Ferenc pápa: Lehetséges, hogy a jövőben lesznek női szerpapok

2016. május 12. 19:43
„Az egyháznak be kell vonnia a felszentelt és a laikus nőket a konzultációban való részvételbe, de a döntéshozatalba is, mivel szüksége van a nők szemléletére” – felelte Ferenc pápa egy szerzetesnő kérdésére, aki azt kérdezte a katolikus egyházfőtől, miért vannak a nők kizárva a diakónus-szolgálatból.

Lehetségesnek nevezte a női diakónusok bevezetését Ferenc pápa csütörtökön, hangsúlyozva, hogy külön bizottságot állít fel ennek tanulmányozására. Ferenc pápa az egész világból érkezett női szerzetesrendek mintegy kilencszáz főnökasszonyát fogadva a Vatikánban kijelentette, „az egyháznak be kell vonnia a felszentelt és a laikus nőket a konzultációban való részvételbe, de a döntéshozatalba is, mivel szüksége van a nők szemléletére. A nőknek az egyházban való növekvő szerepe nem feminizmus: az egyház iránti felelősség megosztása a keresztségben részesült minden személynek joga, férfiaknak és nőknek egyaránt”. –

Az egyik szerzetesnő tette fel a kérdést az egyházfőnek, hogy a nők miért vannak kizárva a diakónus-szolgálatból. Ferenc pápa ezt követően jelentette be, hogy bizottságot állít fel a kérdés tanulmányozására. 

A jelenleg csak férfiaknak fenntartott diakónus (szerpap) szolgálat az egyházi rend első fokozata. A diakónus áldozópappá még nem szentelt személy. A II. vatikáni zsinat szerint megszabott feladata a keresztség, az oltáriszentség kiszolgáltatása, közreműködés házasságkötésben, temetés, zsolozsma, paraliturgiák vezetése. A misén felolvassa az evangéliumot, homíliát mondhat, a püspöknek, illetve papnak segédkezik. 

Ferenc pápa megválasztása óta a nők egyházi szerepének erősítését szorgalmazza. Beszédeiben gyakran hangsúlyozza, hogy problémamegoldáskor nők véleményét is meghallgatja, mivel a nők „képesek a dolgok mögé látni”. Ferenc pápa idén a nagycsütörtöki lábmosás szertartását is úgy módosította, hogy a papok szerzetes és laikus nők lábát is megmoshatják. 

Walter Kasper német bíboros úgy kommentálta Ferenc pápa bejelentését, hogy „számos ellenállással” fog az egyházban találkozni. Kasper bíboros néhány éve már felvetette a női diakonátus bevezetését, és korábban Carlo Maria Martini néhai milánói érsek is szorgalmazta. A kérdés tanulmányozása „most is megosztó lesz. Sokan ellenzik a nők diakónus szentelését, mivel a nők pappá való szentelése előszobájának tartják” –fogalmazott Walter Kasper. Hozzátette, hogy az egyházban már „most is nagyon sok nő végez diakónus feladatokat teljes csendben és bármilyen elismerés nélkül”

Összesen 50 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

1.Úgy tudom , szent II. János Pál definitív döntést hozott arról , hogy csak férfiakat szentelnek pappá .
2. A női karizmák és hivatások jelentős szerepet játszanak a katolikus egyházban , s ehhez nem kell felszentelt pappá lenniük .
3. Nem véletlen szent II. János Pál definitív döntése : például , lennének női és férfi papi plébániák ? Milyen alapon stb . Lehet , hgy ez a konstrukció több problémát hozna , mint amenyit megoldana .
4. Jézus csak férfi apostolokat választott ki , s ezt az egyház minden időkre szólónak tekinti , hangzott szent II. János Pál egyik indoka .

Válaszok:
Csomorkany | 2016. május 13. 10:34

Ott nem papok vannak, hanem lelkészek. Nincs felszentelés náluk.

Jócskán benne vagyunk a XXI. században. Legfőbb ideje érvényt szerezni az emancipációnak a katolikus egyházban is.

Inkább töröljék el a cölibátust. Rengeteg problémától szabadulnának meg azonnal.

A diakónusokat viszont nem Jézus választotta ki, hanem az apostolok. Kétségtelen, hogy hét férfiút, de utódaik miért ne tehetnék meg hölgyekkel is? Dogmatikai nehézséget nem látok, amitől viszont valóban tartok, az az, hogy nem biztos, hogy jó engedni a mai liberális közhangulatnak. Sajna vannak az egyházban, akik teljesen elvtelenül, vagy inkább kívülről, a kortárs liberalizmusból hozott elvek alapján nyomulnak az egyházban, és ez a női diakonátus esetükben csak egy újabb állomás. Szóval én azon sokak között vagyok, akikre Kasper hivatkozik.

Még szerencse, hogy téged a kutya nem kérdezett.

Biztos vagy te ebben?

Én viszont arra céloztam, hogy a magyar urak zöme ezt az eszményt soha nem tartotta magára nézve kötelezőnek.

Neked pedig írtam egyik nap. És mennyit "fáradoztam" vele, te pedig figyelemre, de legalábbis szóra sem méltattad. Csúnya vagy! :)

Állítólag (de nem tudom forrással alátámasztani, csak hallottam valahol) egy kora-középkori kolostori krónikában följegyezték a kalandozó magyarok csatakiáltását, imigyen: "huj, huj, bozmeg!"

Ugyanez a török háborúk korából, egy számomra ismeretlen német utazó: "amikor a végvári vitézek csatába mennek, mind a török, mind a magyar harcosok Istenük nevét hívják segítségül. A törökök ezt mondják: »Allah akbar!«, a magyarok ezt: »Nubozmeg!«"

Válaszok:
ancilla | 2016. május 13. 23:19

Gárdonyi mást ír erről. Szívesebben hiszek neki.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. május 14. 5:31

Konkrétan mit értesz "bizonyításon"?

Gárdonyi ebből a szempontból a XIX. századi viktoriánus szemérmességet képviseli, de nekem tetszik Bán Mór Hunyadi-sorozata. Na, ott viszont...

Válaszok:
ancilla | 2016. május 14. 10:41

Na, közben azért eszembe jutott Esterházy Pétertől a Harmonia Caelestis. Nem mondom, hogy olvasd el, mert én is félbehagytam. A trágársága is idegesített, de az meg végképp, hogy szerintem nem helyes egy fiúnak megírnia édesapja és édesanyja szerelmi életének intim részleteit. Te tény, hogy én nem vagyok gróf.

Válaszok:
ancilla | 2016. május 14. 10:45

Hát, igen... biztosan azért tetszik nekem Gárdonyi, mert "a XIX. századi viktoriánus szemérmesség" közel áll hozzám. Restellem is magamat emiatt :)

Ízlelgetem közben ezt a kifejezést... Hol is hallottam? Ja, már tudom. Hát nem mostanában, az biztos.

Igen, de azért sokan fohászkodtak "Jézus! Mária!" kiáltásokkal is... és ezt nem Gárdonyi találta ki, bármennyire is viktoriánus volt szegény, mint azt Csomorkány írta lenetebb.

Biztos, hogy közben mást is mondtak, amit Gárdonyi nem írt le (ebben áll a szemérmesség).

Ezt nekik nem kellett kiötleniük. Szívből jött, mint a másik.

Esterházy az arisztokrácia szégyene.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. május 14. 11:08

Vannak még páran. De a könyvében a családja elmúlt évszázadairól írt, és hát nem a bro1-i értelemben vett nemes, finom előkelőségről emlékezik meg.

Szóval komolyan, ha én félbehagyok egy könyvet, mert túl trágárnak találom, akkor ott tényleg van egy sajátos stílus. Számomra Tarantinotól a Ponyvaregény pl. teljesen OK. Ja, meg Bán Mór is, bár nála zavar az erős antiklerikalizmus. De a trágárság pl. nem különösebben.

Egyébként Gárdonyit illetően is van igazságod, bár azért árnyalnám, hogy a végvári vitézek jó része kálomista lehetett, és így a "Jézus, Mária" csatakiáltás nem lehetett teljesen általános. Meg igazából a kettő nem zárja ki egymást, tehát simán lehet, hogy valaki egy ilyen fohásszal vágott bele az ütközetbe, de utána a konkrét részleteknél, pl. amikor részletbe szabott egy törököt, már a szexuális imperativusz jutott az eszébe. Igaz ezzel kapcsolatban meg Counter linkje arról ír, hogy a szexuális imperativusz késői, a középkori források inkább jelzős szerkezeteket használtak, pl. "kurvafi török", meg ilyesmi lehetett általános, hogy tényleg ne idézzek keményebb jelzőket...

Hogy gróf, az ugyanúgy tény, mint hogy én nem vagyok gróf. Ezek után az, amit a grófok intim szokásairól ír, szavahihetőnek tűnik. Legföljebb nem vagyok rá kíváncsi.

Jó! Útbaigazítalak.
Beszélgettetek Csokormánnyal erről az példabeszédről.
Jézus követéséről. Arra a szóra figyeltem fel, hogy "zsarolta" akkor nem volt időm, de nem akartam válasz nélkül hagyni. Amikor időt szántam rá, megírtam neked. Persze régen volt. Tetszett, hogy te gondoltad jól az evangélium lényegét.

Egy másikra is majd írni fogok, a bűn és bűnös ember Jézus szemében.
Erről bbnickkel beszélgettél. Csak felületesen néztem meg, de mintha ott is te gondolkodtál volna úgy, ahogy Jézus tanította. Ebben még nem vagyok biztos, ha lesz rá időm, visszaolvasom a párbeszédeteket.

Gondoltam, hogy nem vetted észre. Azt, hogy "csúnya vagy!" csak játékból írtam, jókedvemben. :)

A zöm benne van a könyvben. A családját illetően szavahihető tanú, ha a politikai nézeteivel nem is értek egyet. Amint talán a "szavahihető tanú" fogalmáról csevegve megfelelően tisztáztuk.

Ha Esterházy bemutatása szerint az egész családra jellemző volt a trágárság, akkor az azért már egy komplett magyar úri, sőt főúri csapat.

Mindenesetre kialakított bennem egy benyomást a magyar urakról úgy általában. Ő a gróf, nem én. Ha szerinte ez zajlott egy-egy főúri családban, ki vagyok én, hogy vitatkozzam vele?

Válaszok:
ancilla | 2016. május 15. 9:05

Nem vagyunk egyformák.

Valószínűleg az a célja éppen, hogy a "magyar urakról" ilyen benyomást alakítson ki az olvasókban. Ördögi dolog, véleményem szerint. Hiszen tényleg azt gondolhatja az ember - ő belülről ismeri, csak jól írja, amit ír. De lehet tudatosan hazudni, tudatosan sárba rángatni.
Ez beteg dolog részéről - de láthatóan működik.

Ami engem illet, elég vegyesek a saját benyomásaim az arisztokratákról. Való igaz: trágár beszédet személyesen nem hallottam tőlük, de hólyagsággal bőségesen találkoztam. Szánalmas nézni pl, amikor egy Szent Jobb körmeneten a máltaiak és a jeruzsálemi szent sír lovagrend hordája azon veszekszik, hogy melyik legyen közelebb a Szent Jobbhoz. Addig, amíg magyar arisztokratákkal (meg politikusokkal) nem találkoztam, nem hittem el, hogy a főhelyekért való tipródás, amit Jézus kárhoztat, valódi emberek magatartása. Komolyan, néha megértettem a francia forradalmárokat.

Másrészt az is tény, hogy van néhány olyan arisztokrata ismerősöm, akiről simán elismerem, hogy van tőle mit tanulnom. Olyan példaértékű viselkedéskulturát mutatnak föl velem, a pórral szemben, ami teljesen lefegyverez, és azt mondom, nekem is így kellene.

Hamvas Bélát idézte valaki valamelyik poszt alatt, ő elmélkedik arról, hogy hívő embernek lenni nem teher, hanem kitüntetés. Úgy látom, az arisztokraták is ezzel vergődnek. Elsőre arisztokratának születni inkább teher, de aki megtanulja hordozni, az tényleg kitüntetéssé tudja alakítani. Csak nem könnyű.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés