Holland aranykor

Rembrandt a Szépműben: hogyan jön létre egy megakiállítás?

2014. november 3. 12:00
Több mint száz festő 178 alkotását vonultatja fel a Szépművészeti Múzeum új kiállítása, amely Rembrandt és a holland arany évszázad festészete címmel mutatja be a 17. századi Hollandiának, a polgári korszak hajnalának máig kiemelkedő művészetét. A kiállításon Rembrandt húsz műve mellett először láthatunk Vermeer-festményeket is Magyarországon. De hogyan jön létre egy ilyen megakiállítás? Riportunkban benéztünk a kulisszák mögé.

A Szépművészeti Múzeum Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című, október 31-én megnyílt kiállításának 178 képét a világ vezető múzeumainak egész sorából kölcsönözték, az amszterdami Rijksmuseumtól a londoni National Gallery-n, a New York-i Metropolitanon és a firenzei Uffizin át a madridi Pradóig. Számos kép érkezett a stockholmi Nationalmuseumból, ahogy természetesen a Szépművészeti saját, világszinten is kiemelkedő holland gyűjteménye is szép számmal képviselteti magát a holland aranykori kiállításon. A megnyitó előtt jelen lehettünk az egyik remekmű, a Londonból érkező Rembrandt-önarckép beérkezésénél.

Csendes reggel a Szépművészeti Múzeumban, pár nappal a kiállítás megnyitása előtt. Az előcsarnokból fotósok és újságírók gyülekeznek, hogy aztán a nyitás előtt bejuthassanak a kiállítás termeibe. A munkások és a szakértők az utolsó simításokat végzik a nagyrészt már helyükre került képek körül: de egy főmű még hiányzik. Rembrandt van Rijn harmincnégy éves korában, 1640-ben készült önarcképére várunk, amely bármelyik pillanatban megérkezhet a londoni National Gallery-ből. Aztán egy csapat szállító betolja a hatalmas, szekrény méretű ládát, amely minden mechanikus és klimatikus hatástól védi a festményt. Miután a rögzítő csavarokat eltávolítják, kiemelik a világhírű kincset, Rembrandt egyik legfontosabb, saját dicsősége teljében készült önarcképét.

Hogy mi a műtárgykölcsönzés folyamata? Ezt tudjuk meg Lévay Zoltántól, a Szépművészeti kommunikációs vezetőjétől. A kölcsönzött művet a kölcsönadó múzeum által küldött műtárgykísérő, a kurír kíséri el egészen a kiállítás helyszínéig, szigorúan együtt utazva az műtárggyal. Amikor a kurír átadja a képet, a restaurátorok átvizsgálják, hogy sérült-e az alkotás az utazás közben. Rögzítik, hogy minden rendben van-e a képpel, és ha igen, akkor a Szépművészeti átveszi a képet. A kölcsönzési folyamat során nagyon aprólékos szerződésben rögzítik a felek a kölcsönzés feltételeit, beleértve a mű állapotleírását. Az titok, hogy egy konkrét festmény milyen úton-módon érkezik meg egy kiállításra, de általánosságban elmondható, hogy Európából szárazföldön érkeznek a képek, tengerentúlról pedig repülővel. A Rembrandt-önarckép esetében is közelről átvizsgálja a műalkotást a brit kurír, a Szépművészeti képviselői, valamint a restaurátorok.

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a helyszínen a Mandinernek elmondja: „A műkincskölcsönzés biztosítását minden esetben a kölcsönkérő fél állja. A Szépművészeti mögött magyar állami garancia áll, amit a kölcsönadók elfogadnak. Így tudtuk létrehozni a kiállítást”. Ha egy kölcsönadó nem fogadja el az állami garanciát, akkor ki kell fizetni a biztosítás árát. A most megnyíló Rembrandt-kiállításon a nem a Szépművészeti gyűjteményébe tartozó képek biztosítási összértéke 300 milliárd forintra rúg. Csak a Londonból érkező Rembrandt-önarcképnek 25 milliárdos a biztosítása. Baán László hozzáteszi: „A műtárgykölcsönzés már begyakorlott üzem, iparág a világ körül, amivel a világ gyűjteményei bekapcsolódhattak a nemzetközi múzeumi áramlatba”. A profi műtárgyszállítás a kölcsönzések előfeltétele: egyedi szerződésekben rendezik a kölcsönzések körülményeit, feltételeit. Az állami garanciát általában elfogadják a kölcsönző felek, de az is lehet, hogy további, kiegészítő biztosítást kell kötni, vagy éppen fegyveres kíséretet kérnek a műtárgy utazásához.

Vermeer Asztronómusa érkezés után

Miközben a Rembrandt-önarckép a helyére kerül, Emberi Ildikóval, a Régi Képtár korábbi vezetőjével, a 17. századi holland festészet nemzetközi hírű kutatójával beszélgetünk. A művészettörténészt épp a kiállítás alkalmából avatta Vilmos Sándor holland király az Oranje-Nassau Rend lovagnőjévé. Ember Ildikó Tátrai Júlia társkurátorral együtt a kiállítás megszületésének minden mozzanatánál jelen volt. „Sok éves munka előzte meg a kiállítást, amely illeszkedik a Szépművészeti Múzeum kiállítási sorozatába, amely az európai festészet egy-egy nagy korszakát mutatja be. A koncepció alapja, hogy a saját gyűjteményünkre alapozva, annak kiemelkedő darabjait a kontextusukba helyezzük” – mondja Ember Ildikó. A Szépművészeti saját holland aranykori gyűjteményének mintegy ötszáz darabjából negyven főmű látható a most megnyílt kiállításon. Ehhez kértek még több mint száz művet külföldi gyűjteményekből.

A kurátor leszögezi: a holland arany évszázad legkiemelkedőbb mestere Rembrandt. Míg az ezt megelőző Szépművészeti-nagykiállítás jobban koncentrált Caravaggiónak a korára gyakorolt hatásával, addig a mostani kiállítás esetében egy nagyobb merítést alkalmaztak. „Egy monografikus Rembrandt-kiállítás azért nagy merészség volna Budapesten, és ez a korszak önmagában is rendkívül gazdag és sokrétű. Ez a mai értelemben vett polgári festészet születése” – hangsúlyozza a művészettörténész. Az arany évszázad nem is egészen száz évet jelöl: Hollandia megszületése után pár évtizeden belül világhatalommá vált és meggazdagodott - és ez a változás a kultúrára is kihatott. „A festészet olyan csodát teremtett, amely máig hat és maradandó érték lett. A németalföldi festészet már a középkortól Európa egyik vezető iskolája volt. A 17. századi holland festészet a környezetét, a közvetlen valóságot örökítette meg – alkalmas tehát arra, hogy az egész korszakot bemutassák” – magyarázza Ember Ildikó.

A holland aranykor festészete egy közismertnek, jól feldolgozottnak számító korszak: hálás vagy hálátlan feladat a korszak szakértőjének egy ilyen kiállítás megszervezése? Mi újat lehet mondani, mutatni a témában? Ember Ildikó szerint a szakemberek számára a meglepetés az lesz, hogy a budapesti gyűjtemény darabjai milyen kiemelkedően jók, a kiállítás kontextusában is. „Dacára annak, hogy a budapesti gyűjtemény publikálása elég gazdag, a külföldi szakemberek ritkán jönnek el megismerni azt. A kiállítás kapcsán konferenciát is szerveznek holland szakemberek számára: harminc ember közül valószínűleg huszonöt soha nem volt még Budapesten. A másik újdonság, hogy magyar magángyűjteményekből is érkeztek eddig publikálatlan képek a Szépművészeti holland aranykori kiállítására.”

A koncepció kialakítása során Ember Ildikó arra törekedett, hogy a magyar közönség számára érthetővé és megszerethetővé tegye ennek az évszázadnak a festészetét. „Fontos látni és megérteni, hogy a protestantizmus miként hatott a festészetre, hogy mihez kezdtek a meggazdagodással, hogy nem pazaroltak, de mégis pazarul éltek” – teszi hozzá Ember Ildikó. A tárlat hét szekcióra tagolódik: először a történelmi hátteret, a holland függetlenségi törekvéseket mutatják be; majd a kibontakozó portréfestészet; a bőség és az élvezetek világa; a vallási pluralizmus kerül bemutatásra. Ezt követi a Rembrandt-szekció a mester műveivel és művészetének a kortársakra gyakorolt hatásával. Külön szekciót kapott a holland városi élet bemutatása – benne a három Vermeer-remekművel –; majd a kiállítás a világhírű holland tájképfestészet bemutatásával zárul. A tárlatot az Iparművészeti Múzeumból érkező korabeli bútorok, használati és dísztárgyak egészítik ki.

Hogy miként jött létre a Szépművészeti holland gyűjteménye? A holland-magyar kulturális kapcsolatok visszanyúlnak a 16-17. századra: Erdélyből ezrével mentek diákok tanulni Hollandiába, ahogy a tudomány emberei között is erős kapcsolatok voltak. A holland festészet magyarországi jelenléte folyamatos a 17. század óta, míg a gyűjtésük a 18. század második felében indult meg. A Szépművészeti holland kollekciójának alapja az Esterházy-gyűjtemény. Több ezer festő működött a 17. századi Hollandiában, a meggazdagodott polgárság folyamatosan vásárolta az alkotásaikat, és már akkor, életükben exportáltak is. A Szépmű holland kollekciója a maga ötszáz festményével a Hollandián kívüli legnagyobb aranykori gyűjtemények egyike a világon.

Hogyan született meg a kiállítás gondolata? Baán László lapunknak elmondja: nagyjából négy éve készítik elő a kiállítást, de már 2006-tól része volt a hosszú távú főigazgatói elképzeléseknek. A hosszú távú cél ugyanis az volt, hogy a Szépművészeti spanyol, olasz és holland gyűjteményére koncentrálva, azokat kontextusba helyezve nagy, retrospektív kiállításokon mutassák be az egymást követő művészettörténeti korszakokat a nagyközönségben. A 2006-os El Greco, Velázquez, Goya; a 2009-es Botticellitől Tizianóig és a 2013-as Caravaggiótól Canalettóig után most kerül sor a holland aranykor nagyszabású bemutatására. „A leggazdagabb, legbefolyásosabb amerikai és japán múzeumok komplett kiállításokat vásárolnak meg, így időben kell kezdeni egy nemzetközi kiállítás szervezését– mondja Baán. Cserék így is az utolsó pillanatig történhetnek: a Szépművészeti egy késői Rembrandt-művet kapott volna kölcsönbe Washingtonból, de arra a képre a londoni National Gallery is bejelentkezett, és nagyon szerették volna, ha az ő kiállításukra kerülne a fetmény. A Szépművészetinek cserébe felajánlották az egyik saját gyűjteményi főművüknek szállító, 34 éves kori Rembrandt-önarcképet, amit Budapest végül el is fogadott. „Rengeteg baráti és kollegiális kapcsolat, egyeztetés és alku szükséges egy ilyen kiállítás létrejöttéhez, minden lehetőséget igénybe vettünk” – árulja el Baán László. A főigazgató szerint amikor egy kölcsönzési kérelem beérkezik, akkor először is megnézik, honnan jött a kérelem. „Alkuképességre és kölcsönösségre van szükség, nem úgy van, hogy »jó, adjuk a képet«, nem megy egyik napról a másikra a kölcsönös bizalom kiépítése” – mondja a főigazgató.

Ember Ildikó elmondása szerint Baán László egy nemzetközi konferencián megtudta, hogy a stockholmi múzeum bezár több évre. Megkérdezte, hogy nem lehetne-e elhozni pár képet majd Budapestre. „Stockholmmal szövetkeztünk, hogy csinálunk egy holland kiállítást a Szépművészetiben. Harmincegy képet kaptunk a svéd fővárosból a kiállításra, ez egy szokatlanul, kivételesen nagy szám, mivel ők most nem tudják kiállítani ezeket a festményeket.” Ember Ildikó szerint a következő kihívás az volt, hogy az amszterdami, újranyitott Rijksmuseum is épp most csinál egy nagy holland kiállítást. Amikor 2011-ben elkezdték a budapesti kiállítás szervezését, a hollandok még az amszterdami múzeum újranyitásával voltak elfoglalva - de azt a magyarok megtudhatták tőlük, hogy mi az, amit nem kaphatnak meg a leendő budapesti kiállításra. „Csak a raktárból válogathattunk, mert amit az új kiállításra szántak, az hosszú évekig moratórium alá esik. Persze a Rijksmuseum raktárában is voltak megfelelő alkotások, végül 18 képet tudtunk innen kiválasztani” – mondja a kurátor.

Mivel a Szépművészeti kiállításszervezői Rembrandtra és a másik nagy óriásra, Vermeerre akartak koncentrálni, az ő alkotásaikat őrző gyűjteményeket keresték elsősorban, és aztán a témákba vágó más képeket is kértek kölcsön innen-onnan. A kiállításon egymás közelében látható Rembrandt fiatalkori, sikerei teljében készült önarcképe és egyik híres időskori, megtörtségről és bölcsességről árulkodó önarcképe is. Ember Ildikó is hangsúlyozza: a világ nagy múzeumaival régóta tartó, kölcsönös jó kapcsolatban van a Szépmű: a budapestiek rendszeresen adnak kölcsönbe képeket másoknak, így amikor a budapesti múzeum kér képeket, a partnerek is igyekeznek segíteni. „Természetesen mindig fontos, hogy az adott kép mennyire fontos darabja a gyűjteménynek, milyen az állapota, érzékeny, milyen értékes - ezek mind szempontok.” Persze az is lehet, hogy visszautasítják a kérést. Ilyenkor át kell rendezni a koncepciót. De ha egy tervezett kép kiesik, akkor új variációt kell keresni, át kell rendezni a környezetét is. „S ha már a harmadik kölcsönkérés esik kútba, akkor a kurátor csalódott. A hágai Mauritshuistól például megkereséseink ellenére nem sikerült kölcsönbe kapnunk műveket, mert ők is zárva voltak egy ideig, és most nyitottak újra” – mesél az újabb kihívásokról Ember Ildikó. A kölcsönzés diplomáciája a hosszú távú együttműködések eredménye, de mindig vannak új partnerek, akiktől először kérnek kölcsön. „Nagyon sokat számít a nemzetközi kapcsolatrendszer, például azon kollégák között, akik akár több évtizede ismerik egymást” – mondja a kurátor.

Most először állítanak ki Vermeer-műveket Magyarországon. Hogyan sikerült ezt elérni? – kérdezzük Ember Ildikótól. Vermeer életében igen sikeres volt, de halála után elfelejtették, és csak a 19. században fedezték fel újra, akkor próbálták életművét rekonstruálni. Ma 38 elfogadott műve van az egész világon. Amikor ez a rekonstrukciós folyamat tartott a 19. század második felében, mindenki Vermeert akart vásárolni: akkoriban Amerikának volt a legtöbb pénze, így oda került a legtöbb Vermeer. „Az Egyesült Államokból nem könnyű Budapestre Vermeert hozni. A New York-i Metropolitannek van öt Vermeer-képe, ebből most egyet megkaptunk. Ez is óriási eredményt. A Vermeer-képek közül ráadásul együtt, egymás mellett tudjuk kiállítani az Asztronómus és a Geográfus képpárját, amiket élete végén festett a holland mester.” Őket 1797-ben választották el, egy aukción két különböző licitálónak adták el a képeket. Ma az egyik a Louvre-ban, a másik Frankfurtban található. A képeket – nem kis áldozatok árán – sikerült újra összehozni Budapesten, két korabeli németalföldi glóbusz mellett kiállítva őket. „A kiállítással talán még többet is elértünk mint amire számítottam: ennél kevesebb képpel is el tudtuk mondani ezt a történetet, de a végén mindenki megtalálta a helyét a kiállításon, és egyik szebb, mint a másik” – zárja szavait Ember Ildikó.

A kiállításról kifelé tartva Baán Lászlóval beszélgetünk a Szépművészeti Múzeum jövőjéről. A múzeum a tervek szerint a Rembrandt-kiállítás után, 2015-ben bezár három-négy évre. Ezalatt elkészül az épület régóta halogatott teljes felújítása, és a múzeumi negyed megvalósulásával megtörténik a gyűjtemény átrendezése is. Ebben az épületben maradnak, illetve ide kerülnek a nemzetközi és magyar régi mesterek az 1800-as évek elejéig, majd az új Nemzeti Galériába kerül az 1800 és 1950 közötti művészettörténet anyaga, és az új Ludwig lesz az 1950 utáni és kortárs művészet bemutatóhelye. Amíg a Szépművészeti épülete zárva tart, a múzeum kincseit hazai és külföldi kiállításokon mutatnák be a magyar és a nemzetközi nagyközönségnek. De addig is a nagyszabású Rembrandt-kiállítás a Szépművészeti egy igen aktív korszakát fogja lezárni – hogy aztán elkezdődhessen a múzeum újjászületése.

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában