A gyöngék felelőssége

2015. augusztus 6. 16:31

Bethlenfalvy Gábor
Érme Háló
Úgy látszik, az Úr mégiscsak inkább a „lineáris adózás" elvével rokonszenvez: aki fele annyit kapott, attól fele annyit kér számon, nem kevesebbet...

„Miért mondtuk, hogy a mai fül számára különösen meglepő ez a történet? Mert szociálisan érzékeny korunkban a jézusi tanításnak azokra az üzeneteire »vagyunk vevők«, amelyek az erősebbek, a gazdagabbak kimagasló felelősségét állítják a középpontba. (...)

Azt a homályos érzést hajlamosak erősíteni bennünk a fentiek, hogy valamiféle »progresszív adózás« pártján van a Jóisten, mintha alapvetően a gazdagabb, erősebb emberek vállára nehezednének a világ terhei, megoldandó problémái; míg a szegényebb, gyengébb, tehát kiszolgáltatottabb embereket sújtja épp elég gond-baj, ha azzal megküzdenek, az nekik elég az üdvözüléshez.

Nos, ennek a homályos érzésnek most el kell oszlania, ha elolvastuk a talentumokról szóló példabeszédet. Ez ugyanis alapjaiban kérdőjelezi meg a Jóisten ítélkezési szempontjairól kialakult sejtésünket. Úgy látszik, az Úr mégiscsak inkább a »lineáris adózás« elvével rokonszenvez: aki fele annyit kapott, attól fele annyit kér számon, nem kevesebbet...

Azaz: a szegénynek, a gyöngének is megvan a maga felelőssége. (...)

Fogyasztóként kesereghetünk azon, hogy a tömegtársadalmakat uraló cégek konzumidiótának néznek minket, és mindenféle alantas eszközökkel, manipulációval lenyomják a torkunkon megkérdőjelezhető értékű termékeiket és szolgáltatásaikat. De előbb-utóbb szembe kell néznünk azzal a kérdéssel: a mindennapok apró döntéseiben – a vásárlási szokásoktól a gyereknevelésig – megtettük-e, amit tehettünk, hogy ez ne így (vagy ne ennyire így) legyen?”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 36 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Elgondolkodtató, és ezen a fülledt délutánon üdítő írás.

Öröm nézni, hogy Bibliát citálsz. Már csak a megértése hiányzik, hajrá!
(ez ugyanis nem ellenpélda)

Szerényen megjegyzem, hogy az Úr a példázatban nem adóztatta a szolgáit, hanem egész addigi teljesítményüket begyűjtötte, mindenestül. Egy gaz rabszolgatartóról van ám szó!

Khmmm... Ahogy föntebb említettem volt, a posztban említett példázatban is arról van szó, hogy az összes szolgától mindent elvettek. Az általad citált szöveg is azért dicséri az özvegyasszonyt, mert az mindent odaadott. Miben látod az ellentmondást?

Isten mindent elvesz tőlünk. Szabadságunk annyi, hogy önként odaadjuk, vagy erőszakkal kitépi a kezünkből.

Annyira megáll a lábán: a posztoló is megerőszakolt egy bibliai példázatot, te is megerőszakoltál egyet :-)

A szegény özvegyasszony példázata nem a praktikus egyházszervezésről szól, hanem arról, hogy ki mennyire bízik Istenben.

Az egyenlőség nem az egyházszervezésben, hanem a halálban valósul meg: akkor mindent elvesznek tőlünk. A különbségek is a halálban valósulnak meg: van esélyünk új feladatot kapni. Ehhez leginkább az kell, hogy hitből és szeretetből adjuk oda, amit úgyis elveszítünk. Mint az özvegyasszony.

Ez egy szabad ország.

Ebben viszont nincs teljesen igazad. A számonkérés helyzete, amiről a példázat szól, nyilvánvalóan a halál és az utolsó ítélet. Ott a földi megbízásunk egészéről számot kell adnunk, mindent be kell szolgáltatnunk, és vagy kapunk új megbízást, vagy nem.

A talentumok tehát földi életünk összes Istentől kapott képességét, lehetőségét jelölik, beleértve ebbe a megélt vagy meg nem élt hitet is, valóban.

Az első ítélet és az utolsó ítélet között az a különbség, hogy utóbbi nyilvános. Márpedig ez a szöveg nyilvános és végső elszámolásról beszél az összes szolgával.

A "hit"-tel kapcsolatban annyi a problémám, hogy "nem csak, hanem is". Azaz pl. miért nem érted ide mondjuk a szeretetet is?

Jó, tényleg ne ragozzuk túl, de azért egy példát megemlítenék. Ha már szóba került a szegény özvegyasszony, számomra nyilvánvaló, hogy az ő magatartása a talentumok forgatását jelenti, pedig nem akart tudatosan senkit megtéríteni.

Na, azért erről te is tudod, hogy erőltetett. Ahogy fönt megegyeztünk, az özvegyasszony története nem az egyházfinanszírozásról szól. Biztos vagy abban, hogy a misszió járt a fejében, amikor a pénzt a perselybe dobta?

A talentumok forgatása mindenfajta hitből következő cselekedetet jelent. Ezért bibliai párhuzam pl. a híres Jak 2,14: Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt?

Jó, de a párhuzam abban áll, hogy a tettek nélkül lévő valaki ahhoz a szolgához hasonlít, aki elásta a talentumát, a hitből fakadó cselekedetekkel teli hívek pedig azokhoz a szolgákhoz, akik forgatták a talentumaikat.

A Jak 2,14 a talentumokról szóló példabeszéddel.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés