Bob Dylanről és a hatvanas évek végéről

2016. október 14. 10:37

Bencsik Gábor
Mandiner
Pontosan az romlott el, ami az indulásnál olyan csodálatos volt, mint Bob Dylan zenéi, mint a lány a Zabriskie Pointból, mint Woodstock, mint a hatvanas évek szabadsága.

Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása

Pontosan az romlott el, ami az indulásnál olyan csodálatos volt, mint Bob Dylan zenéi, mint a lány a Zabriskie Pointból, mint Woodstock, mint a szabadság, amely színes lepkeként bomlott elő abból a furcsa bábból, amivé a világ lett a második világháború után – mint a friss levegő, amely még a mi párttitkár-tanácselnök szocializmusunkat is átjárta akkor, a hatvanas években.

A párizsi tüntetések, a prágai tavasz, a Jancsó-filmek, a feltámadó hit abban, hogy a szabadság elődeink minden bűne alól megvált majd egyszer.

Pontosan az romlott el, az a szabadságvágy fordult ki önmagából, torzult erőszakossá, vált az értékek lerombolójává, önpusztítóvá mára, ami akkor még mezítláb járt, színes, virágos inget hordott, és a szerelemben, az ölelésben talált rá a megállított idő örökkévalóságára.

Fájdalmas veszteség mindazoknak, akiket egykor megigézett, és akiket még ma is megigéz, ha visszaidézik azokat az időket, ha meghallják Bob Dylan valamelyik dalát.

Veszteség, de múlt, visszahozhatatlan, mert amivé mára torzult, ahhoz már nincs köze.

Hogy a Bob Dylan-versek zene nélkül, a szivárványként fölénk ívelődő szabadság-érzés nélkül is fennmaradnak-e, majd az idő eldönti. De az érzés maga már végleg múlttá lett, és annak is kell maradnia.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A párizsi tüntetések Vörös Danija és az ő azóta is befolyásos elvbarátai azok, akik erőszakossá, értékrombolóvá és önpusztítóvá tették Európát. Tehát még a személyeket tekintve is van köze a mostani helyzetnek a mezítlábas-virágos inges időkhöz.

A fiatalkori anarchisztikus törekvések csak akkor
válnak megbocsájthatóvá, ha kinövünk belőle. Azt,
hogy politikai hatalmat kaptak a prolongált
kamaszok, az bizonyítja leginkább, hogy a
szabadság édes szivárványából a buzik
szivárványa lett. További undorító tény, hogy
ugyanazok pénzelik őket, mint akik ellen
Woodstock lázadt.

Nem tudom a még élő irodalmi nobeldíjasai közül
kik fogják visszaküldeni a kitüntetést. Esetleg
néhányan haláluk után is by rokonok.

Rohadtul nem érted a folyamat lényegét.

Úgy mellesleg: Mihail Bulgakov, a misztikus realizmus előfutára, akinek ábrázolás módja a karibi térségben teljesedik ki igazán spanyol nyelven, nem kapott nobeldíjat.

Persze. Továbbá az akkori (vágyott) Nyugat és a mai (létező) Nyugat ég és föld.
Rendszerváltáskor mindenki azt hitte Mo. olyan lesz, amilyen a Nyugat (volt).

Neked viszont már nem lesz min nosztalgiázni (sem)!
Ha majd eléred a nyugdíj korhatárt (70 év?).

"3. Déri Tamás – Ascher Tamás: Akinek nem elég a Nobel-díj sem (Viet-beat)

Csurka István: Ascher Café"


Ez már borzongató: AscherCafé Nobel-díj :-)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés