Az írás a fejben anyagozás állapota

2015. szeptember 30. 17:00

Kubiszyn Viktor
Dívány
Van egy olyan mondás, hogy az Isten nem terhel erőnkön felül, ami annyit tesz, hogy bármilyen nehézség jön, az Isten erőt is megadja a kibírásához. Interjú.

A Drognapló egy nagyon őszinte kinyilatkozás, amelyben részletesen beszámolsz a drogkarriered mélypontjáról, az emberi értékek semmivé foszlásának folyamatáról. Sosem bántad meg ezt a nyers, minden részletet felvállaló kitárulkozást?


Egy leállni készülő drogos számára a felvállalás, a szembenézés a terápia része, így amikor a Drognaplót írtam, teljesen természetes volt, hogy felvállalom a történetemet. Nyilván akkoriban nem vizsgáltam meg a döntésemet minden aspektusból, de azóta sem bántam meg.

Négy éve írtam a könyvet, rengeteg dolog változott azóta az életemben, és én magam is rengeteget változtam. Az fura tud lenni, amikor úgy tesznek fel kérdéseket vagy reflektálnak négy évvel ezelőtti helyzetekre, mintha azok most történnének velem. Ezzel együtt nem érzem úgy, hogy a felvállalás hátrányosan érintene vagy problémaként jelentkezne az életemben. Hoztam egy döntést, ami akaratlanul is meghatároz engem és az életemet, de ezt vállaltam, amikor egy kiadónak igent mondtam, és megírtam a regényt. Inkább arra koncentrálok, hogy merre tudok továbbmenni.

Az írás ott volt veled a drogmúltad előtt is?

Kamasz koromban nagyon érdekelt az írás és a kábítószeres kultúra is. Rövid ideig azzal igazoltam az anyagozásomat, hogy a cuccozás nekem kísérletezés, de igazából el sem kezdtem normálisan írni, már elveszítettem az érdeklődésemet az egész felé. Bár voltak homályos elképzeléseim arról, hogy szeretnék majd írással foglalkozni, de az igazság az volt, hogy cuccozni jobban szerettem, mint írni. Intenzívebb élményt adott, mint az írás aktusa vagy annak feedbackje.

Maga az írás lelki erejét, ami most a személyes életemben nagyon sokat ad, a terápiám után találtam meg, fedeztem fel magamnak. Egy időben éltem írásból újságíróként, abban is megvolt az a mentális tartalom, a kiszakadás élménye, főleg, hogy filmekről írtam, ami nagyon inspiratív volt számomra. De az irodalomírás az a fejben anyagozás állapota, egy módosult tudatállapot. Önismereti szinten is nagyon sokat épülök belőle, célt ad, értelmet ad és olyan kapaszkodókat nyújt a hétköznapokban, amik segítenek tisztának maradni. Ugyanakkor vannak olyan részei is, amik pont, hogy próbára tesznek, például a drogos tudatállapot reprodukálása, az egyfajta keretfeszegetés. Ilyenkor a sóvárgás is erőteljesen megjelenik.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában