A közönséget nem lehet becsapni

2016. január 5. 5:15

Orlai Tibor
Origo
Hogy kinek mennyire van félelem a zsigereiben, az egyedi. De ha a színházban nem vagyunk őszinték, akkor hol legyünk azok? Interjú.

Miért van az, hogy sok színház vagy rendező maga sem törekszik arra, hogy az előadásai szóljanak valamiről, hitelesek és elgondolkodtatóak legyenek?


Van, aki az olcsó szórakoztatásra törekszik. Én nem ilyen színházat szeretnék. Bár széles közönségréteghez szeretnénk szólni az előadásainkkal, soha nem hittem a gondolatmentes szórakoztatás létjogosultságában, különösen nem hosszú távon. A közönséget nem lehet becsapni. Biztosan vannak nézők, akik nem a mélységeket keresik, de azt hiszem, a mérvadó színházi közönség azt szereti, ha valamiről szól az előadás, és ezzel azonosulni tud. A néző pontosan észreveszi, ha nem hiteles, amit lát. (...)

Miket tartasz az év legfontosabb színházi eseményeinek?

A magunk életéről szólva azt gondolom, talán még soha nem volt olyan erős évadunk, mint a mostani. Egyébként pedig azt tartom a legmeghatározóbb eseménynek, hogy megszülethetett Az olaszliszkai című előadás a Katona József Színházban. Lényeges az is, hogy mind a szakma, mind a szélesebb közönség számára egyértelműen kiderült, a POSZT nem működőképes a jelenlegi formájában. Fontos, hogy ebben az évadban nagyon sok fiatal tehetség tűnt fel, talán ennyi még soha korábban. A szakma megosztottsága pedig tovább mélyült, ami nagyon ártalmas. Szomorú, hogy nincsenek olyan nagy formátumú alkotók, akik rájönnének arra, meg kéne próbálni megálljt parancsolni ennek a folyamatnak.

Szerinted hogyan alakult ki ez a megosztottság?

Nyilvánvalóan a politikai erőviszonyok mentén. Súlyos probléma, ha a kultúra bármilyen ágazatába olyan mértékben teszi be a lábát a politika, ahogyan a színház területére tette. Ezzel összefüggő, súlyos probléma a függetlenek folyamatos ellehetetlenítése. Nem kell ahhoz nagyon okosnak lenni, hogy lássuk, létfontosságú, hogy beépüljön a kőszínházakba is a független társulatok progresszivitása, modern, újszerű gondolkodása. A fiatalokat meg kell nyerni a színháznak, és meggyőződésem szerint ehhez a függetleneken keresztül vezet az út.

Mi az oka az ellehetetlenítésüknek?

Épp a progresszivitás. A függetlenek gondolkodásra serkentenek, kinyitják a szelepeket, és mindenféle gátlás nélkül tudnak beszélni. Ettől jók és izgalmasak, de ez nem mindig tetszik a színházi szakma egy részének.

Jogosan fél, aki úgy gondolja, veszélyes a színházban politizálni?

Hogy kinek mennyire van félelem a zsigereiben, az egyedi. De ha a színházban nem vagyunk őszinték, akkor hol legyünk azok?” 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában