Rihanna felkötheti a szoknyáját – betyáros zúzás után játszhat a Szigeten

2016. május 17. 18:54
Ha lenne is mit igazítani még a zenekarok versenyének szabályzatában, ennek a Nagyszínpadnak idén már tényleg volt értelme. A vasárnap esti győztés, a Bohemian Betyars remek lesz a Sziget nagyszínpadán: ez a döntős fellépésükből egyértelműen látszott. Az is üdvös, hogy kapott némi publicitást a Szabó Benedek és a Galaxisok. Múlt héten néhány estét az Akváriumban töltöttünk. Megérte.

Mindenkinek megvan, hogy eurovíziós dzsembori volt Stockholmban a pünkösdi hosszú hétvégén. Az már kevésbé, hogy Budapesten is volt nagy popkult-esemény. Jobb ráadásul, mint az elsősorban kedves tinik és meleg közösségek számára izgató nemzetközi dalfesztivál, amely mára félúton van a világ legcikibb szivárványzászlós gagyigiccspop-versenye és a világ legnagyobb gagyigiccspop-versenye között, hiszen már Amerikában is közvetítették, sőt, Justin Timberlake is színpadra áll sztárkodni kicsit. 

A budapesti verseny, a Nagyszínpad jóval izgalmasabb volt zeneileg – mutatja ezt az is, hogy bár Freddie az eurovízió-verseny magyar ágát, A Dalt megnyerte és Stockholmban illegethette magát a 19. helyig csak nyilvánvalóan hazug üzenete miatt nem teljesen semmilyen dalával (Pioneer), itt, a Nagyszínpadon (noha induló volt ő is) be sem jutott a döntőbe. 

A lényeg itt, hogy valódi zenekarok méretik meg magukat, a cél pedig a Sziget nagyszínpada, ahol idén Rihanna koncertje előtt mutathatja meg a nyertes, mit tud. Vasárnap este eldőlt, hogy ez a banda a Bohemian Betyars lesz. Teljesen megérdemelten.

A döntőben már a közönségszavazatok számítottak, tehát úgy fest, tévén is átjött nagyjából, amit a betyárok produkáltak, a közvetítések azonban megtévesztőek tudnak lenni. Volt szerencsénk részt venni élőben A Dal döntőjén is, ahol kifejezetten megdöbbentő volt látni, hogy Freddie mennyire nem létezik élőben. A kamerákra opcionalizált semmipop működhet képernyőn át valamelyest, de szörnyethal a valóság színpadán. 

A Nagyszínpad középdöntőseinek legtöbbje abszolút túlél egy bulit. Az idei feltételek szerint egy egész koncertet adhattak a zenekarok az Akvárium kistermében, s koncertjeikből húsz-húsz percet közvetített a Petőfi tévé – ez volt a versenyprogram. Két bandát meg is néztünk élőben, s ennyi elég is volt ahhoz, hogy megállapítsuk: a kisterem tökéletes választás a középdöntőkre. Kellemesen telt házak, tiszta, erős megszólalás, kitűnő akusztika volt a Zaporozsec koncertjén is, a másik banda, akiket láttunk, a Run Over Dogs pedig végül döntőbe is jutott. Hiteles, nagyon feszes stoner rockot nyomnak, angolul – pont olyat, amely a világ bármely pontján értelmezhető. Ezért is lett volna értelmesebb, ha – és itt mélységesen egyetértünk a hvg-s kolléga észrevételével – a másik nagy nyereményt, a groningeni Eurosonic fesztiválon való részvételt nem automatikusan a nyertes kapja, hanem valaki más a mezőnyből. Mondjuk a Run Over Dogs. Odakint ők nagyobbat kaszálhattak volna, mint a magyar punkmulatós Bohemian Betyars.

Az viszont, hogy a Szigeten utóbbiak lesznek nagyszínpadosok, tökéletes választás. Akik extra nehezített pályán, egy verseny döntőjében ilyen lehengerlőek tudnak lenni, azok a fesztiválközönségnek sem okoznak majd csalódást. Gyakorlatilag a magyar Gogol Bordello a zenekar, elképesztő göncök, lazaság, sramlipunk, a hegedűs pedig olyan, mint Iggy Pop fénykorában. Vagy Angus Young hegedűvel. Felszabadító, döbbenetes. Az Akvárium nagyterme sajnos borzalmasan szól, de mégsem kellett két percnél több, hogy a betyárok megőrjítsék a népet vasárnap este (az alábbi videóban a remek akusztikájú A38-on őrjítenek.)

 
 
S van itt még valami, ami miatt jó és fontos volt az idei Nagyszínpad. Felhívta a figyelmünket egy dalra és egy bandára. Szabó Benedek és a Galaxisok. A név persze hülye, főleg, hogy Szabó Balázs Bandája néhány éve lett ismert, meg amúgy is, ez a személynél plusz valami... Kispál és a Borz, ugye. Mégsem biztos, hogy baj ez. Hogy hagyományhoz köthető már a névválasztás is. Hiszen a dalok is következnek abból, amit Cseh Tamás is művelt, meg aztán a kilencvenes évek intellektuális, de nem okoskodó bandái. Mint a PUF, például. Vagy a Heaven Street Seven. 
 
A lényeg viszont, hogy a Galaxisok tudnak valamit, ami nagyon ritka már: dalt írni. Valódi hárompercest, amely nem erőlködik, nem szépeleg, őszinte, természetes és mégis pop, a legjobb értelemben: egyszer meghallod, aztán dúdolod a refrént még két napig. Klisékből épül, mégis egyedi lesz. Közben semmi polír, semmi csilivillin jólszólás, kompresszálás, stb. Szóval semmi, ami rossz értelemben pop. Mindezt ráadásul magyarul. Le a kalap.
 
Ha nem is lesznek – még – nagyszínpadosok, már csak miattuk is megérte volna megrendezni a versenyt.
 

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában