Azonos neműek házassága az Egyesült Államokban

2015. augusztus 9. 10:03

Fekete Balázs
Magyar Nemzet
Komoly problémát fog okozni, hogyan lehet majd a fenti döntést úgy összehangolni a vallásszabadsággal, hogy az egyik felet se érintse hátrányosan.

„Az ellenvélemények közös motívuma az a gondolat, hogy ezzel az ítélettel a bíróság egy olyan kérdést döntött el, amelyet illetően nincs hatásköre. Mivel az alkotmány nem tartalmaz precíz rendelkezéseket a kérdésben, a bíróság egy ilyen horderejű ügyben nem dönthet, hanem azt a polgárokra kell bízni, akik vagy törvényhozás útján, vagy közvetlenül, népszavazással fejezhetik ki akaratukat (mint az történt több államban is). Scalia egyenesen arról értekezik, hogy megszűnt a népfelség elve, mert öt jogász eldöntött egy kérdést, amit 320 millió amerikai polgárnak kellett volna; a bíróság »elrabolta a Néptől a legfontosabb szabadságot […]: az önkormányzás szabadságát«. (...)

A döntés következményei egyelőre beláthatatlanok a vallásszabadság szempontjából. Ha komolyan vesszük a döntést, akkor nehéz elképzelni, hogy a különféle egyházak hogyan védhetik tovább az általuk helyesnek vélt felfogást intézményeik működtetésénél és a közbeszédben jogi és erkölcsi elmarasztalás nélkül. Továbbá mivel az ítélet azt is fejtegeti, hogy az azonos nemű párok házasságát megakadályozó törvények az érintettek méltóságát sértik, akár arra is juthatunk, hogy a házasságról vallott vallási elképzelések ugyanilyen sérelmet okozhatnak. Azaz komoly problémát fog okozni, hogyan lehet majd a fenti döntést úgy összehangolni a vallásszabadsággal, hogy az egyik felet se érintse hátrányosan.

Egy gondolat magáról a stílusról: ebben az ítéletben minden benne van, ami miatt az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntéseit érdemes fellapozni. Kennedy emelkedett és költői megfogalmazását olvasva olyan érzésünk lehet, mintha nem is bírói döntéssel, hanem szenvedélyes szónoki beszéddel lenne dolgunk. Ebben az értelemben az amerikai jogi tradíció legszebb hagyományai élednek újjá. Az előbbi benyomást erősíti a számos irodalmi hivatkozás is: a döntés és az ellenvélemények – a kifejezett alkotmányos szabályozás hiányában – többek között Konfuciuszt, Cicerót, Tocqueville-t és Locke-ot citálják tekintélyként. De képet kaphatunk az amerikai jogélet mélységeiről is: Scalia személyeskedő kiszólásait – például az intimitás és a házasság kapcsán: »Kérdezzétek meg a legközelebbi hippit!« – sokáig fogják még idézni egy-egy sör mellett.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Bennem erős a drukk, hogy ez a mindenkinek mindent szabad és mindenkinek joga van mindenhez dolog ki legyen maxolva, és a lehető leggyorsabban.

Aztán amikor eljutunk polgárháborús állapotokig, akkor a sok fellegekben élő pokémon majd észbekap, és remélhetőleg visszatérünk azokhoz a konzervatív értékekhez, amelyeknek a jelen kultúránkat és általában a civilizációs értékeinket köszönhetjük.

Hát, végülis a római császárok meg egyenesen bálványimádásra kötelezték jogi eszközökkel a keresztényeket. Oszt mégse jött nekik össze.

De most is benne van a pakliban egy ilyen szintű konfliktus.

Na, itt a mérce, amihez föl kellene nőni. Ha sikerül, semmi gond nem lesz:

Szent Ciprián püspök és vértanú levelezéséből

Szeretett Testvérem! Leveledre nem válaszolhattam azonnal. Ennek az a magyarázata, hogy minden klerikusomat közvetlenül fenyegeti az üldözés, és így innen el nem mozdulhattak, hiszen valamennyien készek életük feláldozása árán átvenni Istentől a mennyei jutalmat. Most azonban közölhetem: visszajöttek azok, akiket Rómába küldtem biztos hírekért, hogy mit tartalmaz a velünk kapcsolatos császári rendelet. Eddig ugyanis csak különféle, ellentmondó és bizonytalan híreszteléseket terjeszthettek.
Most azonban már tudjuk, hogy mi a valóság. Valerianus császár leiratot küldött a szenátushoz, hogy azonnal végezzék ki a püspököket, papokat és diakónusokat; a szenátorokat meg a császári főtisztviselőket és a római lovagokat pedig fosszák meg méltóságuktól és javaiktól. Ha vagyonukat elveszítve is megmaradnak kereszténynek, le kell fejezni őket, feleségüket pedig fosszák meg vagyonuktól, és száműzzék. A császári pénzváltóktól – akár régebben tettek hitvallást, akár most tesznek – a náluk levő pénzt az állam részére el kell kobozni, őket pedig megkötözve és jogfosztottan a császári birtokokra kell hurcolni.
Valerianus császár e leiratához csatolta annak a rendeletének a másolatát is, amelyet a provinciák helytartóihoz küldött ügyünkben. Szent reménységben várjuk mindennap ezt a rendeletet, a hit erejével nézünk szembe a kínokkal, amelyeket bátran akarunk elviselni. Az Úr jóságából és irgalmából számítunk az örök élet koszorújára. Közlöm még, hogy Szixtuszt augusztus 6-án kivégezték a temetőben négy diakónussal együtt. Rómában a rendőrfőnökök pedig mindennap kegyetlenül folytatják az üldözést; ha valakit feljelentenek náluk, azt azonnal kivégeztetik, javaikat pedig az államkincstár számára elkobozzák.
Kérlek, közöld ezeket az értesüléseket többi püspöktársunkkal is, hogy az ő buzdító szavuk megerősítse mindenütt a testvéri közösséget, és készítsenek fel mindenkit a lelki harcra. Mindegyikünk ne annyira a halálra gondoljon, hanem inkább a halhatatlanságra. Teljes hittel és egész bátran adják át magukat az Úrnak. Félelem helyett inkább öröm legyen a szívükben hitünk megvallásakor, hiszen tudják, hogy Isten és Krisztus katonáinak sorsa nem a pusztulás, hanem a koszorú elnyerése.
Az Úrban minden jót kívánok neked, szeretett testvérem!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés