Nyolc óra egy perc volt

2016. január 14. 12:13

Dömötör Endre
Recorder
Amikor több óra is eltelt, és láttam leírva is, pontosan azt éreztem, amit bárki más, sokan. Valóságtalan. A Pitchforkon az van ideírva, hogy David Bowie Has Died. Rá se nézek, mert ez nem valóság.

„Hogy Bowie mit adott, mit jelentett, ki volt, az már túltárgyalt és még csak ezután lesz igazán tárgyalt, nagyon sokáig. A lehetséges sokféle megmondásból még a legjobb sem érződik ideillőnek, majd máskor vagy majd más. Most valahogy egyetlen dolog látszik összpontosulni, fontosnak lenni. Már persze túl azon, hogy a legnagyobb. Az, hogy a legnagyobb – és ezt legalábbis csak sejthetjük, összerakhatjuk és azt is leginkább az utolsó húsz-huszonöt évéből – mindenkivel úgy bánt, mintha ő, a másik lenne a nagyobb. És ha a legnagyobb így bánik veled, annál nincsen nagyobb, tehát végleg ő a legnagyobb. A visszaemlékezések döntően erről szólnak, hogy milyen rendkívül nagylelkű volt, hogy mennyire emberi, hogy mennyire kedves, közvetlen, melegszívű, bölcsen megértő, érdeklődő, mindig adó, mindezzel némán is tanító. Hogy ehhez hozzájön az, hogy a véget is mennyire bölcsen, példaértékűen megcsinálta? Hogy ilyet tényleg nem lehet, hogy ezt csak a legnagyobb tehette meg, számára adatott meg, nála volt értelme így, és az a legnagyobb, hogy ő ezt nem hagyta ki és megtette, végrehajtotta?

 
Nem tudom, milyen lesz Bowie-t hallgatni, már szokom a gondolatot, ahhoz próbálom szoktatni magam, hogy semmi különös, olyan, mint eddig. Így szeretném. Azon jár az agyam, hogy miért olyan ez, mint egy közeli hozzátartozó elvesztése. És az jut eszembe sokszor, hogy alig volt még olyan, akire ennyien gondoltak volna, ennyire mélyen. Aki egyszerre ennyi embernek adott volna gondolkoznivalót. Hogy most megjelenik előttem egy jókora földgömb és mennyi ezernyi, százezernyi, milliónyi ponton villanhatna fel pár perc alatt egy piros pont, hogy most itt gondoltak Bowie-ra, itt gondoltak rá, meg itt, itt, itt. És majdnem mindenhol, tényleg majdnem mindenhol valami jóra gondolnak.
 
Lassan kezdődhet az, hogy mindenki visszaad valamit ebből. És aztán majd egyszer, nemsokára fel is oldódunk mindebben.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában