A főapát vajon meghibbant?

2015. december 23. 9:49

Jeszenszky Zsolt
Várszegi Asztrik régi nagy kedvence a libbereknek – bajban is lehetnek most nagyon, hogy őt kell-e jobban szeretni vagy Ferenc pápát.

Mindig nehéz és kellemetlen, amikor köztiszteletben álló, sok esetben valóban tiszteletre méltó emberek egy-egy megnyilvánulása kapcsán muszáj kimondani bizonyos dolgokat, esetleg erősebben fogalmazni velük kapcsolatban, anélkül, hogy elvitatnánk tőlük egyéb érdemeiket, vagy emberi mivoltukban kérdőjeleznénk meg őket.

Alapvetően híve vagyok a tiszteletnek azok felé, akik már tettek le valamit az asztalra, akár teszik az nekünk, akár nem; s nem szoktam szimpatizálni a soha semmilyen alkotást, eredményt, sem művészit, sem üzletit létre nem hozó, soha még egy kenyeret sem sütő, ám másokat óriási elánnál és magabiztossággal minősítő „sajódávidizmussal”, s pláne nem az Internet anonimitása mögött megbúvó kommenthuszárokkal. Aki VALAMIT csinált már, az megérdemel egy alapvető elismerést, s csak ezután hitelesek a bírálatok. Akár, mondjuk Fekete Györgyről vagy épp Alföldi Róbertről van szó, számos kvalitásuk, alkotásuk, eredményük megkérdőjelezhetetlen és elismerést érdemel. Ám más dolgokban ettől még persze lehetnek borzasztóan kártékonyak, korlátoltak, veszélyesek is; sem a népszerűség, sem az életkor, sem a pozíció, a médiafelület, az egyetemi katedra, stb. nem garantálja senki számára sem a bölcsek kövét, sem a megkérdőjelezhetetlenséget.

És akkor most itt van nekünk ez a főapátunk… Vitathatatlan érdemei vannak abban, hogy Pannonhalma ma az, ami: keresztény hagyományait hűen őrző, ám mégis modern, széles körben elfogadott, sikeres össz-kulturális központ. S az ateistákkal, a keresztény értékek iránt nem fogékonyakkal létrejött párbeszéd terén is sok mindent ért el Várszegi Asztrik. Utóbbit fontos ám árnyalni: valójában nem a keresztény értékeket tudta elfogadott(abb)á tenni a kereszténységgel szembenállókkal, hanem sokkal inkább egyfajta személyi kultuszt, „bezzeg-státuszt” teremtett magának. Valamiféle Jézus-pótlékként pozicionálódva, miközben a valódi jézusi üzenetből semmit nem sikerült eljuttatni a kegyelemben (még) nem részesültekhez; nem sikerült a világi-ateista-materiális értékrenden túlmutató életminőségbe bevezetni őket, maximum néhány felszínes, (ál)humanista, Coelho-i szintű „bölcsesség” szintjén. („Bár ateista vagyok, de nagyon kedvelem az apátot, mert ő legalább EMBER, nem úgy, mint sok más egyházi vezetőtársa”, stb., stb., blabla, dögunalom…

Egy szó mint száz, ha a liberális kánon polkorrekt szlogenjeinél és elvárásainál mélyebbre is képesek vagyunk nézni, Várszegi Asztrik legalábbis ellentmondásos személyiség, számos pozitívummal persze. Na de ettől még mondhat irtózatos szamárságokat – és úgy tűnik, mond is. Amitől persze sokak szemében még magasabbra nő a személyi kultusza. Vasárnap a hvg.hu-n olvashattunk vele egy riportot, amit aztán nagy erőkkel átvett a Kettős Mérce blog is, és persze bőszen osztották Facebookon a Coelho-rajongók, a kereszténység mételyével szemben immúnis ateista bölcsek, és egyéb modern, felvilágosult és liberális barátaink. A teljes interjú itt olvasható, de jelen írás további részének értelmezéséhez a következő mondatok a lényegesek:

- „Nehéz itt bölcsnek lenni, de az együttélés kérdései jelentéktelenek ahhoz viszonyítva, hogy képesek vagyunk-e megnyitni a szívünket. Ha a történelmet nézzük, számos párhuzamot tudunk felvonultatni, hogy népek hogyan szorítottak ki virágzó vagy hanyatló civilizációkat, hogyan léptek az örökségükbe, hogy aztán néhány évszázad után ők is átadják a helyüket valami másnak. Most azonban nem a történelmi erők mozgásának ezt a dinamikáját érzékelem, hanem a feszült légkört, a felszított indulatokat. Ráadásul mi, magyarok, mintha leragadtunk volna az Egri csillagok török- és iszlámszemléleténél. Pedig nem a XVI. század Oszmán Birodalmával állunk szemben!”

Várszegi Asztrik régi nagy kedvence a libbereknek – bajban is lehetnek most nagyon, hogy őt kell-e jobban szeretni vagy Ferenc pápát. Tény, hogy utóbbitól a világ valóságától ennyire elrugaszkodott, PR-szagú és manipulatív mondatokat – vagy mondjuk ki bátran: ekkora marhaságokat – még nem hallhattunk; bár mostanában sokszor jár közel a Szentatya is ehhez a magaslathoz.

Hogy pusztán felszított indulatok lennének ma, nem pedig egy valós népvándorlás, amellyel egy civilizáció kezdi kiszorítani a másikat? Tessék mondani, a cseh kettőt - mit kettőt, négyet – tetszik nézni? Persze, a „szívünk megnyitása”  mindig remekül rezonáló szókapcsolat a coelhoi szintet túllépni nem tudó „liberális humanistáknak” (bármilyen hitrendszert is vallanak magukénak formálisan, akár még keresztény gyülekezethez is kötődhetnek), így a hvg.hu meg a Kettős Mérce közönségénél nyilván meg is kapja a jól megérdemelt lájkokat.

De hogy még ebbe az ostobaságba is belemegy, hogy „nem a XVI. század oszmán birodalmával állunk szemben”... Nem, valóban nem, a helyzet sokkal rosszabb. A mai iszlámnak nem csak gazdasági terület és néhány (rab)szolga kell (persze, az sem volt jó), hanem fejeket vág le, repülőgépeket robbant föl, nőket ver és rejt el tetőtől talpig (nem csak a terroristák!), és deklaráltan a sáriát szeretné bevezetni az egész világon. Akkor Európának volt katonai ereje, vitalitása és fertilitása felfelé ívelt – a mohácsi vészt leginkább a korlátoltság és az együtt nem működés okozta, nem pedig a védekező képesség de facto hiánya. Ma egy gyenge, deviáns, állandóan önmagát ostorozó, a harcmezőre Coelho-idézetekkel kiálló, kihalófélben lévő, saját elveinek csapdájába esett (és ott önmagát még jól meg is kötöző) Európát ostromol egy nagyon is céltudatos, az eszközeiben nem válogató, hódító muzulmán civilizáció. De tényleg, néhány kedves, megértő szó, egy pár hiszekegy majd biztos megállítja a hódítókat, azonnal meg is változnak tőle; sőt, ha belelövünk a saját lábunkba, miközben csókot dobunk nekik, ettől majd a Szentlélek is megszállja őket, és nem hogy nem bántanak senkit, hanem vissza is fordulnak.

Szomorú és veszélyes, amikor befolyásos emberek önsorsrontó és közveszélyes gondolatokat fogalmaznak meg, bármennyire is szépek azok, és tetszenek a rózsaszín ködben lakó humanistáknak. A világ sajnos nem egy rózsaszín hely, és realistának kell benne lenni, még ha ez nem is szép, és néha a kezünk sem marad tiszta. Ez nem azt jelenti, hogy ne dolgozzunk egy szebb, humánusabb világért – nagyon is! De a szív csak akkor tud működni, ha van test, amiben élhet, és ész, amely irányítja ezt a testet. A történelem egyik legnagyobb, örök érvényű tanulsága, hogy a szépséget, a békét kizárólag erővel, és néha csúnya fegyverekkel sikerülhet megvédeni. Az elvek, az értékek a legkevésbé sem érdeklik azokat, akik épp ezek elpusztítására törekszenek. Ha más nem, Palmira legfrissebb példája a szomorú bizonyíték. A judeo-keresztény európai civilizációnak nem szabad Palmira sorsára jutnia.

Összesen 94 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mert ön itt a nagy keresztény, aki megértelmezi a kereszténységet a keresztényeknek.

Csak lépésről lépésre. Szálazzuk! Kiket gyilkolt meg a "magyar jobboldal"? Név szerint, ha kérhetem. Mikor, hol, kiket terrorizált? tételesen, felsorolva, ha lehet. S egész pontosan ki a "magyar jobboldal"?

(A lopást nem kérem kifejteni. Ezzel kapcsolatban túl nagy a fantáziájuk. Ezt ismerjük.)

A derék apát úr nem hibbant meg , egyszerűen egy erősen vitatható véleményt képvisel egy fontos ügyben . Jómagam P. Barsi Balázs OFM - és még sok más hozzá hasonló egyházi méltóság - felfogását osztom migráns ügyben . Kiss-Rigó püspök úr pedig mindjárt az elején - amikor még kockázatos volt kiállni a migránsáradat "kerítéses" megfékezéséért - , józanul nyilatkozott .

Válaszok:
Sulammit | 2015. december 23. 11:31

Nekem aztán vetíthet dj Jeszy bármilyen kedves, szívet melengető, megértő és keresztényi mesét, attól ő még egy senki. Akkor is az volt, amikor OV hátsóját nyalta, akkor is az volt, amikor DJ szövetséget gründolt és azóta sem változott semmit. Ha egyet is értek egyes mondataival, az emberről a véleményem továbbra is lesújtó.

Válaszok:
Sulammit | 2015. december 23. 11:27

Csakhogy Várszegi mondatait kellene elemezned, nem J.Zs-ét.

Igen? És kik a "főnökei"?

Mintha a homokba dugta volna a fejét.
Pannonhalma egy vár, de nem bevehetetlen.

A kismalac és a farkasok c. mese jut eszembe.
A malackának több esze volt.

DJ Jeszenszky újabb nevetséges publicisztikai ámokfutása nem Várszegivel van vitában, hanem Ferenc pápával. És közvetve a keresztény hagyomány legfontosabb autoritásával: Jézussal, lásd hegyi beszéd.

"mintha leragadtunk volna az Egri csillagok török- és iszlámszemléleténél"

Most mi van? - Hát az Egri csillagok még nincs betiltva?

Tök mindegy, h. aki ide ír, dj. vagy nem dj..

Jeszenszky Zsolt értelmesen írt értelmeset, sőt, fontosat, lehet, h. lassan íróbb lesz, mint dj..

Várszegi olyan, amilyen. Katolikus belügy, mindenesetre, nem valami szimpatikus, nem is volt az soha, de lehet, h. egy világvallásnál ilyen is kell a helyi tagozatban.

Mondjuk, két országgal északabbra nem lenne orákulum.

Jobb, ha egy egyház demokratikusabb felépítésű, de ugyanez a felépítés ott pl. nem okoz zavart.
Lehet, h. az is számít, hol mi a hívek igénye.

Azt az "egy boldogtalan ember"-t "őket" "beszéltek" "kidobták" hányan?
Az összes "pap, sekrestyés templomszolga"?

"Nem ivott kicsit sok misebort?"

Szemtelenkedni azért nem kéne!

Akkor miért szóltál hozzá?

Ennyi telik tőled? Szomorú.

Köszi a linkért! Tanulságos volt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés