Végre láttam a Saul fiát

2016. március 1. 8:27

Skrabski Fruzsina
Facebook
Az első tíz perc után ki akartam jönni, mert úgy éreztem, hogy nem bírom elviselni azt az irtózatot, amit a film bemutat. A halálgyár rutinját, embereket, akiket rutinszerűen hajtanak hamis ígéretekkel a gázkamrába.

„Tegnap a Filmhét megnyitóján végre láttam a Saul fiát. Érdekes volt úgy megnézni egy filmet, hogy már szinte mindent tudtam róla. Tudtam, hogy végig egy fejet követünk, hogy ő a fia holttestét cipeli, hogy a gázkamra rutinját mutatják be, sőt még azt is tudtam, hogy amikor a náci tiszt csúfolódva táncol, a főhős megpróbál belekarolni.

Mindent elolvastam Röhrig Gézáról, hogy állami gondozott volt, vallásos zsidó és még most is dolgozik hullamosóként. Ismertem a rendező nyilatkozatait, még a producerekkel is olvastam egy interjút. Ennek ellenére nem akartam megnézni ezt a filmet, mert ritkán van alkalmam kiszakadni a babázásból és akkor nem a borzalom átélésével akarom szórakoztatni magam. Ha már az élet azonban így hozta, hogy a megnyitón vetítették, megnéztem.

Az első tíz perc után ki akartam jönni, mert úgy éreztem, hogy nem bírom elviselni azt az irtózatot, amit a film bemutat. A halálgyár rutinját, embereket, akiket rutinszerűen hajtanak hamis ígéretekkel a gázkamrába, a haláltusa ordítását, a hullák pakolását, a gyilkolás mocskának pucolását. Könyörögtem, hogy ne mutassák közelről a túlélő kisfiú megfojtását, ne kelljen halott gyermeket látnom.

Nem mutatták közelről.

Aztán egy idő után már untam a filmet. Ahogy az elején tényleg ott voltam, mert a főszereplő mögött álltam, utána már nem tudtam azonosulni vele, mert nem értettem, hogy miért olyan fontos a kisfiú eltemetése, azt se értettem, hogy ki ez a kisfiú?
Szerintem ez a film egy szülőnek igazán megrázó, akinek nincs gyereke, nem éli annyira át ezt a borzalmat.

Hihetetlen dramaturgiailag, hogy tényleg nincs benne jó és rossz, tényleg olyan, amilyen lehetett benne lenni és a hangok olyan életszerűek, hogy jobban ott vagy, mint bármilyen 3D moziban. A főhős fejének követése egyébként a számítógépes játékok hangulatát idézi, ezért is könnyű azonosulni vele. Csak itt tehetetlen vagy, nincsenek fegyvereid, nem tudsz lőni és nem találsz az egyik fiókban kulcsot.

Tényleg jó film és örülök, hogy az Oscar után sokan megnézik, mert ez a borzalom minden háború, terror borzalma, az emberi élet értéktelensége, ezt jó, ha sokszor az arcunkba teszik.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 221 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Én sem értem ezt az ellentmondást.

Én is ezen a gondlatmenetén csodálkoztam Fruzsinak, mikor ez a gondolat már a Hellészi kultutól egyértelmü szinte természetes. Ha nen akkor Magyarorságon a szinházi kulturát is fígyelembe véve alapgondolat. A HALLOTAKAT EL KELL TEMETNI, ez egy emberi erkölcsi és morális alaptétel.

Mellesleg Én is úgy vagyok, hogy mindig tologatom az ídőt, hogy megnézem a filmet. Igaz, hogy más okokból, mint Fruzsi. Mivel elég vizu7ális alkat vagyok így sok esetben a látott filmek és annak utóélete sok esetben számomra is sokkoló. Mikor teljesen váratlan helyzetekbe és szituációba teljesen megmagyarázhatattlanúl beúsznak képek és nem hagynak nyúgodni, s ehhez még hozzájőnnek azok a gyermekkori élmények ami valamilyen szinten kapcsolódik a szenvedéstörténethez amelyek a kiskamszkori Budapesti 56-kapcsán felidézödnek. Igaz, hogy ez csak egy villanás, de a veszteség az személyesen azonos, hísz nem a mennyiség adja az egyéni személyes fájdalmat.

Aki jártas a filmművészetben, az nem a film témája alapján választ filmet. Művészfilmet meg pláne nem. Egy filmnek, egy könyvnek, egy festménynek vagy bármilyen művészi alkotásnak, ill. annak minőségének még sok egyéb összetevője is van.

Ahogy anyádról is számtalan film van, ahogy tucatnyi faszt szopogat, mégis csinálja azokat a filmeket.

A Katyn című film, egyébként kitűnő film kapcsán azért nem volt ekkora hiszti / hype, mert az lengyel film, ez meg magyar.
Lengyelországban milliók látták.
Ugyanis a lengyeleknél még él az régimódi szokás, hogy a hazai filmeket részesítik előnyben.
Nálunk viszont bármekkora is a Saul sikere, messze lemarad nézettségben a legócskább fingós-gatyalecsúszós amcsi vígjátékhoz (?!) képest.

Én is úgy vagyok vele, hogy összeszedem magam és megnézem a filmet. A párommal azon morfodirozunk, hogy és ragaszkodom valami délelötti vagy koradélutáni előadáshoz, mivel már előre érzem és tudom hogy az éjszaka fájni fog.

Mivel ez már egy tapasztalat, ugyanis mikor Hannoverben a Világkiálitáson a sok nagyszerú kulturprogram mellett vetitették Szabó István a "Nap Szerelmei" cimü filmet ami lényegle nem igazán a holokausztról szólt hanem egy zsidó család százéves történetéről ahol igazán Magyarország és a magyar társadalom százéves tragédiája is kitapintható származás nélkül. Este 10-kor kezdték vetiteni a Szabadtéri kb 5000 es nézőtéren ami zsufolásig megtelt, s éjfélkörül a film utolsó kockái után több percer néma csend s azután szinte tomboló ováció.
Az a csend ami fájt adta azt az élményt ami még évekig kisért.

Na ez az élmény az ami bennem él és halogatom a film megnézését.
Az bizonyos, ho9gy megnézem, s lehet hogy többszőr is, mint minden olyan film vagy szinházi darab esetében is ami hosszabb ídőt igényel számomra, hogy feldolgozam, azért biztos vagyok benne, hogy eljőn az ídő.

Válaszok:
Sulammit | 2016. március 1. 10:26

Szabó István filmjének A napfény íze a címe és valóban nagyon jó film volt.

Aristo erősen indít: nem látta a filmet, nem is fogja megnézni, de véleménye azért van.
Nekem is.
Pl. azért mert mostanra elárasztották a magyar mozikat is az amcsi gagyik, azért még a film (ha jól csinálják!) művészet, sőt, a gondolkodás egyik lehetséges módja, formája!

"Az első tíz perc után ki akartam jönni, mert úgy éreztem, hogy nem bírom elviselni azt az irtózatot, amit a film bemutat. "

Mit tennél, ha megnéznéd ezt a filmet:
"Shylock Trianonban", avagy
"Amputáld a végtagjait, és utána rendszer szerint vágj ki a húsából. Amennyit még visszapótolni tud!"

Nem szoktam, elkerülöm, valahogy távol áll a világomtól. Lehet hogy ezzel nem vagyok trendi, de vállalom.

A lefejezős videók is valóságosnak hatnak, azokat se hagyd ki. Ugyanúgy megmutatja, mennyit nem tud érni az élet. Ráadásul tíz perc is elég belőle. Majd írd meg az élményeid a Facebookon, de ha lehet, kicsit összeszedettebben mint amilyenre a fent idézett sikerült. Várom.

Na mondjuk, Nemes Jeles magasra tette a lécet saját magának. Hogyan tovább? Próbálja például újra megfilmesíteni Lion Feuchtwanger (le sem merem írni a címét) könyvét, amiből a németek 1940-ben Goebbels szája íze szerinti filmet csináltak.

A lényeg mindig lemarad.

Van-e benne aktualitás?

Elsősorban munkatáborok voltak, ahol a nehéz munkától és a rossz élelmezéstől hullottak a foglyok, mint a legyek. A magyarországi zsidók jó része, Horthy halogatásának köszönhetően 1944-ben érkezve már időt és életet nyert. A 'túlélő' Rónai Ernő Örök szégyen c., antikváriumban még előforduló könyvét 1947-ben adták ki, amikor a téma még nem volt kanonizálva.

A Jób lázadása az egyik legszebb magyar film.
Egyébként szintén Oscar jelölt volt, de az Oscart egy Bergman film kapta.

Már elnézést, egy művész, egy alkotó ember nem vájkál, mint a bulvár, hanem felvilágosít, megvilágosít, elgondolkodtat.
Ráadásul itt egy filmtörténeti szempontból korszakos remekműről van szó.
A témától függetlenül.
Persze itt csak a témán szokás lovagolni, de egy jó filmnek rengeteg egyéb összetevője is van (képi világ, hangzás, zene, vágás, színészi játék).

Ez hülye. Azért én ennyit.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában