A közönség szeme és füle vagyok

2015. december 4. 16:02

Linczényi Márkó
HVG
A tehetségkutatóknak csak az első felét figyeltem, mert az érdekelt, ami trash, ami béna, mert ez számomra mindig is nagyon szórakoztató volt. Nem sajnáltam azokat, akiken inkább nevetnem kellene, mint szomorkodnom. Interjú.

Nagy szerepjátékosnak ismer mindenki, a Got Talent-es szituáció viszont azt feltételezné, hogy itt majd teljesen magadat adod. Hol nő egybe, ha egyáltalán összenő bárhol is az előadóművész éned a kereskedelmi tévés zsűritag-attitűddel? Van köze egyáltalán Linczényi Márk civil énjének a most kapott szerephez?

Szerintem fura módon itt épp fordítva van mindaz, amit bárki beleképzelne, túlmisztikálva a tévés kontextust. Engem ebbe a műsorba nem mint a Kolin zenekar énekesét hívtak meg, hanem mint egy olyan valakit, aki potenciálisan a közönség szeme és füle lehet, mert kicsit közelebb ül a versenyzőkhöz, mint a tévénézők, és ráadásul egyből mondhat véleményt riposztból erről az egészről. Amikor énekesként szerepelek, akkor egy nagy cirkuszban veszek részt, egy flitteres színjátékban. Ott a színpadon állok, itt meg látnivalóan székben ülök, és mások állnak a színpadon. Nagyon nem lenne jó, ha ezt a folyamatot úgy értékelném, mint egy zenekar énekese, mert akkor elvileg haza kéne küldenem az összes énekléssel próbálkozót, hiszen valójában a konkurenciáim, nem? Vagy a helyes fiúkat meg pláne, ugyanezen elv alapján. Még csak nem is »zsűri« vagyok a szó hagyományos értelmében, mert mindig is utáltam az okoskodó figurákat ezekben a műsorokban. Én nem kritikus vagyok, hanem tolmács, segítek értelmezni az embereknek a produkciókat. Semmi többet nem képzelek magamról.

Korábban is figyelemmel kísérted az ilyesfajta tehetségkutatókat, ahol mindenkinek van 2 perce, szerencsésebbeknek meg fél órája, és aztán irány a süllyesztő?

Igen. De csak az első felét figyeltem, mert az érdekelt, ami »trash«, ami béna, mert ez számomra mindig is nagyon szórakoztató volt. Az már egyáltalán nem érdekelt, hogy miképp »fejlődnek« esetleg a karakterek. Ez mindig is közömbös volt a számomra, mint nézőnek. Persze belülről teljesen más látni, hogyan működik egy ilyen műsor. De nézőként erre nincs az embernek lehetősége. Az pedig, hogy ki marad fent és ki tűnik el a médiában, az szerintem az előadón is múlik.

Tehát mielőtt ebbe belevágtál, sosem éreztél nézőként részvétet, hogy egy ország előtt csinálnak magukból néha akár hülyét a nevezők.

Nem. Soha. Nem sajnáltam azokat, akiken inkább nevetnem kellene, mint szomorkodnom. Egyrészt, amire valaki odakerül, hogy mi a válogatón megnézzük zsűriként, addigra túljut három előválogatáson. Ha valaki ezek alatt nem akarja folytatni, vagy cikinek érzi az ügyet, bármikor felállhat, és otthagyhatja a műsort. Ha ebben az intervallumban nem szembesül azzal, hogy a produkciója nem úgy jó, ahogy ő azt gondolja, hanem kizárólag szórakoztató és vicces, amit nyújt, akkor nekem nincs más választásom, mint hogy hátradőljek és szórakozzak. Egyszerűen engedem, hogy magával ragadjon a hangulat. Az a fura, hogy ha a zsűri azt is mondja, »ez bár vicces volt, de nem több, szakmai szempontok alapján nem értékelhető a produkció«, a jelentkezők nagy része még akkor is imádja visszanézni magát a tévében. Szóval hagyományos kritikának itt semmi értelme nincsen.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mint ahogy Te is, hogy itt kommentelhetsz nagy arccal :)))

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában