Esküdtbíróságok Magyarországon: elvetélt az ötlet?

2016. szeptember 16. 11:07

Vesztergombi Tamás
TudományON
Az esküdtbíróságok felállításakor hangoztatott nemes elvek tehát csak korlátozottan igazolhatók, ezért megkockáztatható, hogy Magyarország jelenleg átalakítás alatt álló bírósági eljárásaiban nem szükséges egy ilyen testület.

„Mindannyian emlékszünk a Tizenkét dühös emberre, ahol esküdtekre van bízva a gyilkosság gyanúsítottjának felmentése vagy elítélése. Szimpatizálunk velük, mivel átlagos emberekként vizsgálják az ügyet, jogi sallangok nélkül. De ez elég indok-e arra, hogy bevezessük az esküdtbíráskodást? A szakirodalom korántsem biztos benne. (...)

Az ún. Diamond-kutatás alátámasztott egy elterjedt feltételezést: a részletes, hosszú időtartamú szakképzés eltávolítja a jogászokat a társadalmi igazságérzettől. Az esküdtek azonban a körülményeket jóval érzékenyebben figyelembe veszik, ez pedig döntésbefolyásoló hatással járhat. Magyarországon azonban rossz a felhangja ennek a funkciónak, hiszen a II. világháború után a szovjetek az ülnökbíráskodás, azaz a »megbízható« népi elemek bevonásával biztosították a nekik megfelelő döntések megszületését.

Az esküdtbíróságok felállításakor hangoztatott nemes elvek tehát csak korlátozottan igazolhatók, ezért megkockáztatható, hogy Magyarország jelenleg átalakítás alatt álló bírósági eljárásaiban nem szükséges egy ilyen testület. Viszont létezik a meglévő kereteken belül egy reális kompromisszumos javaslat az esküdtbíróság támogatói számára: a szakbírók melletti ún. ülnökök részvétele. Ez a rendszer ötvözi a népképviselet és a humánus eljárás lehetőségét a professzionalizmussal.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 52 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Egészen más egy birósági eljárás ott ahol esküdtszék van és más a bíró feladata is! Ott a bíró a vád és a védelem csatáját vezeti le (mint egy focibíró), mig az esküdtszék tagjai figyelik a fejleményeket (mint egy színházi elődadás közönsége), de a végső szót ők mondják ki!"
Erről van szó, minden más csak ködösítés, mellébeszélés, manipulációs célzattal.
Az a rendszer, amelyben a bíró egy személyben, szuverén módon dönt az ítéletéről, az az ő ítélete, és semmiféle bíróságé, semmiféle közösséget, semmiféle erkölcsöt, morált nem testesít meg: kimondottan csakis a bíró egyéni döntését.
Ezért szerintem ez a rendszer nem törvényes: egy kaszt, a bírósági kaszt rejtett, sokszor nem is rejtett diktatúrája.
Ellenben, az esküdtszék: a mindennapi életünk gyakorlásának megtestesítője, amit felül lehetne írni, de csakis bírói esküdtszék felállításával és igen korlátozott számú ügyben.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2016. szeptember 16. 14:19

Jacob Katz ezt mondja:
„Az erkölcsi normák kizárólag a saját fajtánkra vonatkoznak." Ez rémisztő. Azaz, aki nem "saját fajtánk", azzal bármit megtehetsz, nem léped át a törvényt.
A magyar gyakorlat nemkülönben, ennek az ellenkezője: az erkölcsi normákat a mindenkori bíró a mindenkori beállítódásának alapján alkalmazza, - vagy nem, teljességgel ad-hoc jellegű.
Pontosabban: az ávós-szochazás ősök örököseként ma is uralmon lévő bírói kaszt alapszabálya:
1. "Honnan jön a vádlott, mi a háttere?"
2. "A per, ill. az ítélet használ, vagy árt-e az ávós-szochazás talapzatnak?

Azért az egy remek megközelítés a posztban, hogy az esküdtbíráskodást lejáratták a negyvenes évek népi ülnökei, de a hivatásos bíráskodást nem járatták le az ötvenes évek vérbírái.

Azért az egy remek megközelítés a posztban, hogy az esküdtbíráskodást lejáratták a negyvenes évek népi ülnökei, de a hivatásos bíráskodást nem járatták le az ötvenes évek vérbírái.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés