A magyar animáció világsikere

2014. szeptember 4. 13:26
Tóth Luca
MNO
A kíváncsiság kora egy szürreális felnőtté válási történet, amely egy rémálomszerű környezetben a három főszereplő saját vadságával és belső ösztöneivel való küzdelmét mutatja be.

A kíváncsiság kora című diplomafilmje hogyan készült el?


Kezdetektől fogva tudtam, hogy képes filmet akarok készíteni, mert alapvetően egy rajzosabb irányt képviselek. Ezért a film stílusa, a képi világa, színei, formái nagyon erősen részei a narratívának. A kíváncsiság kora nagyon szürreális alkotás, amely nem elsősorban verbális eszközökkel él. Számomra a rajzolás gondolkodási folyamat. Miközben rajzolok, a kreatív megoldások számtalan opciója merül fel bennem, és folyamatosan döntéseket kell hoznom – már ha nem tudom pontosan, hogy mondjuk egy kék szekrényt akarok rajzolni. Például ha egy karakteren elkezdek gondolkodni, engedem magam improvizálni, őszintén reagálni gondolatokra.

A szárnyaló fantázia során milyen korlátokba ütközött A kíváncsiság kora elkészítésekor?

Az RCA-n általában egyedül dolgoznak a diákok, tartalmi és formai megkötöttségek nélkül. Lehetett volna csapatban is dolgozni, de engem a másik irány azért foglalkoztatott, mert szerettem volna minden részterületen kipróbálni magam. Úgy éreztem, hogy ez is a tanulásom része. Leginkább a sztori kitalálását és a látvány megteremtését élveztem. Mivel időigényes volt a filmem elkészítése, nyolc perc körüli hosszban gondolkodtam, mert ez is egy évig tartott, és ha mondjuk húszperces animációt akartam volna készíteni, akkor még másfél évet ezzel töltöttem volna. Az elmondottak miatt a védésen néhány tanárom nagyon meg is lepődött, mert afféle zsákbamacska film volt A kíváncsiság kora. Akikkel konzultáltam, nem erre számítottak, mert ez a szürreális utazás csak az utolsó pillanatban állt össze, és a részekből nehéz volt előre látni a végeredményt. A kíváncsiság kora egy szürreális felnőtté válási történet, amely egy rémálomszerű környezetben a három főszereplő saját vadságával és belső ösztöneivel való. (...)

Hogyan került a diplomafilmje Annecyba?

Az iskola automatikusan nevezte a neves animációs filmfesztiválra, valamint még harminc másik seregszemlére. Mivel egy fesztivál szubjektív válogatásokon alapul, ezért abban sem lehettem biztos, hogy beválogatnak, arra pedig végképp nem számítottam, hogy díjazhatnak is. A fesztiválokon, így Annecyban is igyekeznek sokszínű programot, különböző technikájú, műfajú filmeket összeválogatni, és még arra is figyelnek, hogy egy iskolából ne érkezzen sok pályamű. Érdekes módon a programban az enyémhez hasonló, szürreális és bátor film éppen Bucsi Réka Symphony no. 42-je volt.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában