Röhrig Géza már mindig itt várja magát a repülőtéren
2015. október 13. 11:22
A koktélpartik és small-talkok sorozata „nem az ő világa”, a film sikere mégis lehetőség az érdemi beszédre az ember teljes lemeztelenedéséről, a holokausztban megszerzett tudásról.
„Röhrig Géza jelenléte folyamatos visszavonulás már azelőtt is, hogy az utolsó felolvasás előtt lesétálna a színpadról, átengedve a terepet a verseknek, amelyek a traumák tapasztalatain keresztül mégiscsak az ember istenképmás voltát mutatják fel, mint egészen soha fel nem számolható viszonyt: mindig lesz valami, ami Istenre mutat bennünk. A költészet az, amikor ez megmutatkozik a brutálisan nyers, szinte megmunkálatlannak ható szövegek váratlan erejű zárlataiban.
Furcsa volt nézni, amikor valaki ennyire azonos azzal, amit csinál. Hogy Röhrig minden szavát hitelesíti egy gesztus. Semmi, csak egy autentikus figura, ül, beszél, olvas, és teljesen nyilvánvaló, hogy bármeddig csinálhatná tovább, napokon keresztül is, akkor sem állna fel senki a nézőtéren.
Röhrig New Yorkban lakik, ahol most éppen boldog is, csak soha nem fog odatartozni. Azt mondja, ha Pestre érkezik »már mindig itt várja magát a repülőtéren«, és ajándék lenne neki, ha egyszer még Magyarországon élhetne. Szombat este úgy tűnt, hogy az nekünk se lenne rossz. A verseskötete mindenesetre nemsokára megjelenik. Az előzőben – a címe Honvágy volt – azt írta, hogy »a törpe nem kisebb / csak máshol van / várj s a csendélet / megmoccan«. Pontosan ez történt szombat este.”
Összesen 11 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Sokat tehetne a zsidó-keresztény párbeszédért.
Ott az őslakosok kiirtásának az emléke lenne aktuális.
Az itt elhurcolt és megölt vidéki zsidó vallásúak magyar emberek voltak. (talán ez volt velük a baj?) Ők és a háborúban elpusztult emberek a mi veszteségünk és nem az USA-é.
Bejelentkezés