John Mayall az Akváriumban zenél

2015. október 27. 11:49
A blues egyre fogyatkozó, még élő legendáinak egyik legnagyobbika, John Mayall ismét az Akváriumba érkezik, hogy a tavalyi, fantasztikus hangulatú, teltházas koncertje után bemutassa legújabb nagylemezét, a Find A Way To Care-t.

John Mayall közel hatvan éve van a pályán. Első zenekarát, a Powerhouse Fourt 1956-ban alapította, azt, amelyikkel később világhírű lett, a John Mayall & the Bluesbreakers-t pedig 1963-ban. Ennek a zenekarnak volt tagja ’65-66-ban Eric Clapton, akivel a Bluesbreakers elkezdett befutni, de mellette olyan kiválóságokkal játszott utána együttesében Mayall, mint Peter Green, Jack Bruce, Mick Fleetwood vagy Mick Taylor, aki 1969-ben innen ment át a Rolling Stonesba

 
A Bluesbreakers soha nem volt állandó felállású zenekar, a tagok gyakran változtak. Az angol blues-rock tehetségei, fiatal feltörekvői, illetve (talán épp innen indult) már befutott zenészek forogtak benne. Ennek köszönhetően a Bluesbreakers óriási hatással volt a brit blues színtérre, és szintén ennek köszönhetően a zenekar lemezei mindig változatosak voltak. Előfordult, hogy trióban készített albumot, vagy épp korábban nála megfordult zenészek garmadával. Vagy a barátaival. A pályafutása 40. évfordulóját ünneplő, 2001-ben megjelent Along for the Ride című lemezen, játszott például Gary Moore, Steve Miller, Billy Gibbons, Chris Rea és Jeff Healey is. A Bluesbreakerst 2008-ban oszlatta fel a ma 81 éves mester, amit azzal indokolt, hogy már túl megterhelő volt a sok fellépés, illetve azért, mert így szabadabban dolgozhat más zenészekkel. 
 
Mayall a tavalyi, nagy sikerű A Special Life című album után az idén is kiadott egy nagylemezt. A szeptember 4-én megjelent Find A Way To Care azokkal a zenészekkel készült, akikkel az utóbbi években már stabilan együtt játszik: Rocky Athas gitárossal, Greg Rzab basszusgitárossal és Jay Davenport dobossal. A lemez, amelynek bemutató turnéja érinti Budapestet, illetve az Akváriumot is, abból a szempontból rendhagyó, hogy leginkább a billentyűs hangszerek kerülnek rajta előtérbe. Mayall játszik Hammond B-3-on, zongorán, wurlitzer zongorán, Hohner clavineten (és még harmonikán és gitáron). Egy régi rajongója azt írta a lemezről, fogalma nincs, Mayall hogyan csinálja azt, hogy a hangzása egyszerre friss és egyszerre ismerős és ugyanolyan, mint mindig.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában