Így (ne) gründolj médiabirodalmat

2015. március 5. 8:34

Pápay György
Politikafüggő
Ami a kormányközeli körök eddigi terveiről kiderült, az a realitások nem megfelelő felméréséről árulkodik.

Ebben a helyzetben első pillantásra logikusnak tűnhet a »nem alkuszunk« elvének érvényesítése és új médiapiaci hídfőállások kiépítése. De csak első pillantásra. Ami a kormányközeli körök eddigi terveiről kiderült, az a realitások nem megfelelő felméréséről árulkodik.

A legbiztosabbnak mondható, voltaképpen már küszöbön álló fejlemény az M1 közszolgálati csatorna állami hírtelevízióvá történő átpozicionálása. Valóban minek az adófizetők pénzéből közvetett módon fenntartani egy hírcsatornát, amikor megtehetjük közvetlen módon is. Ezzel csak az a baj – vagyis nem csak az, de itt szorítkozzunk a stratégiai kérdésekre –, hogy a köztévé hírműsorai finoman szólva nem örvendenek széleskörű elfogadottságnak mint a hiteles tájékoztatás szédítő magaslatai. Arra, ami jelenleg a köztelevízió híradójában zajlik, a pikírt jegyzetírókon kívül csak a végsőkig elkötelezettek kíváncsiak, de ők meg a híradó nélkül is kormánypártiak. Így az állami hírcsatornának igen nagy meglepetést kellene szereznie ahhoz, hogy bármiféle befolyásoló erővel bírjon: szakmai teljesítményt kellene nyújtania, aminek nyilvánvalóan nem kedveznek az elvárt lojalitás szempontjai. És ezen az se segít, ha a Célpont stábja innentől a köztévében mondja meg a frankót.

A hagyományos politikai sajtóba való beruházás kidobott pénznek tűnik. Egy új rádió, televízió, ad absurdum egy új nyomtatott lap indítása a jelenkori médiaviszonyok teljes félreismerésén alapulna. A Hír TV indulása sem azért bírt nagy jelentőséggel a Fidesz számára, mert akkora közönségelérése lett volna, hanem mert ezzel is nőtt az esélye, hogy a jobboldal számára fontos hírek és értelmezések rendszeresen bekerüljenek a nyilvánosságba. Ma már a legtöbben amúgy sem közvetlenül a politikai sajtót fogyasztják, hanem a interneten cirkuláló, részben újrahasznosított tartalmakat. E tartalomtermelés kiindulópontjaként a politikai sajtó továbbra is fontos, de a Magyar Nemzet–Hír TV páros éppen az egységes üzenet miatt tudott eddig viszonylag hatékonyan működni. A jobboldalközeli orgánumok fragmentálódása, valamint az általuk közvetített üzenet többszólamúvá válása nem sokat segítene a nyilvánosság meghódításában. És amúgy is, ki lenne kíváncsi mondjuk egy ellen-Heti Válaszra, az eredeti Heti Válasz olvasóit is ideértve?

Az eddigi lehetőségeknél kecsegtetőbb a »bevásárlás« gondolata, a hírportáloktól kezdve egészen a kereskedelmi televíziókig (ez nyilván a TV2-t jelentené). Kérdés, hogy erre mekkora fogadókészség mutatkozik a potenciális eladói oldalról: a hírek szerint minél jelentősebb médiumról van szó, ez annál inkább csökken. Hírportált persze újonnan is lehet indítani – kereskedelmi televíziót már egy icipicit macerásabb –, de a jobboldalnak eddig nem volt igazán szerencséje ezzel a műfajjal. Ráadásul ha az uralkodó online stílusregisztert tekintjük, az nem feltétlenül kompatibilis a mainstream jobboldal által elvárt üzenetekkel. És a végén még a KDNP is összevonja a szemöldökét.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ami a kormányközeli körök eddigi terveiről kiderült, az nem biztos, hogy igaz.

Lehet, hogy csak néhány orbánfóbiás firkász találta ki, annak érdekében, hogy meg tudja ragadni a figyelmet és el tudja pénzért adni beteg agyának végtermékét.

Válaszok:
bini | 2015. március 5. 9:10

Egyetértek. Szerintem be vannak szarva. Laja túltolta a szekeret. Nem mérte fel, hogy kit is akar Ő kinyirni. Nincsenek azonos súlycsoportba, aról nem is beszélve, hogy Orbán izzig-vérig politikus és reputációja ezen a pélyán mozog, mig Laja kiszolgáltatott a piacnak és exisztenciája is erre épül.

Orbán nem tud veszteni, mivel az eddigi politikai teljesitménye nem pénzben mérhető és ezekután sem befolyásoló tényező szemben Lajoskával aki más alapokra épitett és a politikacsinálás világába való kirándulása egy tévut.

Én amondó vagyok: a puding próbája az evés.
Avagy: majd meglátjuk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés