Ákost látni és

2014. december 17. 9:49

Gerényi Gábor
Midi
Ákos hiába űz sportot már több mint húsz éve abból, hogy a végletekig megossza a közönséget és a kritikát: a dolog vége csak az lett, hogy nem sok gondolkodnivaló akad, ha az első számú magyar popcsillagot akarjuk megnevezni.

„Kraftwerk? Depeche Mode? Jean-Michel Jarre? Tangerine Dream? Felejtsük el. Az év – vagy az évtized? – legnagyszabásúbb szintipop koncertjét magyar földön Ákos rendezte a múlt hét péntekén és szombatján az Arénában, húszezernél is több embert szórakoztatott elektronikus hangokkal a keményfejű, magát mindenen kívül állóként szemlélő popsztár. Hipershow, szuperkivitel, tökéletesség, magyar termék. 

Ákos hiába űz sportot már több mint húsz éve abból, hogy a végletekig megossza a közönséget és a kritikát: a dolog vége csak az lett, hogy nem sok gondolkodnivaló akad, ha az első számú magyar popcsillagot akarjuk megnevezni. Amúgy is tömegeket mozgató produkciója a popzene nyomorúságos éveiben is jelentősen növelni tudta elérését, és idén már kétszer tudta teljesen megtölteni a legnagyobb hazai fedett koncerthelyszínt. (...)

Ákosról már többször lehetett úgy érezni, hogy ahova és ameddig eljutott, az magyar körülmények közt nem meghaladható – a nemzetközi piacon pedig ebben a kategóriában esélyünk sincs. A produkció üzletileg, művészileg is egy végtelenül kifeszített pályán haladt mindig – az efféle méretű showműsorokat rentábilisan tényleg csak akkor lehet megcsinálni, ha körbehurcolják őket a világban. Lady Gaga megengedheti magának, hogy a koncert két száma kedvéért összeszereljenek a színpadra egy komplett New York-i metrókocsit – a dolog a végén, százötven alkalom után extra-extra-extraprofitot fog úgyis eredményezni.

Siránkozni lehet azon, hogy ebből a művészeti bizniszből Magyarország kimaradt - ez lehet, hogy baj, lehet, hogy nem –, az viszont egészen elképesztő, hogy a tízmillióból mára egyetlen ember maradt, aki makacsul, elképesztő kockázatokat vállalva újra és újra megpróbálja előállítani azt a színvonalat, amelyet a világ más részein csak a győzelem biztos tudatában vállal el művészek és pénzeszsákok furcsa koalíciója.

A múlt héten megmozgatott kétszer tízezer fiatal és középkorú az erőfeszítést kétségtelen lelkesedéssel, lenyűgözve fogadta, és a nagyon szokatlan zenei programválasztékra sem hangzott el egyetlen panasz sem a büfé és a ruhatár előtti sorbanállók között.

Ákos produkciója éppúgy kereskedelmi, éppúgy piaci alapú, mint mondjuk a kereskedelmi televíziók – fogyasztói ráadásul lényegesen többet fizetnek érte, mint az ingyenesen sugárzott műsorokért. Ha egy bukta után nem jön be a néző legközelebb, a Művész éhen fog halni. A kockázat azonban nemhogy kezelve volt, hanem fényes győzelembe vezetett, igazolva az ő alapállítását, mely szerint nem kell okvetlenül szerencsétlen véglénynek, buta és kontrollálhatatlan ösztönöktől vezérelt páriának gondolni a saját fogyasztóinkat. És Ákos mostani két koncertjét, szögezzük le, láthatóan nem elsősorban egyetemi tanárok látogatták meg, így pedig tétele, ha lehet, még erősebb.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 35 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában