A magyar film új aranykora?

2015. május 29. 12:36
Kárpáti György
Magyar Nemzet
A mostani cannes-i sikerkovács az elmúlt másfél évben a sokadik magyar elsőfilmes, aki új hangot üt meg, s egyéni stílusával eltér az ezredforduló után induló fiatal magyar rendezőktől.

„A mostani cannes-i sikerkovács az elmúlt másfél évben a sokadik magyar elsőfilmes, aki új hangot üt meg, s egyéni stílusával eltér az ezredforduló után induló fiatal magyar rendezőktől. Bodzsár Márk, Zomborácz Virág, Reisz Gábor és Ujj-Mészáros Károly mellett Nemes Jeles is fiatalos stílussal, a ma fiataljait megszólítva rendez. Újdonság továbbá a palettán, hogy ezeknek a filmeseknek a munkáit egyszerre elismerik és nézik is. Miközben volt idő, hogy kényszeredetten igyekeztünk elválasztani a közönségsikereket a fesztiválsikerektől, mondván, utóbbiaktól nem várható el kiemelkedő nézettség - ezek a filmesek sorozatban erre is rácáfoltak.

Bodzsár és Zomborácz filmjét több mint húszezren, Reiszét ötvenezernél is többen látták; a Liza, a rókatündér című alkotásra a magyar kasszasiker címkét is ki lehetett tűzni százezret meghaladó nézőszámának köszönhetően; a Saul fiától pedig, bár nyomasztóbb és nehezebben fogyasztható említett társainál, a premier előtti vetítéseivel kapcsolatos hisztéria, valamint díjai alapján joggal várható kiugró eredmény.

Megdőlni látszik tehát a mítosz, amely szerint a szórakoztató darabok nézettséget igen, kritikai és fesztiválvisszhangot viszont nem tudnak elérni, s a magyar közönségfilm csupán határokon belüli belügynek számít. Ezek a fiatalok egyszerűen más közegben szocializálódtak, a terhes múlt, a nagy elődök elvárásai nem nyomasztják őket. A mobil- és okostelefonok, a kábeltévé, az internet, a YouTube és a közösségi média korában nőttek fel, ezt a tudást használják fel közvetve vagy közvetlenül. Értik, hogy mi történik körülöttük, és tudják, miről hogyan kell beszélni, ráadásul művészi elképzeléseiken túl szem előtt tartják a lehetséges közönség elvárásait is. A közönség náluk egy: legyen akár szó nemzetközi filmkritikusról, zsűritagról vagy magyar mozinézőről. A maguk elé állított elvárást és színvonalat számukra a ,,nemzetközi" kifejezés határozza meg a szó pozitív értelmében. Nincsenek jó vagy rossz értelemben vett intézményi reflexeik: Ujj-Mészáros és Nemes Jeles nem is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Reisz pedig eredetileg az ELTE-n végzett.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Kik adják ezeket a díjakat ?"

Vakok/hülyék ülnek Cannes-ban, a zsűriben, hogy a csaknem ponyvát a zsűri nagydíjával jutalmazzák.

A Jüdische Allgemeine, a legjelentősebb németországi zsidó havilapnak a filmről szóló cikkében Rüdiger Suchsland lerántja a leplet a film minőségét, színvonalát illetően:

„Míg ebben a kétségbeejtő helyzetben megkísérli az említett (halott) fiút a zsidó szertartások szerint eltemetni, Saul veszélybe sodorja rabtársait és a tervezett lázadást.

Itt válik a film csaknem ponyvává."

Lajos bácsi az MNO tulajdonosa utasította Kárpáti Györgyöt, hogy a magyar film új aranykorával kell szédíteni az MNO nyájas olvasóit.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában