Városjáték

Egy nap a hátországban – a budapestiek mindennapjai az I. világháború alatt

2015. november 30. 16:06
Milyen trükkökkel pótolták a hozzávalókat az első világháború alatti élelmiszerhiányban a háziasszonyok? Hogyan használták ki a háborút a budapesti gyárosok? Miként nyomta rá a bélyegét a mindennapok legkülönbözőbb aspektusaira a világháború, és hogyan változott a megítélése az évek során? Ezekre a kérdésekre is választ kaptak a résztvevők a Hosszúlépés hétvégi tematikus városi játékán, ahol a korszakkal kapcsolatos műveltségüket is tesztelhették az érdeklődők.

Egy nap a hátországban” címmel szervezett tematikus városjátékot a hétvégén a budapesti városjáró sétákat szervező Hosszúlépés. A résztvevők hét állomást látogattak végig a belvárosban és Budán, ahol a budapestiek első világháború alatti mindennapjait ismerhették meg és bővíthették a korral kapcsolatos műveltségüket.

A Mandiner riportere az ELTE-BTK-n kezdte a megmérettetést, ahol tesztelték, hogy nőként felvettek volna-e bennünket egyetemre. Az I. világháború alatt ugyan valamennyire előrelendült a női emancipáció, szükség volt a női munkaerőre, azonban az egyetemekre csak színötös eredménnyel vették fel a nőket, míg a férfiaknak a közepes is elég volt. A Hosszúlépés érettségi-kérdéseiből megtudtuk például, hogy miből ered a „csimborasszó” kifejezés és hogy hol van a sajkacsont.

Miután a színötös szintet nem ütöttük meg, a Castro Bistróba mentünk, hogy kávéval igyuk le magunkat bánatunkban, és eközben megoldjunk pár feladatot a 20. század eleji etnikai kisebbségi helyzettel kapcsolatban.

A Design Terminálban korabeli divatlapszerkesztés volt a feladat, a Klauzál téren pedig kizárólag zöldségekből álló kínálatból kellett bevásárolni a vasárnapi ebédhez. Itt kiderült például, hogy a szemfüles háziasszonyok lencséből csináltak fasírtot a háború idején.

Az első férfias kihívásért az OSA-Archívumig kellett mennünk, ahol egy izgalmas hadigyáros társasjáték várt az érdeklődőkre. Egykori híres budapesti gyárosok karakterébe bújva kellett a hadihelyzethez igazodó fontos üzleti döntéseket hoznunk: majdnem csődbe is vittük Weiss Manfrédot, amikor a meglévő lőszergyár mellé vásárolt konyhaieszköz-üzemet később inkább mégis hadieszköz-gyárra cseréltük.

A Budai Vár volt a legszerencsétlenebb helyszíne a játéknak, az ottani állomás ugyanis a korábbi Honvéd Főparancsnokság épületének előterében, azaz a Csontváry-kiállítással egy épületben kapott helyt. A játékosoknak így a kiállításra érkező tömegeken kellett átverekedni magukat, hogy kiderítsék: ez az állomás IV. Károly megkoronázásának állít emléket. Az utolsó magyar királyt 1916. december 30-án koronázták meg a Várban: az eseményre visszaemlékezők egyszerre írták le felemelőnek és groteszknek az eseményt, ahogy a háborúba lassan belefáradó Budapesten fényes díszmenet megy fel a Várba. 

Az utolsó állomáshoz ki kellett döcögni a villamossal majdnem a Budagyöngyéig, de megérte, mert kiderült, hogy már a század elején is létezett a katasztrófaturizmus, mi több, a mesterséges katasztrófaturizmus. A Torockó utca és a Nagyajtai utca sarkán volt ugyanis a „pasaréti lövészárok”, ahol egy dél-lengyelországi lövészárok-rendszer hű mását állították fel, időnként pedig ütközeteket is eljátszottak. Mindezért persze belépőt kértek a vendégektől, ami az Auguszta főherceg-asszony által a fronton harcoló katonák és otthon maradt családjaik megsegítésére létrehozott Auguszta-alapba vándorolt.

Nagyon informatív és szórakoztató városjátékon vehettünk részt, csak kár, hogy az időjárás nem kedvezett a városban mászkálásnak. Reméljük, azért nyerünk egy sétajegyet, amit mindenképp napsütésben fogjuk beváltani.

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Előkészület. A vége "ág" lett. Az "orsz"-ot elvitte a cica. Ja, a győztesek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés