A Krétakör emlékére

2015. február 5. 12:38

Gajdics Ottó
Páholy
Eggyel kevesebb azon csoportosulások száma, ahol összekeverik a művészeti tevékenységet az ellenzéki politizálással. Ezzel mindenképpen nyert a művészet.

Végezetül vessünk egy pillantást a jövőbe. Mint ismeretes, a Krétakör színházként indult, civil szervezetté alakult, majd most alapítvány lesz belőle. Az új ügyvezető, Potyondi Lilla az Indexnek elmondta, ebben a formában az idei évtől a Krétakör Alapítvány a nemzetközi társadalomfejlesztésre fog koncentrálni, miközben továbbra is támogatni fogják Schilling Árpád művészeti projektjeit. Ízlelgessük ezt a kifejezést: „nemzetközi társadalomfejlesztés”! Ne hessegessük el azt a gondolatunkat, hogy kísértetiesen hasonlít ez a jelzős szerkezet az Obama amerikai elnök elhíresült tervében hallottakra. Nevezetesen arra a kijelentésére, amikor egész kormánya feladatává tette más országok civil szervezeteinek segítését, és világszerte innovációs központok létrehozását tűzte ki célul a civil társadalmi csoportok támogatására. Mert szerinte a demokrácia eszméjének elnyomása, ha egy civil szervezetet a hatalom vegzál. Ezt ő nyilván tapasztalatból tudja, ott nincsen csak két valamirevaló párt. Nálunk speciel több száz ad lehetőséget a hatalom kritizálására, és a több tízezer civil szervezetből csak néhány foglalkozik kormánybuktatással, miközben függetlennek hazudja magát. Azt már csak én teszem hozzá, hogy Obama szavaival nyíltan, gátlás nélkül buzdít beavatkozásra más országok belügyeibe, amit véres diktatúrák esetében is fanyalogva kellene fogadnia egy hangos civil demokratának, ott pedig, ahol nem dőlt még el a vita arról, diktátor-e, akire többen szavaztak, mint azok jelöltjére, akik utálják őt, egyenesen vissza kellene utasítani. Sokat szenvedett hazánkban mégis úgy tűnik, a művészekből-tudósokból átvedlett, politizáló hajlamú civiljeink inkább máris felkészülnek a gazdag pénzeső becsatornázására, miután a »felhősödést« az elnök szintén megjósolta.

Nézzük viszont a történtek pozitív oldalát! Eggyel kevesebb azon csoportosulások száma, ahol összekeverik a művészeti tevékenységet az ellenzéki politizálással. Ezzel mindenképpen nyert a művészet. Gulyás Márton sem fog éhen halni, de amennyiben szükségessé válik, a Páholy blog gyűjtést szervez neki egy megafonra. Fájdalom, de nem tudok sírni.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Érdekes most bukott ki szintén müvészinek álcázott civilszervezet, aki a Civil Alapra is pályázva nyert támogatást, csak elfelejtették a tevékenységük között felsorolni, hogy párhuzamosan norvég pénzekből szervezi az abortusz turizmust.

Jó lenne ennek a társaságnak a körmére nézni szintén.

Azt gondolom, hogy ebben az esetben összekeverted a szezont a fazonnal mivel kiragadtad a mondanivalódat a valós környezetből.

Szerintem minden művész politizáljon csak nyugodtan.
Sehol sem lennénk pl. az irodalmunk nagyjainak társadalmi szerepvállalása nélkül.
Más kérdés, hogy ezt kinek a pénzén teszik.
Azt hiszem, bár nem szimpatikusak a krétakörösök, és lehet, hogy épp az Obama-instrukciók következtében érkező dollárokra hajtanak, de a nem ellenzéki kultúrmunkások nem panaszkodhatnak.

Ácsi. Ne keverjük össze a két dolgot: egy dolog poliktikai állásfoglalást (gyakorlatban: szarhajigálás) önmaguk által művészetnek deklarálni, és más dolog a művészet erejével a saját világképünket úgy a világ elé tárni, hogy azzal - szándék nélkül - példát adjunk valós tömegeknek.
Picasso, Orwell, Vonnegut, Gulyás - melyik a kakukktojás?

Picassot csak a Guernica miatt hoztam fel.

Gulyás meg komcsi, mégsem megy semmire. Mondjuk nem is zseni:)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában