Elhunyt Keith Emerson, a világ legjobb szintetizátorjátékosa

2016. március 13. 11:26

Gerényi Gábor
Midi
Emerson minden kétséget kizáróan Bartók Béla reinkarnációja volt, ez főzenekarának, az Emerson, Lake and Palmernek az első lemezén, az első szám után kiderült.

Folytatódik az év elején indult borzasztó rock-halálszéria: a hét áldozata a 71 éves Keith Emerson, a világ minden kétséget kizáróan legtechnikásabb szintetizátorművésze, akinek munkássága a hetvenes években rengeteget tett hozzá a hangszer akkor még kétséges megítéléséhez. Az első volt, aki turnéra moduláris Moog-szintit vitt - színpadképének elengedhetetlen része volt a gigantikus Moog-torony még a kilencvenes és a kétezres években is -, és az első volt, aki topslágert tudott befuttatni (Lucky Man) egy ma már ikonikus szintetizátorszólóval a közepén.

(Élet és halál furcsa fintora, hogy a Motörhead pár hete elhunyt Lemmyje Emerson turnémenedzsereként kezdte rockkarrierjét a hatvanas években; a két szupersztár az utolsó pillanatokig jóbarát maradt.)

A halál okát hivatalosan még nem közölték, de annyi már bizonyosnak tűnik, hogy öngyilkosság miatt nyomoz a rendőrség; Emerson jó ideje súlyos depresszióval küzdött az ujjait megtámadó idegproblémák miatt: nem tudott többé zenélni, így inkább a halált választotta. 

Emerson minden kétséget kizáróan Bartók Béla reinkarnációja volt, ez főzenekarának, az Emerson, Lake and Palmernek az első lemezén, az első szám után kiderült. 1970-ben, megjelenésének évében még átütő újdonságnak számított az, ami ma már elcsépelt klisé: hogy komolyzenei művet rockformátumban adnak elő. Emerson Allegro Barbaro-értelmezése azonban ma is etalon, a valaha feljátszott egyik legsúlyosabb zenedarab, hatása alól lehetetlen kivonni magunkat - akkori fiatalok millióihoz vitte közelebb Bartók világát, noha a zeneszerző ostoba örököse mindent megtett, hogy betilthassa ezt a remekművet.

Emersonék e lemezükkel megteremtették azt a műfajt, a progresszív rockot, amely a rocktörténelem talán legmegosztóbb stílusává vált: rajongói életük végéig kitartanak mellette, míg a szakma és a média egy része a legfölöslegesebb időszaknak tekinti azt a négy-öt évet, amíg az eladási listákat az itt induló zenekarok uralták.

Emerson progresszív konkurenciája (Mike Oldfield, Pink Floyd, Genesis) a csúcsidőszakot követően, a nyolcvanas években átváltott afféle intelligens slágergyártásra, neki azonban ez az opció nem volt a lehetőségek között. Mindent tudott, ezért már nem volt hova váltania. A nyolcvanas évtized közepén még egy gyönyörű lemezre összerántotta a bandát egy cseredobossal (Emerson, Lake and Powell), de a kilencvenes évek eleje már a nosztalgiavonat első kocsijában találta az eredeti személyzettel az Emerson, Lake and Palmert (Budapestre is eljutottak 1992-ben).

Bár zongoráit és Hammond-orgonát ütötte-vágta-késelte koncerteken - a kontrollálatlan agresszió szintén fontos showeleme volt fellépéseinek -, etalonnak tekintett Moog-setupjára mindig nagyon vigyázott. A kétezres évek analóg visszatérése során így nem volt meglepetés, hogy a cég vele vezette vissza legendás moduláris rendszereit a piacra. Az eredetileg az ő számára, megrendelésre gyártott setup másolatát épp két éve mutatták be, azóta 150 ezer dollárért bárki rendelhet magának belőle egyet. (Vagy néhány tízezer dollárért egy kisebbet.)

Élete egyik legutolsó fellépése is a Moog céghez kötődik, 2014-ben headlinerként játszhatott az évente megrendezett elektronikuszenei csúcsfesztiválon, a Moogfesten.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 31 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Marha nagy bátorság kijelenteni, hogy a valaha
volt legnagyobb...stb.

Marian Vargáról hallott itt valaki? Esetleg Jean Michel Jarre? Vagy Tomita Iszao?

Na ugye!

Emerson kétségtelenül műfajteremtő és egyike a
legnagyobbaknak. Az ELP sikerének azonban
fontos eleme volt Greg Lake gyönyörű hangja
és alázatos gitárjátéka. (lásd még: King Crimson)

Két dolog folyik össze. Az egyik a műfajteremtés,
ebben egyetértünk, én is írtam. A másik a "ki
a legnagyobb szintetizátoros?" kérdés. Aki erre
kategorikusan válaszol, az egynél több
legnagyobbat nem ismer. Ezért említettem Tomitát
és Jean Michel Jarre-t, akik nagyon nagy
szintetizátorosok, de NEM műfajteremtők, és
abban is egyetértek Dodóval, hogy JMJ zenéje
fantáziátlan.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában