A Fischer Iván-jelenség

2016. május 9. 12:24

Lánczi Tamás
Mozgástér
A művészek szabálytalan személyiségek, bizonyos határokat azonban még ők sem léphetnek át.

A Fischer Iván-jelenség megértéséhez azonban teljesen felesleges a zenekar pénzügyi helyzetét vizsgálnunk. A Fischer Iván-féle budapesti művészek ugyanis mindentől függetlenül jogot formálnak arra, hogy megmondják, mire és mennyit költsön az a magyar állam, amit megvetnek és lesajnálnak. Sőt, ők azt is pontosan tudják, hogy mire ne költsön az állam. Ne költsön stadionokra, tartsa el magát a futball! És ne költsön az egyházakra se, tartsák el magukat azok is! Egyszóval, mindenki tartsa el saját magát. Kivéve persze a budapesti művész elitet, hiszen nekik ez jár. Alanyi jogon.

Hisztis művészek mindig is voltak, ezt a karaktert régóta ismerjük. Pompakedvelő Esterházy (I.) Miklós József hercegnek komoly fejfájást okozott, hogyan járjon a hercegi udvar hangversenymestere, Joseph Haydn kedvében. A világ legnagyobb zeneszerzője, Johann Sebastian Bach pitiáner vitákat folytatott a lipcsei tanáccsal a téli tüzelőfája mennyiségéről.

Mecénás és pártfogolt kapcsolata mindig magában hordozza a konfliktus lehetőségét. Egy valamit azonban csak a magyar ballib művészek engednek meg maguknak: miközben a magyar emberek adóforintjaiból nyújtott támogatásból élnek, gyűlöletkeltően vagy becsmérlően beszélnek arról a közösségről, amelyik a pénzt nyújtja számukra.

A művészek sokféle határt megsérthetnek, erre a viselkedésre azonban a (vélt vagy valós) művészi nagyság sem mentség.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 81 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem mellékesen nagyon szépen megköszönhetné a támogatást.

És persze a Fischer Ivánok szemrebbenés nélkül lenácizzák az egész magyar népet , ha éppen olyanjuk van...

Ténybeli tévedések és súlyos önellentmondások keverednek ebben a karatergyilkos írásban.

Mikor beszélt arról Fischer, hogy a labdarúgásban, illetve az egyházak támogatásában milyen legyen az állam szerepe?

Semmikor.

A másik, és ez tényleg nagy öngól, Haydn és Bach esete.

Pompakedvelő Miklósra talán a történelemben jártasak emlékeznek valamennyire, de (Deutsch Tamás örökbecsű szavait idézve) "ki a f@szom" emlékszik azokra a lipcsei suttyókra, a kik a tűzifát is sajnálták a világ egyik lehgnagyszerűbb géniuszától.

Ezzel a cikkel most Lánczi is beállt a tűzifát is ellopó suttyók sorába.

Miközben:

- Rogán és maffiája CSAK a bevándorlási kötvényen szakított 80 milliárdot (ez 400 évre pótolná a hiányzó 200 milliót!)

- a Matolcsy maffia 260 milliárdot próbált eltüntetni (ez 1200 évre jelentene pótlást)

- az Orbán klán Várba költöztetése 200 milliárdba kerül.

Miről beszélünk akkor?

Egyébként nyilvánvaló, milyen okból születnek az ilyen cikkek.

Az Ókovács-féle mocskolódás meg ez is.

Nézzük meg a Wikipédiát.

Fischer Iván oldalán rangos amerikai, angol, francia elismerésekről olvashatunk. Kivonatosan:

- Budapest díszpolgára
- a BBC karmesterverseny győztese
- a Londoni Szimfonikus Zenekar karmestere
- kenti Opera zeneigazgatója
- Lyoni Nemzeti Opera igazgatója
- Kossuth díjas
- Royal Philharmonic Society Zenei Díja
- Príma Primissima díj
- Royal Academy of Music tiszteletebli tagja

stb, stb.

Lánczi Tamás-ról a Wikipédián annyi szerepel, hogy Lánczi András fia.

Ennyi.

Válaszok:
opht | 2016. május 9. 15:26

Érdekes elképzelni, ahogy a Tel-Aviv-i Fesztiválzenekar keresztény karnagya ország-világ előtt kritizálja Izrael kormányát (ami természetesen önmagában antiszemitizmus), majd pedig tartja a markát az apanázsért...

hidd el nem feleslegesen írtad a kommentet

hogy tudassam veled ezt azért reagáltam

egyébként igazad van
;-)

Miért Habony külföldön ekézi Magyarországot. Ilyet ő sem tesz.

Érdemi hozzászólás helyett kis személyeskedés. Bár most nehéz helyzetben vagytok, balnácik, mert ezzel a cikkel nehéz vitába szállni.

Ebből látszik, hogy már a méltóság is eltűnt nagyjainkból. Vagy korábban csak azokat övezte tisztelet, akik emberileg is nagyok voltak?
Mikor még érvényes volt: noblesse oblige (nobilitas obligat).
De senki nem törhet ki saját személyisége korlátaiból.

"A művészek szabálytalan személyiségek"

Két dologban azonban nagyon hasonlítanak
egymásra: Imádják a pénzt és utálják a kollégát.

Egy bírósági ítéletnek eleget téve az amerikai külügyminisztérium nyilvánosságra hozta Hillary Clinton volt tárcavezető, jelenlegi demokrata párti elnökjelölt-aspiráns 2011 és 2013 közötti levelezését.

Ezek között talált rá a Heti Válasz Fischer Iván karmester, a Fesztiválzenekar vezetőjének 2011-ben írott levelére, amelyet a Clinton család bizalmas tanácsadóján, Vernon Jordan ügyvéden keresztül juttatott el 2011-ben az akkori külügyminiszternek.

Írásában Fischer óvatosságra inti a hazánkba látogató Clintont, hiszen a látogatása akár az Orbán-kormány jóváhagyásának tűnhet. Pedig tisztában kellene lennie vele, hogy a kormány épp lerombolja a demokráciát Magyarországon, és olyan rendszert vezet be, amely figyelmen kívül hagyja az emberi jogokat és a szólásszabadságot – állítja Fischer.

A karmester figyelmeztet, az akkori nagykövet, Eleni Kounalakis közel áll Orbánhoz, és így nem ad kiegyensúlyozott képet a magyar helyzetről. Fischer hangsúlyozza, ha Hillary Clinton nem ad ki nyilatkozatot, hogy aggódik a diktatórikus folyamatok miatt, az autokratikus rezsim támogatójának tűnik majd. Zárásként a karmester felajánlja segítségét, ha információra lenne szükség. (MNO, 2015.december 2.)

Itt már az sem segít!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés