Kis Grófo tényleg megvette az egyetemistákat

2015. július 20. 11:40

Írta: Kiss Brigitta
Vajon működik-e a Kis Grófo-őrület akkor is, ha nem kora délután, hanem este tíz órás kezdéssel küldik színpadra a szervezők? Ez a kérdés motoszkált bennem azóta, hogy láttam, mekkora tömeget vonzott a VOLT-on a délután fél 1-kor kezdődött koncertje. A kérdésre megkaptam a választ, és nagyjából azt, amire számítottam. Az EFOTT-on jártunk.

Két hete a VOLT fesztiválon a nagyon kora délutáni időpont ellenére is rengetegen tomboltak Kis Grófóra. Erre többen legyintettek, mondván: a tömeg biztos csak annak volt köszönhető, hogy fél egy körül azért még túl sok választási lehetősége nem nagyon volt azoknak, akik ennyire korán akarták kezdeni az aznapi bulizást. Éppen ezért kíváncsian vártam az idei EFOTT-ot, ahol abszolút főműsoridőben, az eredetileg meghirdetett 21:15-ös kezdésnél is később, valamivel 22 óra után lépett színpadra a mulatós zene jelenleg egyik legnépszerűbb alakja.

Ez – mármint a kezdési időpont átvariálása – okozott némi zavart a fesztiválozók körében is. Többen nem értették, hogy miért az UFO update-elt verziója van a színpadon akkor, amikor elvileg már Kis Grófónak kellene tolnia a „mulatásit”. Érdemi tájékoztatás ugyanis egészen biztosan nem volt az időrend változásáról. És hiába nézték többen is meg a Fütyülős – HÖOK Aréna hátsó felére kifeszített óriási molinót a helyszín várható programjairól, ott is az szerepelt, hogy Kis Grófónak 21:15-kor kellett volna kezdenie. Mások még ehhez sem vették a fáradságot, csak a rövid értetlenkedés után egyszerűen elkezdték skandálni, hogy „Kis Gró-fo, Kis Gró-fo”. Tíz után aztán végre felcsendült a „Bulibáró”, a HÖOK Arénában pedig elképesztő hangulat kerekedett másodpercek alatt.

Az már a kezdés előtt nyilvánvaló volt, hogy a szervezők alulbecsülték a várható érdeklődést, mert annak ellenére, hogy szinte egy gombostűt nem lehetett leejteni az egyébként nagyon meleg és levegővel sem túlzottan ellátott sátorban, nagyon sokan voltak olyanok is, akik bár be szerettek volna jutni, egyszerűen már nem fértek be. Volt olyan lány, akivel amikor közölték a sátor előtt álldogálók, hogy nem fog bejutni, azt válaszolta, hogy ő bizony be fog menni, mert egész héten erre várt. 

Jómagam is egyébként csak kerülő úton jutottam be: a VIP-részt őrző biztonsági őr volt ugyanis annyira jó fej, hogy amikor megmutattam neki a PRESS-es karszalagomat, majd mondtam, hogy a fotós részhez mennék, de a közönség felől egyszerűen már lehetetlenség azt megközelíteni, minden további nélkül beengedett. Ami nekem még sikerült, az az utánam néhány perccel próbálkozó kollégámnak már nem. Őt már nem engedték be, hiába érvelt ugyanúgy, mint én.

Amúgy a sátor VIP része is úgy nézett ki, mintha mindenki Kis Grófóra várt volna. Tömegek nyomultak a kordonhoz, alig tudtam átverekedni magamat rajtuk, és még olyan is volt, aki a valamivel hátrébb található kanapé karfájára mászott fel, hogy lássa a „bulibárót”. A koncert amúgy maga nem volt túl hosszú, nagyjából fél órásra sikeredett mindössze, de a közönség így is imádta és megőrült Kis Grófóért, aki akár énekeltette a közönséget, akár arra kérte őket, hogy sikítsanak, azonnal teljesítették azt. A legnagyobbat természetesen a „Mert a nézését meg a járását” ütött. Olyannyira, hogy még a koncert után órákkal is a fesztivál területének a legváratlanabb helyein kezdték énekelni különböző random baráti társaságok minden különösebb előzmény nélkül.

Hogy Kis Grófót ki mennyire veszi komolyan, illetve a magyar zenei iparban jelenleg hol helyezkedik el, azt döntse el mindenki maga, mi ebben a kérdésben nem akarunk állást foglalni. Az viszont biztos, hogy ha a továbbiakban is marad ez az őt körülvevő őrület, akkor egy hasonló rendezvényen legközelebb mindenképpen érdemes a szervezőknek a koncertet egy ennél jóval nagyobb befogadóképességű helyszínre tenni. Mert teljesen mindegy, hogy milyen motivációból, de igény az nagyon van rá – és nem csak kora délután, hanem főműsoridőben is.

Na de nem csak Kis Grófo volt az EFOTT-on, hanem például ott volt a Velencei-tó is délelőtti és délutáni programnak, szépen meg is telt a strand, igaz egy majdnem lecsapó, de aztán végül a fesztivált elkerülő vihar miatt viszonylag hamar kiparancsolták az embereket a tóból.

Aki viszont nem akart strandolni a kellemesen meleg, de a külső forrósághoz képest még így is bőven frissítőnek ható vízben, és nagyon unatkozott, az eltölthette a délutánját a Civil Tér nevű területen, ahová egyébként más fesztiváloktól eltérően az EFOTT-on hagyományosan nem csak a civil szervezetek, hanem a pártok ifjúsági szervezetei is kitelepülhettek. Körbe is néztünk a standjaiknál, és begyűjtöttünk néhány repiajándékot, amelyek egyébként nagyon népszerűek voltak a fesztiválozók körében, bárhol és bárki is adta őket. Nagyon ment például a reklám-napszemüveg, rengeteg mindenkin láttunk ilyet. Mi is szereztünk magunknak egy magenta színűt a hasonló színben nyomuló mobiltársaság sátrában.

Szombaton, a záró napon ünnepelte egyébként az EFOTT a 40. születésnapját egy gigakoncerttel a nagyszínpadon, melynek az volt a forgatókönyve, hogy egy-egy mai zenekar vagy énekes eljátszott néhány saját számot, majd a korábbi évtizedek sztárjainak egyikével közösen előadták utóbbiak egyik slágerét. Nagyrészt erről sajnos egyéb programok miatt lemaradtunk, de a Kaukázus és a Napoleon Boulevard énekesnője, Vincze Lilla duettjéhez volt szerencsénk, így saját fülünkkel hallhattuk, hogyan hangzik, amikor a Júlia nem akar a földön járni c. dalban Kardos Horváth János a gyerekeket ijesztgető Betyárseregről, illetve önmagunkkal való szembenézés szükségességéről énekelt. Hogy a szervezők mennyire örültek az aktuálpolitikai kikacsintásnak, az sajnos nem derült ki, Vincze Lillát viszont a nyilatkozata alapján nem zavarta a dolog, és láthatóan a közönség nagy részét sem.

A HÖOK Arénában egyébként Kis Grófo előtt órákig, és Kozsó révén még egy rövid ideig utána is a 90-es években méltán vagy méltatlanul – ki-ki döntse el maga – népszerű előadói húzták a talpalávalót a retro szerelmeseinek, akikből egyébként jóval többen voltak, mint amire számítottam. Az átlagéletkor persze jóval fölötte volt az összes fesztiválozó átlagéletkorának, erre egyébként a retro előadók közül elsőként színpadra lépő Animal Cannibals is utalt. A legjobb hangulat a korábban már emlegetett UFO Update fellépése közben volt, akiknek amúgy annyi közük van az eredeti UFO-hoz, mint nekem, de legalább még Orsi és Ganxsta Zolee duettjét, illetve a 4F Club Balatoni Láz című számát is „lenyúlták”. A közönséget viszont láthatóan nem zavarta, ezek a dalok így is működtek.

A szervezők szerint egyébként minden eddiginél többen voltak az EFOTT-on, nem egyszer volt viszont olyan érzésünk, hogy ha a terület még csak-csak képes elnyelni ennyi embert, a büfékről és egyéb kiszolgáló helyiségekről viszont mindez már nem volt elmondható. De mindezt látva talán jövőre a szervezők is mernek majd nagyobb léptékben gondolkozni. Már ha akarnak persze.

*

Nyitókép: EFOTT Facebook-oldal

 

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés