Nincs luxusautó a fenekem alatt

2015. november 30. 8:24

Pokorny Lia
Origo
Sokan azért segítenek, azért szelfiztek a Keleti pályaudvaron a menekültekkel, hogy az ismerőseik a Facebookon virtuálisan megsimogassák érte a buksijukat. Interjú.

A kutya különös esetében egy anyát játszol, aki elhagyja az autista fiát, mert nem érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy elviselje az állapotát. Érdekes és szokatlan, hogy a darab nem kiáltja ki rossz anyának a karakteredet, és nem ítélkezik felette.


Néha olyan könnyen pálcát törünk mások felett, aztán a mi életünkben is adódnak túlfeszített helyzetek, amikor nem tudunk máshogyan lépni, csak rosszul vagy még rosszabbul. Azt mondják, önző dolog mindig magunkkal foglalkozni, pedig talán jobban működne a világ, ha ez emberek nem mindig a másikra, a másik hibáira koncentrálnának. Arra, hogyan kéne a másiknak megváltoznia ahhoz, hogy én boldog legyek. Meg akarjuk változtatni a párunkat, a gyerekünket, a barátunkat, a boltos nénit, és nem jövünk rá, hogy őket nem, csak egy embert tudunk megváltoztatni: magunkat. Jobb lenne, ha mindenki őszintén szembenézne magával, és feltérképezné, mik az erősségei, a gyengeségei, a hazugságai, a kényszerei, a játszmái, miért fut neki mindig ugyanazoknak a problémáknak. 

Jó lenne néha kicsit csendben maradni, és csak figyelni. Persze vannak dolgok, amik mögé kollektíven oda kell állni. De azt érzem, sokan azért segítenek, azért szelfiztek a Keleti pályaudvaron a menekültekkel, hogy az ismerőseik a Facebookon virtuálisan megsimogassák érte a buksijukat – persze nem a tényleg értelmes posztokról beszélek. Ha segíteni akarunk, tegyük csendben a dolgunkat, és ne várjunk érte apró csemegéket. Vetítjük magunkról, hogy mi milyen jók vagyunk, miközben tele vagyunk hazugságokkal, és amikor ítélkezni lehet a barátaink, gyerekeink felett, megtesszük, ahelyett, hogy megkérdeznénk, mivel tudnánk segíteni.

A színészeknek ilyen ügyekben mintát kell mutatniuk a nyilvánosság előtt?

Iszonyú nagy felelősség, ha nap mint nap sok ember elé állsz, mert elkezdenek figyelni az életedre is. A nyilvánosság nagy fegyelmet követel, de ez nekem jólesik: a fegyelemtől lesz az embernek tartása. Éppúgy példát kell mutatnom, ahogy a gyerekemnek is hiába mondom, rakjon rendet a szobájában, ha én rendetlen vagyok. Szó sincs róla, hogy bárkit is nevelni szeretnék, de sokat dolgozom saját magamon, és igyekszem igent mondani az értelmes kampányokra. Nem akarom nagydobra verni, hogy »én bezzeg ott voltam«, de azt fontos jelezni, hogy »emberek, igenis jó érzés részt venni ilyen dolgokban«. De ha bármit kimondok, figyelek rá, hogy az mindig önazonos legyen. A nyilvános politizálást azért kerülöm, mert nem értek hozzá, fröcsögni pedig nem szeretnék. Megpróbálok olyan dolgokban részt venni, amikről azt gondolom, tudok segíteni. De az az égvilágon senkinek segít, ha kiposztolok valamit a Facebookra, inkább leülök két-három barátommal, hogy megbeszéljük, mit lehetne valóban tenni: ételt gyűjteni, elmenni a monori romatelepre, kirándulni a miklósházi gyerekekkel.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"A nyilvános politizálást azért kerülöm" - Az Új Színház otthagyása eléggé nyilvános politizálás volt.

Leírta, nem? Elviszi az adományokat és kirándulni a srácokat. :)

Lia amúgy teljesen normális, érzékeny, jószívű nő. Az interjújában se mond olyat, hogy jogosan bele lehetne kötni. (Kivéve persze az elfogult, penetránsan rosszindulatú mandis fa@szokat, akiknek még a sz@r is savanyú :)

Van benne valami, hogy az ember fizimiskája nagyon gyakran utal a lelki alkatra, a habitusra, de nagyon sokszor a világnézetére is.

A "Beugró" című valamikori TV-s produkció ez miatt a nő miatt jelentette nekem a nézhetetlenséget. Pedig semmi politikát nem kevertem még tudat alatt sem bele.

Pokorny Lia nekem a totális ellenszenvet jelenti azóta, hogy látható.
Nem kellett ehhez neki színészkedni, de megmozdulni se, megszólalni se. Mindez nélkül is kirázott tőle a hideg.
Hogy itt fenn valaki már megint szexista megjegyzést tett és utalt az ágyra, ez azt bizonyítja, hogy az ízlések ugyebár...
Szerintem viszont valami hüllőszerű van benne, amely számomra hitelteleníti az összes álhumanitárius verbális megnyilatkozását.

Mindez akkor bővült valami racionális, kézzel fogható magyarázattal, amikor az Új Színházos, emelt orrú jelenetét bemutatta.
Ekkor jöttem rá, hogy mi taszított ösztönösen tőle mindig.
Bizonyára, van akinek tetszik...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában