A holokauszt feldolgozása nem magyar, hanem európai probléma

2016. február 28. 11:20

Clara Royer
hvg.hu
Amikor írtam a doktorimat, nagyon fájt, hogy a tehetséges magyar zsidó írók az antiszemitizmus miatt szüntelenül az identitás kérdését feszegették. Interjú.

A Csillag című, magyarra is lefordított regénye a saját identitásunk megtalálását járja körbe. Valóban központi kérdés az életünkben az identitás?


Az volt. Huszonéves koromban még az identitás volt a fő témám. Mára ez megváltozott, mert amit kell, már megtanultam róla. Az identitás társadalmi konstrukció, tudatosan kell megteremtenünk saját magunknak. De egyáltalán nem természetes az embereknek úgy képzelni az életet, mint egy alkotást. Amikor írtam a doktorimat, nagyon fájt, hogy a tehetséges magyar zsidó írók az antiszemitizmus miatt szüntelenül az identitás kérdését feszegették. Ez egy rögeszme volt számukra. Például Komor András nagyon tehetséges író volt. Mégis, az az érzésem, hogy sokkal jobb életművet tudott volna teremteni, ha nem fájt volna neki a két háború közti hétköznapi és irodalmi antiszemitizmus. Voltak, írók, akik jó műveket tudtak teremteni az identitás körül, de a rögeszme egy méreg. Nem mondom, hogy nem fogok változni, de nem aggódom többé azon, hogy ki vagyok. Nem ismerek minden választ magamról, de tetszik ez a vegyesség. (...)

Önnek van rálátása a film nyugat- és kelet-európai fogadtatásra is.

Kelet? Nem inkább Közép? Amikor Varsóban éltem, az nagyon más volt, mint Budapest, Pozsony vagy Prága. Nem mondom, hogy van egy közép-európai identitás, de azért más, mint Kelet-Európa.

Nyugat- és Közép-Európának más a holokauszt és a holokausztfilm recepciója?

Ez csak teória. Ez bonyolult. Minden országnak megvan a saját emlékezete, de én nem húznám meg ezt a vonalat. Tudom, hogy van egy különbség, de már nem 89-ben vagyunk. Nem mondanám, hogy itt, Franciaországban, imádják, de a többségre jó benyomással volt. A baloldali értelmiségben ez vegyes. Néhányan szerették, de néhányan gyűlölték. Igyekeztek néhány hónapja itt polémiát gerjeszteni, de nem sikerült. Nagyon csalódottak voltak, hogy Claude Lanzmann-nak és Georges Didi-Hubermannak is nagyon tetszett a film. De ez egy régi vita Franciaországban. (...)

Magyarországon is újra hallani lehetett az ellenhangokat. Azokét, akik nem hajlandóak elfogadni, hogy a magyar zsidóság története a magyar történelem része.

Magyarországon több mint 150 ezer néző látta, nekem az számít, hogy megnézik. Ez fontosabb, mint a reakciók a Facebookon. De ez régi vita, Bibó István óta. Ember Mária Hajtűkanyar című regényének is az volt a mottója, hogy nem a zsidó, hanem a magyar történelemről van szó. Ugyanez a téma volt variációkkal, amikor Kertész megkapta a Nobelt. Ez mindig jelen lesz. Ellenben ez csak egy rész. Én nem vagyok pesszimista. Franciaként látom, hogy itt sem jobb. Európai pesszimista vagyok. Hogy a holokauszt még ma is egy feldolgozatlan történelmi tapasztalat, az egy dolog, és az egy másik, hogy az elfogadása nélkül nincs jövőnk. Ez nem magyarországi probléma, hanem európai. Nem csak hivatalos álláspont kell, hanem személyes gondolkodás. A felelősséget hetven éve kellett volna vállalni, most mást kell csinálni. A szembenézés jó, de arról kell gondolkodnunk, milyen leckét kapunk ettől. A család, a beszélgetés, az kell. Ez a film segít beszélni erről.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 106 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Erős és fejlődő országokban, ahol nem élt túl sok zsidó (pl. a császári Németország) elindult egy asszimilációs folyamat, amit a cionizmus, I. vh. és Hitler a visszájára fordított. A nagy létszámú betelepedések miatt Mo-n ez nem volt ilyen egyszerű, és főleg nem gyors, de csak idő kérdése lehetett.

Higgyétek már el, hogy feldolgoztam! Ezerszer! A mai gyerekeknek a nagyapái sem éltek akkor, amikor ez történt.
Sőt! Szeretnénk (szerintem sokan) túl lenni már rajta teljesen és annak örülnénk, hogy ha nem tolnánk az arcunkba heti 1-2 alkalommal hetente.

Ha sokáig hajtogatjuk, hogy antimagyarizmus van, akkor az lesz?
Hagyjanak már békén bennünket, a rohadt életben!
Senki nem bántja a zsidókat, nem azzal kel és fekszik az ember, hogy zsidózzon egy jót.
Nem érdekelnek ezek az öngerjesztő hülyeségek, nőjünk már fel végre!

Attól, hogy valaki zsidó, ne képzelje már azt, hogy a másik nemzetiségbeli ember állandóan ezzel a ténnyel van elfoglalva!

"...hogyan tehetett szert egy kis nép ilyen döntő befolyásra?"
--------------------------------------
Egyrészt a vallásuk, az abban foglaltakhoz való ragaszkodásuk, azután a kereszténység szemellenzős ostobasága miatt, amikor is bizonyos életvitelhez kényszerítették őket, amit azután rendkívül ügyesen a saját előnyükre tudtak fordítani.
No és, a megvetett munkától való iszonyuk.
Igen, ez paradoxnak tűnik, pedig igaz. Volt a szocializmusban egy szólás: "úgy állj oda a munkához, hogy más is hozzáférhessen!".
Na, a zsidók ehhez évszázadokon át maradéktalanul igazodtak és igyekeztek is hagyni mást dolgozni, őket csak az abból lenyúlható haszon érdekelte. A pénzügyi haszon, amit azután könnyű volt akár politikai haszonná konvertálni.

De, gondolom, te inkább a napjainkban látható, már-már mindent behálózó, példátlan - lufiként felfújódó - zsidó befolyás karrierjére kérdezel rá.
Hát ez mögött is egy paradoxon húzódik.
A zsidók számára, történelmük legnagyobb szerencséjét a holokauszt hozta meg.
Néhány milliós veszteség (a hat milliót felejtsük el) érte ugyan őket, de még mindig hol van ez egy háborús veszteséghez, (hol van az oroszok 22-23 milliós veszteségéhez); a túlélőik és azok leszármazottai ölébe egy soha sem látott esély pottyant.
Na persze, ezt fel kellett ismerni és építeni kellett reá egy ideológiával körülbástyázott hatalmas bizniszt. Olyan bizniszt, amely kikezdhetetlen és csinálj bármit, az csakis nekik hozhat hasznot.
És ezt a bizniszt, mivel ugyancsak az európai üldöztetésük okán egy világhatalmi tényezőhöz az USA-hoz sikerült kötniök, 65 éve kurva jól, sőt egyre jobban működtetik.
Lassan dogmává válik, amelytől eltérni fejvesztés és máglyahalál terhe mellett tilos.

Csak azt az ősi igazságot felejtik el, hogy minél magasabban vagy, annál nagyobbat lehet esni.

"Magyarországon is újra hallani lehetett az ellenhangokat. Azokét, akik nem hajlandóak elfogadni, hogy a magyar zsidóság története a magyar történelem része." Ki tagadja?
És fordítva így van?
Vagy le vagyunk szarva?

Bocs, de nem látod jól!
Az áldozat minden népnél áldozat.
Mi nem tudjuk érvényesíteni azt sem, hogy békében, nyugalomban emlékezzünk a magyarságot érintő áldozatokra!
mi vagyunk azok, akik hagyjuk, hogy törpepártok - akik nem feltétlenül nem magyarok, csak pénzért árulják a hazát- minden ünnepünkbe belerondíthatnak, ne álljanak szóba a legitim kormányunkkal és együtt tüntessenek egy amerikai ügynökkel.
Nem nevezzük a trollokat, a celebeket, az eszetlen megmondókat annak, amik!

Nem a zsidóság hozta ezt a szörnyűséget ránk, mi magunk teremtjük meg.
Amíg egymás szemét vájnánk ki, mert elkeseredésünkben, netán félelmünkben elfogadjuk, hogy bárki emberfia belénk törölje a lábát, leginkább fizikai és lelki baksisért, addig nincs nyugalom.
Álnok, pénzéhes, dzsentri módra élő és ítélkező "nagyjaink" vannak korról korra.

A tehetsége okán.

Semmiféle együttérzést ne várj ettől a dromedártól.
Ez csak köpködni tud.

A dúsgazdag is lehet rendes becsületes ember, adott esetben áldozat és a szegény is lehet aljas tróger, aki beáldoz.
Úgy tudom, hogy neked is a zsidó Jézus a mérték, a mércéd, nem egy olyan alak, akinek az élete értelme a másik ember bemocskolása.
Nálad nem verte ki a biztosítékot az amit, és ahogyan ez a púpos írt?

Az arabok eladhatnának már végre téged a vásárban, de
egy amorf, tevemúmia kinek kell?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés