The Tomorrow Children

2016. október 11. 8:16

Sárpátki Ádám
SFmag
A világ elpusztult. A Föld síksággá, üres, fehér vidékké változott, amit úgy hívnak: a Void. Az Üresség. És ezt csak néhol törik meg városkák és furcsa alakú szigetek. Mi pedig klónok vagyunk, mesterséges lények.

Legalábbis a videojáték kezdetén ezt mondja nekünk – vélhetően oroszul – a nagy semmi közepén álló képernyő másik feléről egy kicsit sem kedves figura. A feladatunk nagyon egyszerű: dolgozni. Nyersanyagokat és matrjoska babákat gyűjteni, fejlesztéseket eszközölni a városon, áramot generálni, és megvédeni a városunkat a fehér ürességet járó bizarr szörnyek, az Izvargok támadásaitól.

Kifejezetten tetszett és érdekesnek találtam, hogy az egész játéknak elég depresszív, szovjet és végzetszerű hangulata van – ezt valamiért furcsamód nosztalgikusnak is találtam. A városok között – jó moszkvai mintára – a metró segítségével utazhatunk, és aztán minden városból buszra szállhatunk, hogy eljussunk a Void közepén álló szigetekhez, ahol aztán dolgoznunk kell. Busz nélkül meg sem érdemes próbálnunk túl messzire merészkedni, mert egy idő után a hatalmas fehérség futóhomokká válik, és elnyel bennünket.

A szovjet hatást az is elősegíti, hogy a városszerte elhelyezett monitorokon folyamatosan játsszák a propagandát, sőt, még a »dolgozói buszokon« is orosz rajzfilmek mennek.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában