A baloldal hiányzó politikai infrastruktúrája: szakszervezetek és sajtó

2014. november 23. 12:29

Pogátsa Zoltán
pogiblog
Az elméletileg baloldalhoz kötődő sajtó jobboldali gazdaságfilozófiájú újságírókat foglalkoztatott, hamis piaci fundamentalista dogmákat és mítoszokat erősített, a baloldali ügyek számára hasznavehetetlen, sőt, káros volt.

„Végezetül essen szó a baloldal nem létező sajtójáról, ami szintén elképesztő képet mutat. Alig egy évtizede a magyar jobboldal tüntetéseket szervezett a számukra kedvezőtlenül egyenlőtlen médiahelyzet miatt. Majd építkezni kezdett, és ellenzékből (!) óriási médiafölényt épített fel. Mindeközben kiderült, hogy a baloldalinak gondolt sajtó valójában liberális (az egyetlen ellenzékhez köthető televízió az általa előtérbe helyezett liberálisok által hirdetett szekularizmus ellenére köztudottan egy vallási szervezeté), és maga is vergődik gazdaságilag.

Az elméletileg baloldalhoz kötődő sajtó (Népszava, Népszabadság) jobboldali gazdaságfilozófiájú újságírókat foglalkoztatott, hamis piaci fundamentalista dogmákat és mítoszokat erősített, a baloldali ügyek számára hasznavehetetlen, sőt, káros volt, annak ellenére, hogy a baloldal rendszeres anyagi támogatását élvezi. Nem meglepő módon olvasótáboruk nagy részét elvesztették, a megyei lapok példányszáma alá süllyedtek.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 35 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Inkább a 'bal'oldal hiányzó társadalmi bázisáról lehet szó. Csupa önmagát igenlő szerveződés.

Korrekt elemzés.
Hogyhogy eddig senki sem akarta észrevenni: a szektatévé nem is baloldali.

Válaszok:
bini | 2014. november 23. 14:03

A"bal" oldal mindig ezt csinalta.. Felepit/csinal egy nagy tragyadombot, aztan elkezdi bizonygatni hogy az nem is igazan baloldali. Lehet hogy igazuk is van es tenyleg nem, de lathatolag nem futja toluk tobbre.

A K-Európa project, a rendszerváltás a nemzetközi nagytőke érdekeit szolgálta.
Bár még az induláskori másfél millió munkáját vesztett emberrel is sikerült elhitetni, hogy ez az ő érdekében történik.

Bizony, bizony! Úgy igaz - némi kiegészítéssel élve - ahogy ezt Pogátsa Zoltán írja.

2004-tól Gyurcsány Ferenc színre lépésével megszűnt a baloldal. Az SZDSZ gyakorlatában pedig soha nem volt baloldali párt. Ettől az időponttól kezdve a FIDESZ elfoglalta mindkét oldalt, majd jött a Jobbik akinél ugyancsak megjelentek baloldali attitűdök. Ezzel széltében hosszában lefedésre került a jobb és baloldal egyaránt.

Az MSZP és liberálisok számára nem maradt más, mint az abszolút "demokratikus" osztályharc, amely olyan, mint amikor a pártház egere kergeti a templom macskáját.

JÉ! Új Fórumozót tisztelhetünk Hozentróger néven?

Sándor hol vannak itt internácik?
Ide-oda rohangászó vinnyogó egerek vannak, akik szeretnék megkergetni a macskát, de már az egérlyuk sem az övék.

A rendszerváltoztattáskor mikor az utodpárt mszp eladta a népszabadságot és a megyei korábbi pártállami kormánylapok tulajdonjogát a német és svajci médiatulajdonosoknak észre kellett volna venniük, hogy pl Németországban vagy máshol baloldali szociáldemokratának definiált orgánumok liberálisak, ami jellemző a konzervativ lapokra is.

Ezért teljesen mindegy minek nevezik őket minden beállitottságú lap a tulajdonosi érdekeket szolgálja és a tulajdonosok meg a multik és befektetői pénzügyi körökét akik szponzorálják a lapokat.

Lehet hogy van külömbség, de csak a felszinen egy egy értékrendbeli nézettel, de ha mélyére néz az ember a lényeg ugyanaz.

Ezért a Magyarországi média hiába baloldali jelzöt kapott értékrendjében úgyanazt a liberális neoliberális kánon nyomta, mint a tulajdonosi háttér.

A probléma az volt, hogy korábban az állampárti közgazdászok akik a tervgazdálkodás felkent hivei voltak minden skupulus nélkül elkezdték pajzsraemelni a nyugaton akkor már divott liberális piacgazdaság kánonját. A média meg ezeket a nézeteket, személyeket privaligizálta a tulajdonosi körnek eleget téve.

Ezáltal állhatott elő az a paradoxon, hogy a klaszikus értelembe vett baloldal követve a nyugateuropai szociáldemokraák liberális gazdaság és társadalom politikáját vagyis egy balliberálisnak definiált harmadik utat melyet Blair és Schröder politikája jelemezte ami tudjuk oda vezetett hogy nyugateuropában sorra vesztetteék el a politikai valamint gazdasági főállásaikat és válságba jutottak. Ekkor következett be a hazai baloldal válsága is teljes hitelvesztése, mivel nem volt olyan íránymutató amit követni tudtak volna. Az eu-ban eluralkodott politikailag mainstrem közbeszéd és ezáltal a neoliberáis ideológiai és gazdasági piaci modelek ezzel nem tudtak mit kezdeni.

Ráadásúl a válság megmutatta azt, hogy a liberális pacgazdaság azon formája mely nem a munkára és termelésre helyezi a hangsúly, mely a társadalom őnfenntartására alapoz, ami lényegileg a II. VH után a német gazdaságot magasra vitte társadalmi szociális biztonságot hozva vagyis a szociális piacgazdaság felváltása a liberális piacgazdaságra megbukott.

Ennek felismerése még csak egyszerü, de a gyakorlati kivitelezése, hogy reformálni kéne a deformált állapotot már nem oly egyszerü.

Azért van válságba a hazai baloldal is mert nem tud válaszokat adni a mai kor elvárásaira, ahogy az unióban úgy nálunk is a konzervativ jobboldal tudta részben vagy egészben megadni. Hogy legyen még egy csavar az egészben ma már nem ideológiák mentén lehet a gazdasági és társadalmi szempotból egy országot kormányozni hanem az, hogy melyik politikai tömörülés az aki a kor kihivására legmegfelelöbb válaszokat adni az össztársadalom ill nemzet számára ami a közjóban testesül meg.

Baloldalon kiapadt az értelmiségi szellemi mühely és nincs utánpotlás, mivel akik lennének azok egy téves bukott piac orientált neoliberális iskola tanait vallják és a balliberális oldalon bukkanak fel.

Válaszok:
Antigoné | 2014. november 23. 14:08
Berecskereki | 2014. november 23. 14:27

Pontos diagnózis.
Ebből a katyvaszból nehéz lesz kievickélniük (ha akarnak egyáltalán).
Már a baloldaliság definíciálása is nehézséget okoz.

Fentiek ellenére a jobber média még mindig a baloldali (nem létező) sajtót fikázza. :)))
Ha nem találnak valódi célpontot, kénytelenek a saját sajtójuk elhajlóit, kevésbé véresszájú embereit karaktergyilkolni. (Pl.Stumpfot)

Szerintem nincs bal- jobboldali liberalizmus, hanem liberalizmus van, amely jobboldali filozófiára épül. Ebből merítkeztek a későbbi baloldali filozófusok. Marx és Engels is.

A fejlett országokban a baloldal erőteljesebben hangsúlyozza azokat a jegyeket, amelyek a jobboldalon is fellelhetők, és ez elsősorban a politikai liberalizmusban jelenik meg. A gazdasági liberalizmus - figyelembe véve a "kierőszakolt" változást, melyet neoliberalizmusnak neveznek - a tulajdon, a piac mindenek felettiségét, az állam visszavonulását célozza. Ezért nem véletlen, hogy a gazdasági liberalizmust az angolszász országokban ma inkább gazdasági konzervativizmusnak nevezik.

A magyar baloldal a rendszerváltozást követően egy seggel két lovat akar megülni, s ezen nem tudott/tud, vagy nem akart/akar változtatni.

Válaszok:
bini | 2014. november 23. 15:49

Neked is szép napot Sándor.

9 bejegyzésed van a Mandiner statisztika szerint. Most jöttél, vagy nevet változtattál?
Elolvastam mind a 9 hozzászólásod, s igencsak hajaznak arra amit most másokban kifogásolsz.

A liberalizmus, mint írányzat a XIX. század a nemzetek őnredelkezési, függetlenségi harca volt. A zászlajukra tüzték szabadság és emberi jogokat a sajtó és véleényszabadság jogát.

Már kezdet kezdetén sem volt egy egységes eszmrendszer, mivel voltak akik radikális gyors változásokat akartak és voltak akik folyamatos lassubb átmenetet szeretek volna. Ez leginkább Magyarországon figyelhető meg.

A Radikálosik között is szétváltak a cél eréséhez vezető ut tekintetében. Ezt ma is így definiálhatjuk, hogy van a romboló és az épitő radikalizmis melynek két emblematikus képviselője Széchenyi-Kossuth a másik írányzatot Deák és körei alkották.

Ez addig volt érvényes, mig a bolsevizmus, mint ideológiai eszmevilág nem jelent meg. Ekkor igaz amit írsz, hogy Marx és lenin is tanulmányozták a liberális eszmerendszert. Ettől még maga a bolsevizmus és kommunizmus nem vált balliberálisá.

Ez a fogalom a XX.-XXI. század terméke, méghozzá a gazdasági társadalmi berendezkedés következtében alakultak ki. Ez is kétfelé indúlt, mig a nyugati polgári demokráciákban más utja volt a baloldali eszmék és mozgalmak által kialakult politikai szerveződéseknek akik szintén beépitették a XIX. századi klaszikus liberális értékrendet saját eszmerendszerükbe, így két írányzat volt a szociáldemokraták akik a liberalizmus nemzeti függetlenségi értékeit magukénak vallották, mig a kisseebbség aki az internacionalista kommunista bolsevisita eszmevilághoz csatlakoztak.Ma is megtalálhatjuk szésőbal és zöld mozgalmak formájában.

Az ídőelőrehaladtával és a világ gazdasági tarsadalmi és pénzügyi folyamatok megváltozásával a külömböző birodalmak megerösödésével, ujabb változásokon ment keresztül a liberalizmus is. A globális piac és az, hogy a pénznek nincs emzete a tökével együtt egy új világ és eszme is kialakult a neoliberalizmus, mely szervezeti, szerkezeti és eszmevilágában ugyanolyan internaciónalista lett, mint a korábban a bolsevista kommunista eszmevilág. A világ proletárjai egyesüljetek a Világ pénzvila egyesüljetek és az egészet egy kiválasztott élcsapatnak kell vezetnie, s minden más elsöpörni aki ezt nem fogadja el. Ezért lehet azt mondani, hogy a a mai liberalizmus neoliberalizmus baloldali eszmeviág logikája szerint épül fel a globalizmuson keresztül aminek semmi köze az eredeti liberális függetlenségi mozgalmakhoz.
Ráadásúl pont a neoliberalizmus egy olyan tévesen értelmezett gyakorlatot vezetett be az emberi jogok égisze alatt, mely agreszven terjeszt és ráeröltetti a társadalomra, mely a közöségekk ellen és társadalom erkölcsi és etikai értékeit rombolja szét természetesen a tolerancia nevében. A liberalizmus napjainkba, mikor már szinte kötelezően előirja, hogy a nemzetállamok törvényhozásában, közigazgatásában jogrendjében épitsék be a neoliberalizmust kiszolgáló eszközöket, sha valamely nemzetállam a klaszikus föggetlen szabadságjog és az emberijog szeretné a független gazdasági, pénzügyi és külpolitikáját alakitani akkor diktaturának, Auriternek az emberi jogok megsértőinek vannak megbéjegezve ami ellen tüzzel-vassal harcolni kell.

Orbán mikor illiberálisró államról beszélt akkor felháboritotta a világot, nem azért mert valami elitélendőt mondott, hanem azért, mert leleplete a globalista, neoliberális államszervezet tarthatatlanságát.

zerencsésebb lett volna postliberális meghatározást használni, mert az az eredeti XIX. századi liberális mozgalmak eszmerendszeréhez való visszatérést jelentette volna természetesen a mai kornak megfelelőnek. Az gondolon a függetlenség, szabadságjog vélemény és vallásszabadság, gazdasági szuverinitás, sajtószabadság, a közjó, a munka és teljesitmény őngondoskodás alapjainak visszaállitása, keresztény szociális szolidaritás.

Mellesleg a klaszikus liberális eszmevilágot eredeti jelentése szerint ma már nem kéne jelzös szerkezetben használni, sem politikai szervezet, sem államszervezési szempontbó, mert az evidencia,

emiatt van az a félreértés és kavarodás a gondolkodásban, mert bal, ill jobb jelzökkel látjuk el ami zavaró és összekavarja a tisztánlátást és megértését a mostani folyamatokat.

Lehet, hogy pont ez a cél.

Válaszok:
Berecskereki | 2014. november 23. 17:41
Berecskereki | 2014. november 23. 18:00

Ilyent én nem állítottam: "Ettől még maga a bolsevizmus és kommunizmus nem vált balliberálisá."

Amit állítottam és ami mellett érveltem, hogy nincs bal- jobboldali liberalizmus, hanem liberalizmus létezik, amely ugyan különböző formában, de mindegyik ideológiába tetten érhető.

A többi pedig amit írsz lénygében azt írja körül, amit én megfogalmaztam.

Még valami az illiberális fogalomhoz, amely szerintem egy műszó. Értelmezhetetlen főleg, ha ezt a demokráciához kapcsoljuk. Szerintem - már többször leírtam - a liberális, illiberális fogalom eszmerendszer. A demokrácia és a diktatúra a kormányzás fogalomkörébe tartozik. A kettőt összekapcsolni - liberális demokrácia, illiberális demokrácia - téves következtetést von maga után. Egyébként pedig számos tény bizonyítja, hogy a liberalizmus is lehet diktatórikus. Erre is lehet példát találni az elmúlt 25 évben. Mi több olyant is amely anarchiába torkollik.

A magyar baloldal álbalodal,jajajajajajaj,ezért a Fidesz kénytelen egyszerre lenni jobboldal és balodal,fenn és lenn,jobbra és balra,előre és hátra,föl és le,meg még mittudomén...
Na,kb. így nézünk ki.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés