapcsolatát függetlenül attól, hogy valaki milyen ideológiai beállitottságú.

Erre mondják, hogy nyelvében él a nemzet és nem kell szerves fejlődését elszakitva külömböző írányzatok szerint mesterségesen főleg agresszivan megváltoztattni.

Na ezt csak a liberális demokrácia(valójában diktatorikus) rendszerekben nyert teret, amit ma is megszenvedi a müvelt gondolkodó világ.

Bocs. Elírtam. Nem 1900, hanem 1990.

Mindig is bizonyos fenntartásokkal voltam a klasszika-filológia és tanult művelői iránt.

Ami a szemlézett beszélgetés mondanivalóját illeti: olvasva azt, az első gondolatom az volt, hogy kitűnő meglátás, miszerint "A nyelven keresztül gondoljuk el a világot, annyi látszik belőle, amennyit a nyelv enged".
Azután továbbhaladva megváltozott a véleményem. Nem kötelező elfogadni, de ez az érvelés tipikus példája az át nem gondolt, intellektuálisan nagyképű okoskodásnak.
Hiszen, az ember a világot, annak fontos tényezőit akkor is értheti és érti is, ha kellő műveltség hiánya okán nem képes a gondolatait olyan alkalmas formába szedni, hogy azután azt másokkal megértesse, esetleg önmaga számára verbálisan megformázza.
Ez már akkor is igaz volt, amikor még nem beszélhettünk kialakult nyelvi kultúrákról.
Ez azt hiszem evidens.
És ha ez igaz, akkor az egész gondolatiság, amelyet a magyar nyelv problematikájaként ad elő az interjúalany - hamis.
Arról az el nem hanyagolható csekélységről nem is beszélve, amit fentebb orion 11:40 - engem megelőzve ki is fejt - hogy az emberi műveltség és progresszió egyáltalán nem köthető az indoeurópai nyelvi struktúrához.
Ez egyszerűen nevetséges és komoly gondolati korlátoltságot jelez.
Természetesen megértem egy klasszika-filológus korlátoltságát.

Azzal viszont egyet kell értsek, hogy Kazinczy idejében a magyar nyelv fejletlennek volt tekinthető, amely viszont nem a nyelvi gyök, hanem a magyar társadalom több száz éves elnyomatásának és mesterséges élzártságának, illetve annak következményének volt betudható.
Az a feltételezés pedig az intellektusi gőg és az abból fakadó szűklátókörűség kategóriája, hogy bármi fogalmi problémát jelenthetne a magyar közbeszéd számára, hogy a nyelve nem indoeurópai.
Hogy "új nyelvet kellene találni a dolgainkra", ezzel is egyet értek; itt van mindjárt javaslatként két aktuális fogalom: liberalizmus, neoliberalizmus.
Szerintem a nyelvi megjelenési formák új tartalommal való megtöltése, talán ez lehetne ennek az új nyelvújításnak a lényege.

Vitatkoznom kell. Ne vedd kötözködésnek.
Nekem nem ez a véleményem. A magyar közbeszéd tele volt latin szavakkal, latin fogalmi meghatározásokkal, fordulatokkal.
Azon kívül, ami a nyelvet, annak gyökereit illeti, szörnyen kacifántos volt, ma már nevetségesen túlcifrázott, feleslegesen hosszú szóváltozatoktól hemzsegett.
Vagyis, a problémát nem az ipari forradalom, az új fogalmak elnevezésének kényszere jelentette, hiszen ezzel még a XX.sz. elején, annak első harmadában is küszködött a magyar szaknyelv és csak az ötvenes évek hozott merőben megújulást.

Visszatérve Kazinczyhoz, nem kell ezt a kvázi fejletlenséget tagadni, különösen nem szégyellni, ezen minden kultúrnyelv átment.
Ha nem tetszik a fejletlen kifejezés, használjuk a korszerűtlent.
(Most az angolt nem is hoznám ide, de akkorát változott, mint bizonyára tudod, hogy ma már az évszázadokkal korábbi változata nem is érthető.)
Hogy Kazinczyék kiválóan oldották meg a nyelvújítást, nem vitás, de már ez maga bizonyítja, hogy szükség volt reá.
És ezt válaszolnám kurbitalis 13:10-nek is.

"A hagyomány mítoszába a beteg lélek kapaszkodik"
A szerző észre sem veszi, hogy ezzel mekkorát zsidózik. Merthogy a zsidók identitásuk (azonosítható nemzetként való létezésük) pár ezer éves megőrzését semmi másnak nem köszönhetik, csak kizárólag a "hagyomány mítoszába" kapaszkodásnak. - Úgyhogy egy egész nép létezése a bizonyíték a fenti sommás ítélet hamisságára.

1.A szerzőnek - szerintem - túl egyoldalú a felfogása : tudniillik a nyelven TÚLIT is felfogjuk . Ha nem így lenne , akkor nem tudnánk - például - fordításokat produkálni , egyik nyelvből a másikra .
2. Az igaz , hogy a " világ határa , a nyelv határa / L. Wittgenstein / . Viszont , hozzátehetjük , hogy a határnak mindig KÉT OLDALA van . Tehát a saját nyelvünket EGYSZERRE birtokoljuk , s szemléljük kívülről is / a nyelvi határon túlról , s ez a feltétele minden nyelvi újításnak / .
3. A hagyomány sem csak negatív : "óriások vállán álló törpék vagyunk" / Clairveuxi szent Bernát /.

Figyelemre méltó írás, interjú.
...de a liberális cím...
Nem tudom, ki adta, de hogy jól kib...szott Péterfyvel, az biztos.

:-D

Sőt a szabadkőművesség hagyományáról is szól saját oldaláról nézve ez a Péterfy Gergely (Kazinczy és Angelo Soliman - Kitömött barbár - könyv )

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés