Békét találni a földi pokolban – Saul fia

2015. május 26. 14:20

Szelli
Mandiner
A Saul fia olyan dolgokat mutat be az ember természetéről, amelyeket kényelmetlen látni. Nem facsarja ki a szívet, hanem gondolkodásra kényszerít. Mind tudjuk, hogy elkerülhetetlen a vég, az ember lelke viszont a földi pokolban is képes lehet megtalálnia a békét.

saul_fia.jpg

Mindenki az elsőfilmes Nemes Jeles Lászlóról beszél: de vajon tényleg tudott maradandót alkotni és újat hozni a holokausztfilm-iparba (sic!) egy sonderkommandós rab pokoljárásának története? A válasz egyértelmű igen: a 68. cannes-i filmfesztiválon négy díjat is bezsebelő, ezzel pedig a magyar filmgyártás harminc éve legnagyobb sikerét hozó Saul fia kivételesen nagyszerű és fontos film.

Kate Winslet pár évvel ezelőtt azzal viccelődött, hogy majd egy holokauszt-filmmel biztosan nem marad újra hoppon, hanem végre kap egy Oscart − és lőn, összejött egy háborús bűnökkel terhelt volt náci nő megformálásával A felolvasóban. Hogy aláhúzzam az egyértelműt: a második világháború kedvelt, ám egyszersmind őrülten nehéz filmes téma, mert gyakorlatilag már mindent láttunk. 1946 óta készülnek a holokausztot megjelenítő, érintő, feldolgozni próbáló alkotások. Orson Welles ebben a műfajban is úttörő volt (The Stranger című filmjében először láthattunk jeleneteket koncentrációs táborból), de mindannyian az unásig ismerjük a Schindler listáját, a Sorstalanságot, A zongoristát, a Sophie választását, Az élet szépet, A napfény ízét; de talán még Sidney Lumet, Stanley Kramer, Andrzej Vajda, Agnieszka Holland, Costa-Gavras (…) filmjei sem teljesen ismeretlenek a témában.

Tény: a második világháború borzalmairól születtek már jobb-rosszabb mozgóképek és továbbra is születni fognak. A szalonnácik gyengébbek kedvéért: ez azért van így, mert a második világháború hagyatékának feldolgozása még mindig folyamatban van. Szembe kell nézzünk mindazzal, amelyre hamarosan már a túlélők sem emlékeztetnek majd, hogy soha többé ne történhessen meg mindaz, amely bebizonyította, hogy mennyire tud romlott lenni az ember. A felvilágosodás utáni Európa polgárainak felelőssége van hatmillió ember intézményes meggyilkolásában, erre pedig emlékeznünk kell, akárhányszor elfelejtenénk, akárhányszor elkapnánk egy-egy ártatlannak tűnő, ám valahol mélyen gyökerező rasszista megjegyzést.

A Saul fia nem egy kontraproduktív, politikával átitatott, hatásvadász holokauszt-memo. Nem arról szól, hogy gyerekek, nézzétek végig az elképzelhetetlent, aztán jó mélyen szálljatok magatokba. Nem tolja bele a halottakat a néző arcába, nem látunk síró áldozatokat, szenvedő időseket és gyerekeket a gázkamrákban; és egyetlen német tiszt sem kezd Chopin-t zongorázni benne, miközben a kamera a főszereplő könnyektől homályos szemeire közelít. 

nemes_jeles_laszlo.jpg

Nemes Jeles László (Fotó: MTI)

Nemes Jeles László Cannes-ban a zsűri nagydíját kiérdemlő filmje  ahogy már sokan megírták – újat akar és tud is mutatni. Először is azzal, hogy eltér a megszokott holokauszt-narratívától, amely a túlélést helyezi fókuszpontjába. A megsemmisítő táborokban a foglyok közül kiválasztott, majd pár hónapig az SS által gázkamrákban, égetőkben dolgoztatott, erkölcsileg igencsak vitatott felelősségű sonderkommandóról már korábban is készültek filmek. Az 1987-es, Szökés Sobiborból című alkotás a sonderkommandósok történetének két sikeres szökése közül érinti az egyiket. Az 1943. október 16-i eseményről 2001-ben egy dokumentumfilm is készült Claude Lanzmann, a maratoni, kilenc órás Soá alkotójának rendezésében, amely szintén Cannes-ig jutott.

Nemes Jeles azonban nem dokumentumfilmes, de nem is a sonderkommandósok lelki életéről kívánt erkölcsi drámát forgatni. A Saul fiának nagyszerűsége abban rejlik, hogy puritán és nyers, de semmit nem rág a néző szájába; mindenből csak annyit láttat, amennyi tovább gondolásra készteti a nézőt. Meg is mutat és nem is. Merész lépés volt, amikor a rendező Erdély Mátyás operatőrrel közösen úgy döntött, hogy 35 mm-re forgatja a filmet. A színek kontrasztjával és a mélység-élességgel való játék azonban olyan élményt eredményezett, amelyet a digitális technika nem tudott volna: a 4:3-as képarány azt üzeni nekünk, hogy itt nincs tág horizont, nem lehet sehová elmenekülni, elbújni. Azt látjuk, amit Saul lát; a kamera úgy követi minden lépését, mintha mellette lépkednénk a földi pokolban; ha hirtelen berobban valaki a képbe, minket is meglep.

A cselekmény egy olyan rabról szól, akit a film 107 perce alatt a legkevésbé sem ismerünk meg: nem tudjuk meg, milyen ember volt, mielőtt a lágerbe került volna. Sőt: egyetlen szereplőhöz sem kerülünk közel, miközben működés közben, szinte gyárszerűen látjuk a holokausztot. A film az első pillanattól beszippant, folyamatosan halljuk a kiabálást, a sikolyokat (a filmben minden szereplő a saját nyelvén beszél, összesen nyolc nyelvet hallhatunk), a kemencék tüzét, a takarítók súrolását, a fegyverropogást. Az igazi kép ezáltal a néző fejében bontakozik ki, a kamera nem „kukkol”, nem mutat obszcén vagy brutális jeleneteket – mivel Nemes Jeles pontosan tudja, hogy ennyi épp elég; hiszen a képzelet mindig sokkal szörnyűbb, mint amit a film eszközeivel képes volna megmutatni.

A címszereplő társaival együtt gépiesen végzi munkáját, tereli a vetkőzőbe az újonnan érkező „szállítmányt”, azaz a következő turnust a gázkamrákba. Hogy emberileg elviselje, nem néz a szemükbe, a kamera a vetkőző áldozatok szegycsontját pásztázza. A sonderkommandósokat pár hónapig dolgoztatták a táborokban, mielőtt őket is megsemmisítették volna, Saul pedig mindaddig félelemtől engedelmes robotként teljesít, amíg felfedezni nem véli egy gyerekben a saját fiát. Innentől kezdve viszont egészen más pályára áll: egyetlen célja tisztességesen eltemetni a fiút. Semmi más nem érdekli, sem a küldetés reménytelensége, sem pedig a még élő társainak és saját életének veszélybe sodrása.

Könnyen elcsúszhatott volna az egész mozi a címszereplőn, viszont a Sault alakító Röhrig Géza szinte nem is játszik, hanem gyakorlatilag a filmben él és eggyé válik karakterével. Ritkán tapasztalható elsőfilmes rendező esetében olyan tudatosság, mint amellyel Nemes Jeles nyúlt ehhez a kivételesen érzékeny témához, válogatta ki színészeit és szorította korlátok közé filmjét.

A nézőnek magával kell elszámolnia, mielőtt bekövetkezne az elkerülhetetlen, mert itt nincs hová nézni: a Saul fia olyan dolgokat mutat be az ember természetéről, amelyeket kényelmetlen látni. Nem facsarja ki a szívet, hanem gondolkodásra kényszerít. Mind tudjuk, hogy elkerülhetetlen a vég, az ember lelke viszont a földi pokolban is képes lehet megtalálnia a békét.

 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 134 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Se lájk, se diszlájk.

Részemről nem vagyok hajlandó több holokauszt-filmet megnézni.

1. Nem láttam a filmet , arról nem tudok véleményt mondani .
2. Az itt közölt elemzés szerinti mondanivaló viszont közhely : MINDEN valódi művészet "kényelmetlen" gondolatokat közöl , s "békét" teremt ...
3. Jómagam szivesebbn vettem volna , ha végre készül magyar film a cigány-holokausztól , vagy remélem készül majd film az örmény , a sztálini ukrán , vagy más egyéb holokausztokról is .

Hétfő Saul, kedd Jonatán, szerda Ámon, csütörtök Heliodor, péntek Kun Béla, szombat körmös Bauer,s az úr, vasárnap megpihen, s Zoltait adja nekünk. A vége a hétnek...

Pedig a vörösterror kapcsán is sok "kényelmetlen" gondolattal szembesülhetnének a nézők , s - ha jól megcsinált film lenne - még "békét" is találhatnának...

Megköszönöd a szerzőnek az elemzést, amelyben van egy mondatrész:
" hogy soha többé ne történhessen meg mindaz, amely bebizonyította, hogy mennyire tud romlott lenni az ember. "
Megköszönném, ha elmondanád, ezt hogyan kell értelmezni.
De más is felvilágosíthat.
Csak mert én ezt teljesen értelmetlennek, sőt mesterkéltnek, célzatosnak, provokatívnak, manipulációnak tartom.

" hogy soha többé ne történhessen meg"
Megpróbálom érthetőbben. Te is tisztában lehetsz vele: mindig, több ezer éve, újra és újra megtörténik.
Ma is, napjainkban, Irak, Szíria, Líbia, Jemen...
Lehetetlen, hogy ne tudná ezekről a cikk írója.

Most aztán tőled, megtanulta, akit illet, hogy "holokauszt vs. Trianon/vörös terror/ÁVH-dallammal" egymástól teljességgel különállók, sőt, még az évszázad sem azonos, amikor ezek sajnos, megtörténtek...
Remekül érveltél, úgyhogy te aztán biztosan nem vagy sem "félnyilas fotelwarrior + sem egészen az, esetleg szimplán frusztrált és/vagy félművelt és/vagy egészen megdöbbentően ostoba faszfej."

Te nem félművelt, hanem egy igazi kis f...szfej vagy.

A holokauszttal ma is foglalkozni kell.
Valóban egyszeri és különleges volt.
Végeredményében azonban azonos a többi tíz, száz, ezer népirtásokkal: ártatlan embereket gyilkoltak.
A cikk szerzője is beleesik abba a hibába, hogy itt még a halottak is "mások".

" amely bebizonyította, hogy mennyire tud romlott lenni az ember. "" Ezzel a holokausztot kizálólagossá teszi, kizárja a többi népirtást, pedig ezek is ugyanazt bizonyították, nevezetesen:

"hogy mennyire tud romlott lenni az ember. "
Ez a gondom a cikkel.
Nem jó ez az út.
Itt az igazság, a színtiszta igazság leírása pont elég lenne.

Azok közül a gyerekek közül nagyon soknak a Magyar Himnusz imádság volt.
Kár, hogy ezt nem tudod.
De legalább maradnál csendben olyasminél, amiben hiányosak az ismereteid.
S ennyire komoly témában nem vagdalkoznál. Amit itt írtál, az gyalázat.
Ezzel meggyalázod a magyarságot, azt az országot, amely 4 éven keresztül sajátjaként védelmezte ezeket az ártatlan gyerekeket.

A válaszomat olvasd el a medvének írt 18.39-es-ben.

Érvelésed hibás, illogikus.
Senki nem állít szembe népirtásokat egymással. Többen csak az azonos mércét kérik számon. Ha viszont azt vallod, hogy az áldozatok között származás alapján lehet és kell is különbséget tenni, akkor te vagy a náci. Hiszen a nácik jellemzője, hogy származás alapján rangsorolnak embereket. Az előttem szólók zöme pedig pont ez ellen kelt ki.

Ne teljesen. Számomra a magyarság nem származást jelent. "Magyar az, akinek fáj Trianon." Aki szereti ezt az országot, ezt a nyelvet, ezt a tájat, akinek a déli harangszó több, mint egy vallási szokás, az mind magyar, függetlenül attól, hol született, kik voltak a szülei, ősei.

Már megint csúsztatsz.
Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella a mórok kiűzését tekintette elsődleges feladatnak, és "melléjük csapták" a zsidókat.
Zabrálásról szó sem volt.
1. Mit kerestek a mór hódítók az Ibériai-félszigeten? Csak nem hódítók, és gyarmatosítók voltak?
2. A zsidóknak a katolikus vallás felvételét tették kötelezővé. Az így "megtértek" ezután mindenüket megtarthatták, semmilyen további üldöztetést nem szenvedtek el. Persze időnként megkínálták őket disznóhússal, ellenőrizendő, hogy nem színleg történt-e csak az áttérés. Ha a vagyonka kellett volna, akkor kicsit szigorúbbak lettek volna a feltételek.

Akkor én voltam a figyelmetlen. De a német sem nép, mégis felsőbb rendűnek hirdette magát némelyikük.

Ezt a topicot olvasd vissza! Erről írtál, ide írtál. Ha másik topic-kal, vagy pl. a kurucinfóval van bajod, akkor oda irkálj!

Azt írtad, hogy aki ezen a topicon az azonos mércét kéri számon, az "félnyilas fotelwarrior + néhány egészen az, meg pár szimplán frusztrált és/vagy félművelt és/vagy egészen megdöbbentően ostoba faszfej"

Szillogizmus:
1. Premissza: Náci, aki származás alapján tesz különbséget emberek között
2. Premissza: Szerinted azok halála, akiket zsidóságuk miatt öltek meg, nagyobb tragédia, és több figyelmet igényel, mint azoké, akiket osztályszármazásuk alapján

Konklúzió: Náci vagy. Vagy a te szavaid szerint félnyilas fotelwarrior.

1. Ha állításodat feltéve részhalmaz, azzal igazolod az első állításomat.
2. Te írtad, hogy nyilasok, akik felhozták, hogy a vörösterror áldozatai ugyanolyan elbánást érdemelnek.

Ennyi. Magadból csináltál hülyét.

Igen, mivel fiatal emberről van szó, így a hatás - természetesen - fokozottabb.

Az Izraeli Yad Washem intézetnek van egy ilyen névsora, a neten is hozzáférhető. Ittvane:
http://db.yadvashem.org/names/search.html?language=en

Ha úgy gondolod, az áldozatok száma nem 3 millió csak 300 ezer, be kell bizonyítanod 2 700 000 emberről, hogy
- meg sem született
- ágyban párnák között halt meg

De egy statisztikai próbálkozással is megrengetheted a háttérhatalmat: kiválasztasz 10 magyar embert, és találj meg közülük 9-et, aki életben van.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában