Mi marad belőlünk, emberekből?

2015. október 22. 13:01

Schilling Árpád
168 Óra
Ha kritizáljuk a kormányt, elfogadhatunk tőle díjakat és a velük járó pénzt? Hogyan éljünk egy olyan rendszerben, amelyet egész életművünkkel elutasítunk? Interjú.

A Trafóban látható Lúzer című előadása, amelyben saját magát alakítja. Elmondja a közönségnek, hogy a Krétakör milyen konfliktusokba került a fideszes kultúrpolitikával, s hogy ön miért mondott le az állami támogatásról. Az egyéni sérelmek sorolása lehet művészi alkotás?

 
Halász Péter is önmagát teatralizálta, amikor felravataloztatta magát a Műcsarnokban. Ha az értelmiség és a hatalom kapcsolatáról akarok beszélni, nem mutogathatok másokra: a kétségbeesésemet saját példámmal tudom legjobban kifejezni. De a Lúzer tényleg szánalmas panaszkodás lenne, ha csupán a támogatásunk megvonásáról szólna. Az előadáson keresztül a művészi függetlenségről beszélek. A darab terve akkor született meg bennem, amikor Kertész Imre elfogadta a Szent István Rendet az Orbán-kormánytól, majd egy interjúban azzal indokolta ezt: »Ha az embert megkínálják egy kitüntetéssel, azt illik elfogadni.« Megdöbbentem, megrendített, és – Kertész személyétől függetlenül – rengeteg kérdést felvetett bennem.

Miféle kérdéseket? 

Mit jelent az értelmiségi társadalmi felelőssége? Ha kritizáljuk a kormányt, elfogadhatunk tőle díjakat és a velük járó pénzt? Hogyan éljünk egy olyan rendszerben, amelyet egész életművünkkel elutasítunk? Hol a határ, s mi a garancia arra, hogy nem válunk majd mi is gyengévé és megalkuvóvá? S vajon én képes lennék saját szigorú erkölcsi elvárásaimnak megfelelni? Ráadásul mi, művészek kiszolgáltatottak vagyunk a hiúságunknak is: sikeresek és fontosak szeretnénk lenni, mert különben mivel magyarázhatnánk, hogy az állam eltart minket. Kérdezett az előbb a kritikusok díjáról: mondhatnám, hogy egyáltalán nem érdekelt az egész, de hazudnék. A Lúzer arról is szól: erő kell ahhoz, hogy esendőségünket bevalljuk és megmutassuk. (...)

Műveiben azt kutatja, milyen alternatívái lehetnek a magyar értelmiséginek. Megalkuszik és eladja magát, mint Faust, vagy lúzerként küszködik a hatalommal? Netán emigrál? Jövőre a bécsi Burgtheaterben készül bemutatója: a darab témája az emigráció lesz. Közben kitört a menekültválság. A magyar határnál kerítések épülnek, katonákat vezényelhetnek civilek ellen. Ez is bekerül az előadásba? 

Nem a konkrét események fognak belekerülni, hanem a hatásuk az életünkre. Miközben félmillió honfitársunk távozott Nyugatra, az itthon maradók kétharmada támogatja a drótkerítést. Idegengyűlöletben pártok feletti »érzelmi nagykoalíció« jött létre. Nem kell jobbikosnak lenni ahhoz, hogy valaki nyíltan hirdesse: egyetlen menekült sem kell ide! A Sziget Fesztiválra naponta kilencvenezer ember érkezett, és gond nélkül tudták elhelyezni őket a Hajógyári-szigeten. Amikor a határon naponta átjött egy-kétezer menekült, a kormány válságállapotot hirdetett. Jól felépített politikai show-műsor volt az is, ahogyan ezeket a szerencsétleneket heteken át a Keletiben várakoztatták, s a média éjjel-nappal mutatta őket, ahogy a saját piszkukban fekszenek. Ezzel is azt sugallva: ezek állatok, elárasztanak minket. Aljas politikai manipuláció volt! A háromszázmilliós Európa pedig, amely elképesztő összegeket fordít biztonságpolitikára, nem tudott felkészülni pár százezer menekült érkezésére és befogadására. Az unió gyengeségét és lúzerségét használta ki Orbán, mikor közölte magáról: végvári vitézként védi Európa határait. Úgy tűnik, egyre több európai vezetőnek imponál Orbán idegenellenes retorikája, s követik őt. Számomra inkább az az érdekes kérdés: mi marad belőlünk, emberekből, mindezek után?”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 51 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

a kulcsszó a KIVÁNDORÁS

aztán majd rájössz pajtikám, mennyire fog a krétád külföldön!

Válaszok:
trendo | 2015. október 29. 10:52

Ez a cikk:
"Aljas politikai manipuláció "
Annyi bibi van, hogy már nem veszik be az emberek.

Ez egy értelmiségi, és még mindig a Wilkommenskulturnál tart.
Félelmetes.

Nem tudom, sírjak, vagy nevessek a kommenteket olvasva.

Lelkesen tapsolnak egy olyan berendezkedésnek, mely, ha megvalósulna, őket taposná el legelőbb.

Mit lehet erre mondani.

Jézus első szava a kereszten: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."

Az igazság fájdalmas, de azért nem kell vagdalkozni.

"az értelmiségi társadalmi felelőssége
egész életművünkkel
én képes lennék
saját szigorú erkölcsi elvárásaim
mi, művészek
hiúságunk"

"mi marad belőlünk, emberekből, "

Ha csak egyszerűen dolgoznál, talán maradna belőled valami.
Ám ahhoz egészséges - és nem beteg - ember kellene.

Ha kinyitnád a szemedet, és nem a kormányzati ópiumot szívnád reggeltől estig, akkor azt kérdeznéd: és nálunk a megszülető gyermekek mekkora hányada magyar?

De neked az a fontos, hogy Bécsben mi van.

'Az egyéni sérelmek sorolása lehet művészi alkotás?'

Miazhogy! Akár egész "életmű" (sic!) is épülhet rá.

Puskin megmondta: minden az Anyegin múlik..

Tudatlanka! Schilling évek óta külföldön rendez, csak ritkán jár haza :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés