Ebben az országban nem számítanak a tények
„hvg.hu: Átnézve az utóbbi 1-2 év önnel készült interjúit, mindegyikben van valami olyasmi, hogy »most ordítani kell«, »ezt nem szabd hagyni«, stb. Dühös kirohanások. Jól érzem?
A. R.: Én már nem vagyok dühös. Amit én gondolok a világról, azzal kisebbségben vagyok. Ha elfogadjuk a rendszert, és azon belül próbálunk meg kevésbé bekoszolódni – az ellen már nincs mit dühösnek lenni. Beállt a »boldog békeidő«. Én már nem hőbörgök. Teszem a dolgom. Ez az ország, ezt az irányt megszavazta, és szerintem még egyszer meg fogja szavazni. Tehát, lehet, hogy én gondolom rosszul, hogy mi a jó út. De én nem tudom jónak gondolni az olyan utat, ami bármilyen hűséget vár el mindentől függetlenül. Szerintem a teljesítmény számít, nem az, kire szavaz valaki. Ebből a szempontból persze nekem mindenképp jó, hogy ilyen sokat hívnak külföldre. Nem vagyok kiszolgáltatott, hogy beállok-e a sorba, vagy sem.
Én úgy látom, ebben az országban nem számítanak a tények. Itt minden csodálatos. Nem számít, ki mennyit lop, nem számítanak a gazdasági adatok, hány ember él mélyszegénységben, vagy hány ember munkanélküli. Az számít, amiben hinni akarunk. Nem számít a valóság. Én egy olyan színházzal nem tudok mit kezdeni, amiben deklaráltan nem számít a valóság.
hvg.hu: Annak is helye van, nem?
A. R.: Dehogynem. Csak az a baj, hogy ennek művészi kérdésnek kellene lenni: ki mit gondol a világról, miről kéne szólnia a színháznak. De nálunk ez politikai kérdés, sőt, hazafias kérdés vagy hitbeli kérdés.
hvg.hu: Két év múlva elvileg megpályáztatják a Nemzeti igazgatói posztját. Indul?
A. R.: Megőrültem én? Miért indulnék?”
Összesen 102 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Ebben az országban tényleg nem számítanak a tények. Lásd: Teller levél, Népszava, 444, HVG, Index, ATV, satöbbi.
Nem tetszett eltévedni az időben, Alföldi úr? Én például 2002 és 2010 között láttam ilyennek az állapotokat. Vagy még rosszabbnak.
"Ha elfogadjuk a rendszert, és azon belül próbálunk meg kevésbé bekoszolódni –"
mondja Alföldi, a koszoló-onanizáló...
1. Egy rendezőnek tudnia kellene , hogy puszta tények nincsenek...
2.Magyarországon ugyanúgy számítanak a "tények" mint bárhol a világon .
3.Örülök hogy józanabbul látja Alföldi a világot : van egy választói többségi döntés ; az ő világlátása ettől eltér , s a demokratikus keretben mindenki él , úgy , ahogy tud .
4. Amikor az Alföldinek kedves balliberális irány volt kormányon , mi is elfogadtuk , harcoltunk , s végül győztünk . Mindenütt ez történik a demokratikus világban .
ha robinak piaci alapon kellene megélni, egyszer talán DOLGOZNA is életében
addig meg jó eljátszani pénzért a sértődött és mellőzött - üldözött színházigazgatót
megéri ugyi?
Ákos: Véleményekből lesznek a tények
Ezért nem számítanak annyira a "tények".
Alföldi azt hitte, hogy a Nemzetiből megy nyugdíjba? Lejárt a szerződése, nem lett meghosszabbítva, nem kellett volna tombolnia.
Ez jó megfogalmazás:-))))
Jogos:-))) csináljon magának színházat, ne a mi pénzünkből akarjon bosszantani minket.
Nem bocsátom meg neki az "István, a királyt"!!!!!
Valszeg tudta előre, hogy polgárt pukkaszt, azért tervezte csak egy előadásra. Állami pénzt, az adófizetők pénzét cseszte el a saját kultúrájára, ami nyilvánvalóan nem egyezik e többségével. Remélem, elolvassa a hozzászólásokat. Ha van vér a pucájában, válaszol is.
" Tehát, lehet, hogy én gondolom rosszul, hogy mi a jó út."
Igen.
Bejelentkezés