Ártatlan elítélése után kinevezik: a Balla-ügy és a bírósági rendszer

2015. március 4. 14:22

Bakó Bea
Mandiner
Tévedni emberi dolog. De Magyarországon még elő is léptethetik utána az embert, még ha az a tévedés mégoly súlyos is.

Tévedni emberi dolog. De Magyarországon még elő is léptethetik utána az embert, még ha az a tévedés mégoly súlyos is. Legalábbis Nagy Antal bíró ilyen szerencsésen járt, és már 2013 júniusa óta a Debreceni Törvényszék Büntető Kollégiumának vezetője. Az általa vezetett bírói tanács ítélte 2010 májusában első fokon 12 év fegyházbüntetésre Balla Irma fiát, akit az anyja megölésével vádoltak, és akit a megismételt elsőfokú eljárásban 2012 végén, még Nagy Antal látványos előmenetele előtt látványosan felmentettek.

Balla Irma debreceni fideszes önkormányzati képviselőt 2007 húsvétján gyilkolták meg a lakásában. A gyilkossággal az akkor huszonéves fiát, Schönstein Sándort vádolták meg. Az eljárásban nem voltak egyértelmű bizonyítékok a fiú ellen, sőt. Egy, a szomszédban dolgozó segédmunkás, D. Lajos 2009 júniusában kétszer is beismerte a gyilkosságot, de utóbb vallomásait visszavonta. A nyomozó hatóságok is követtek el hibákat: például a helyszínen talált, vérrel szennyeződött laptop kikapcsolásának az ideje azért veszett el a gép rendszeréből, mert a rendőrök utóbb bekapcsolták a gépet. Erről egy informatikai szakértő beszélt még az elsőfokú tárgyaláson. 

A hiányos bizonyítékok ellenére Schönsteint különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt 12 év fegyházbüntetésre ítélte és tíz évre eltiltotta a közügyektől a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság (ezt hívják most Debreceni Törvényszéknek) Nagy Antal bíró vezette tanácsa 2010 májusában. Másodfokon viszont a Debreceni Ítélőtábla 2011 márciusában megállapította, hogy az ügy részben felderítetlen, és emiatt nem sikerült teljes körű bizonyítást lefolytatni. Az ítélőtábla új elsőfokú eljárás lefolytatását rendelte el, valamint arról is rendelkezett, hogy azonnal helyezzék szabadlábra Schönsteint, aki akkor már csaknem két éve ült előzetesben. 

A megismételt elsőfokú eljárásban még mindig Schönstein volt a vádlott, de beidézték D. Lajost is. Egy 2012 szeptemberi tárgyaláson Schönstein védői hosszan faggatták a korábban már beismerő vallomást tett D. Lajost, aki Balla Irma lakásáról meglehetősen részletes leírást adott, pedig állítása szerint nem járt a lakásban, csak az ablakból látott be. Az elsőfokú eljárásban végül 2012 novemberében felmentették Schönsteint, mivel a vádirat lényegi elemeit nem sikerült bizonyítani – ekkor már nem Nagy Antal járt el (nem is járhatott volna el még egyszer az összeférhetetlenségi szabályok miatt), hanem Bakó József volt a tanácsvezető bíró. Az ítélet ellen az ügyész és a vádlott is fellebbezett: utóbbi azért, hogy ne bizonyítottság hiányában, mentsék fel, hanem azért, mert nem ő az elkövető. 

A megismételt eljárásban másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla 2013 szeptemberében helyben hagyta az elsőfokú döntést, tehát Schönsteint végül bizonyítottság hiányában mentették fel. Schönstein közben kártérítési pert indított az állam ellen: összesen csaknem húszmillió forint vagyoni és nem vagyoni kárt akar érvényesíteni, amiért 23 hónapig ült előzetesben, s ártatlanul megvádolták és elítélték saját anyja meggyilkolásáért! Ez az összeg mindenesetre egészen szerénynek tűnik figyelembe véve, hogy a legszebb fiatalkorát áldozta Schönstein a hat évig tartó büntetőeljárásra. Egyelőre a kártérítési ügyben nem született ítélet. 

Schönstein felmentése után tovább nyomozott a rendőrség a Balla Irma-gyilkosság miatt, mindeddig ismeretlen tettes ellen. A többször is beismerő vallomást tett D. Lajos csak most, 2015. március 4-én lett az ügy gyanúsítottja

Az ügy menetéből az látható, hogy lényegileg már 2012 novemberében megszületett a felmentő ítélet, ezt az ítélőtábla egy évvel később csak helyben hagyta. Tehát amikor az első eljárásban 12 év fegyházbüntetést kiszabó Nagy Antal a kollégiumvezetői pályázatát beadta a Debreceni Törvényszéken 2013 márciusában, akkor már bőven tudhatott arról, hogy pár hónappal korábban az ítéletét megalapozatlannak találták, és az általa anyagyilkosságért elítélt vádlottat felmentették. Ehhez képest volt önbizalma beadni a pályázatot a Büntető Kollégium vezetőjének tisztségére, és lám, meg is nyerte.

Nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy abszolút tévedhetetlenséget várnánk el a bíróktól, és azt sem, hogy ne lenne nagyon is gyakori, hogy a másodfok hatályon kívül helyez egy-egy elsőfokú ítéletet. Itt azonban egy rendkívül súlyos ügyről volt szó, ahol nem voltak egyértelmű bizonyítékok; voltak viszont nyomozati hibák és egy tanú, aki beismerő vallomást tett, de utóbb meggondolta magát. Mindezek ellenére elítélni valakit anyagyilkosságért 12 évre, majd amikor kiderül, hogy rossz volt az ítélet, pár hónap múlva a büntető kollégiumvezetői helyre pályázni – nagyvonalúan a perek gyorsításáról értekezve, az ítélkezési színvonalról érdemi szót nem igazán ejtve: nos, ehhez finoman szólva is pofa kell. A magyar bírósági rendszer pedig úgy tűnik, az a közeg, ahol ez tényleg így működik. Nem hogy ejnye-bejnye nincs egy nagyon súlyos büntetést kiszabó, megalapozatlan ítélet miatt, hanem még előléptetésben is részesíthetnek egy ekkorát tévesztő bírót.

Külön kuriózum, hogy amikor ezen aggályainkkal a Debreceni Törvényszék sajtóosztályán érdeklődtünk, megkaptuk, hogy fogalmunk sincs azokról a szakmai szempontokról, amik mentén a kollégiumvezető bírákat kiválasztják, és hogy Nagy Antal fontos módszert dolgozott ki az ügyek kiszignálására és így az eljárás gyorsítására. Amikor az ügyek gyorsasága helyett inkább ítélkezés minőségét firtattuk, akkor a sajtóosztály cinikusan örömét fejezte ki, hogy „ezt egy újságíró meg tudja ítélni”. A sajtóosztály arra is felhívta a figyelmünket, hogy D. Lajost a rendőrség új bizonyítékok alapján gyanúsította meg. A híradásokból annyit lehet tudni, hogy ezek az „új” bizonyítékok a már korábban lefoglalt tárgyakon talált DNS-minták, így az újdonságuk is eléggé kérdéses lehet.

Nem tudhatjuk, hogy mennyi ilyen súlyos tévedés történhetett, amik után a magyar bírósági rendszer kinevezéssel és előléptetéssel jutalmaz egy-egy hatalmasat tévedő bírót. Sokszor elhangzik, hogy a bírói függetlenséget sértené, ha felelősségre lehetne vonni a bírókat az ítéleteikért, tévedéseikért. Ezt tiszteletben tartva azért az legalább elvárható lenne, hogy a súlyos ügyekben súlyosan tévedő, megalapozatlan ítéletet hozó bírákat legalább ne léptessék elő.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 47 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Magyarország egyik szégyenfoltja a komcsi bíróság.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2015. március 4. 15:45

Azért itt nem az az eltérés, hogy az egyik fok 8 évet adott, a másik fok 12 évet...

Egy ennyire radikális végeredménykülönbséget igenis ki kellene vizsgálni valahogyan a bírók szakmai alkalmassága szerint.

"Magyarország egyik szégyenfoltja a komcsi bíróság."
Szerintem ez nem fedi a valóságot. Helyesen:
"Magyarország legnagyobb szégyenfoltja a komcsi bíróság."
+ Komcsi ügyészség és rendőrség.
Tisztelet a kivételnek.

Ez rendszer (párt független) hiba.
Nem lehet hozzányúlni a "bírói függetelnség" fétisizmus miatt (EU), pedig nyilvánvaló: Egyfajta ellenőrzési és minősítési rendszer nélküliség hibás működést eredményez, mint minden ellenőrzés és minősítés nélküli egyéb tevékenység.
Amikor erre rákérdeztem, akkor azt mondták, hogy aki hibázik (túl sokat) annak az előmenetele kerül veszélybe. Nos mint látható így.

Csak olyan figurának, akitől a 80 éves vérbírák fénykoráig szerves, megszakítatlan kollegiális kapcsolatok vezetnek.

A rendszer szar, és ő ennek a terméke.

Kivizsgálást írtam. Ha elindul egy vizsgálat, és független (!!!) jogászok leteszik a nagyesküt, hogy a bizonyítékok lánca összefüggő volt, és az eljárásrend meg volt tartva, akkor mit van mit tenni, van ilyen, az embert egy dömper is elütheti, meg egy durva látszatnak is áldozatává válhat, ez egy kemény világ.

De jelenleg ilyen független vizsgálat logikailag is kizárt. Ezért marad a gyanú az egész igazságszolgáltatási rendszeren, hogy elcseszett alakok olcsó megélhetésének a helyszíne.

Rengeteg panaszt lehet hallani a bírói ítéletekre, ideje lenne már a megreformálásnak.
A fő bajt abban látom, hogy hatalmas érdekeltségek vannak az ítéletek megváltoztatásában (milliárdok forognak kockán vagy gátlástalan gyilkosok próbálják megúszni a tettüket), és hatalmas a csáberő a "független bíró" manipulálására, akit később úgysem fognak elszámoltatni az ítéletével.
Az, hogy a bírói kar ítéli meg a korábbi ítéleteket, az olyan, mint amikor orvosi műhibák ügyében a kollégák a szakértők: köztudottan összezár ilyen esetekben a szakma, mert máskor ők is kerülhetnek ilyen helyzetbe.

Az én javaslatom a stukturális reform, vagyis az esküdtbíráskodás. Egy esküdtszék is elcseszhet persze ítéleteket, de legalább azonos összetételben nem ül össze újra, és nem az ítélkezés a napi megélhetése, így nem okoz akkora kárt a felelősségre vonhatatlansága.

Ja, de a döntést az esküdtszék hozza.

"Azt kellene talán inkább vizsgálni, hogy a bíró az elvárható (igen nagy fokú) gondossággal járt-e el, felróható-e neki a hibás ítélet meghozatala."

OK: javaslat a jelenlegi szisztémában: ki végezze a vizsgálatot? Mert ha netán nincs olyan intézmény, amely egy ilyen vizsgálatra jogosult, akkor a rendszerhiba fönnforgása forog fönn.

Jelenleg a bírók felelőtlensége jelent EU- meg mindenféle alapelvet.

" Ha ezt nem hozta Nagy úr, akkor húzzák rá a vizes lepedőt."

Kik?

Jó, de melyik kolléga fogja a vizes lepedő sarkát, hogy hívják azt a raktárat, ahol a lepedőket tartják, hol van a víz?

Szóval: ami zavar, az a "felelőtlenség" elve. Ha látom a jogszabályban kidolgozott menetrendet, ami alapján egy bírót bíróság elé lehet állítani szakmai mulasztásokért (percímek, eljárásrend, stb.), akkor lehet, hogy azt mondom, hogy ez is megteszi.

Összevissza beszélsz. Egyszer arról, hogy a törvényhozás alkosson törvényt, és a kollégák ítéljék el a hibázó bírót, utána meg kimutatod, hogy a "téves ítélet meghozatala"-büntető tényállás nem működhet.

Az esküdtszék esetében azért tudom elfogadni a felelőtlenséget, mert úgysem ül össze újra ugyanabban az összetételben.

Ha viszont egy bíró futószalagon hozza az ítéleteket, és nem vonható felelősségre a hibáiért, akkor ott súlyos baj van.

Nincs kifogásom Nagy bíró úr soron kívüli értékelése ellen.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés