Mindannyian hajtunk, hogy majd egyszer jó legyen

2015. szeptember 29. 13:32

Alföldi Róbert
Színház.hu
Egy indulati sokk meghatározza a gondolkodásunkat és gyávák vagyunk utána azt mondani, hogy „nem, mégsem”, vagy „nem haragszom”, „ne haragudj”. Nem merjük kimondani büszkeségből. Interjú.

Nyolc Shakespeare előadásban játszottál, a legutolsó épp a Lear király volt a Nemzeti Színházban 2010-ben, Gothár Péter rendezésében (ebben Cornwallt alakította – a szerk.). Emellett legalább tíz alkalommal rendeztél Shakespeare-darabot, de a Lear királyt még sosem. Mi érdekel elsősorban ebben a tragédiában?

 
Az, hogy milyen lenne, ha normálisan élhetnénk, vagy csak figyelnénk egymásra, szeretnénk egymást. Az izgat ebben a történetben, hogy a legpitiánerebb porszemen elcsúszik minden és ettől aztán minden összeomlik. Hogy mennyire kicsin múlik az, hogy minden ennyire rossz, és hogy az okát sem tudjuk, hogy miért utáljuk a másikat. Egy indulati sokk meghatározza a gondolkodásunkat és gyávák vagyunk utána azt mondani, hogy »nem, mégsem«, vagy »nem haragszom«, »ne haragudj«. Nem merjük kimondani büszkeségből.
 
1998-ban rendezted az első Shakespeare-t, A velencei kalmárt a Tivoliban. Kellett az időközben eltelt tizenhét év, hogy a Lear királyt közelebb érezd magadhoz?
 
Persze, biztosan. Húsz évvel ezelőtt miről beszéltem volna a Learrel kapcsolatban? Kellett hozzá, hogy játsszak benne Gothárnál, meg hogy itt próbáljak tavaly. Ez nem úgy van, hogy az ember visz magával darabokat, amiket megpróbál mindenütt elsütni. Konstellációk vannak: egyrészt bennem megérik, másrészt nagyon szeretem, hogy a Radnótiban ilyen szűk a tér. Fontos az is, hogy kik vannak a társulatban, meg hogy Zsolt jöhetett (László Zsolt, a szerk.), és fontos a tavalyi Platonov-rendezésem. Egy darabválasztásnak komoly okai vannak.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 41 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Mindannyian hajtunk, hogy majd egyszer jó legyen"

Te szerencsétlen nyomorult.
Te meg a hajtás.
B+, ha életedben egyszer kipróbáltad volna, ember lehettél
(volna)...

valahogy nem volt hiányérzetem, hogy nem hallottam erről a senkiről.

Azért nem fogja belátni, mert az abnormális ember ösztönösen gyűlöli a normalitást.

Színésznek jó.
Most ő nyitja meg a Pride-ot.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában