A felfüggesztett Népszabadság szerkesztősége pontról pontra cáfolja Heinrich Pecina állításait

2016. október 16. 8:36

Népszabi szerkesztőség
Facebook
Ha igaz, amit az interjúban mondott, akkor a szerkesztőség háta mögött ingyen adta volna oda a lapot egy politikai pártnak. Ez ellen a szerkesztőség határozottan tiltakozott volna.

„Pecina úr azt állítja, hogy üzleti döntést hozott Magyarország legnagyobb közéleti lapjának minden előzmény nélküli, váratlan, a munkatársak becsapásával és megalázásával végrehajtott bezárásával. Majd arról árulkodik, hogy már 2015-ben sem számított neki a sajtószabadság és a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Noha a nyilvánosság előtt akkoriban a Népszabadság értékeiről és fejlesztéséről, függetlenségének fontosságáról beszélt, ha igaz, amit az interjúban mondott, akkor a szerkesztőség háta mögött ingyen adta volna oda a lapot egy politikai pártnak. Ez ellen a szerkesztőség határozottan tiltakozott volna.

Pecina úr története azonban nehezen hihető a tények ismeretében: 2015-ben ugyanis ő vásárolta meg a szocialista párt által létrehozott alapítványától a Népszabadság kiadójának kisebbségi tulajdonrészét (27,69 százalékát) több mint háromszázezer euróért. Amikor pedig a szerkesztőség tulajdonolta részvényt az eladási szándék hiányában nem tudta megszerezni, a céget kiürítette, a lap kiadói jogait és munkatársait a száz százalékig saját tulajdonú cégébe szervezte át egy bonyolult és költséges eszközátruházással. Ezek után adta volna ingyen oda a Népszabadságot? Ha igen, értelmezhető-e bármely döntése üzleti alapon? 

Pecina úr szavai a 2007 óta felhalmozott ötmilliárd forintos veszteségről azért is megmagyarázhatatlanok, mert csak 2014 óta volt részben, majd 2015 óta egyedüli tulajdonosa a Népszabadságnak. Amelynek védjegyeire ráadásul nemrégiben jelzálog került, mert Pecina úr hitelt vett fel a Pannon Lapok Társaságához tartozó megyei lapok megvásárlására. A Népszabadság évi egymillió eurós veszteségről szóló állítás sem felel meg a valóságnak. A lap az elmúlt másfél évben több költségcsökkentésen esett át, ezeknek is részük volt abban, hogy Pecina úr jóváhagyta, hogy egy hónappal ezelőtt nyolc munkatársat vegyenek fel újonnan a lap – most ugyancsak bezárt – internetes szerkesztőségéhez. A bezárásról szóló döntését megelőzően Pecina úr nem kért további intézkedéseket, új üzleti tervet, hiszen a szerkesztőség teljesítette a tulajdonos gazdasági elvárásait.

A fenti állításait Pecina úr az osztrák gazdasági hetilapnak, a Profilnak adott interjújában fogalmazta meg. Mivel állításai sajnálatosan félrevezetők és hamisak, cáfolatunkat eljuttattuk a Profilhoz, és kértük a közzétételét.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 88 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Amit a Szerkesztőség ír az nem cáfolat, hanem állítás. Cáfolat akkor lenne, ha állításaikat objektív bizonyítékokkal támasztanák alá.

A Szerkesztőségnek is van tulajdonrésze, így minden évben meg kell kapniuk az éves beszámolót, amely szöveges és táblázatos részből áll. Ugyanakkor birtokukban kell, hogy legyen az általuk készített éves üzleti tervek, az eladott példányszámok kimutatása.
Ezeket kellene nyilvánosságra hozni és ezekkel lehetne cáfolni Heinrich Pecina úr állítását.

A 2015-ös év tekintettében sem a valóságot állítják, mert a tulajdonos összevonta a magyarországi leányvállalatait, így a Népszabadság eredménye, vagy eredménytelensége jelenik meg az összevont adatokban. Természetesen a könyvelt adatokból ki lehet gyűjteni a Népszabadságra vonatkozó gazdasági adatokat.
Amikor pedig a tulajdonos hitelt vett fel, akkor az összevon cégre a hitelező bank jelzálogot jegyeztetett be. Így kerül jelzálogjog a Népszabadságra is.

Számos interneten is elérhető írás arról tanúskodik, hogy a Népszabadság amikor az MSZP alapítványának a tulajdonban volt ki kellett egészíteni a bevételeket. Feltehetően azért adta el az alapítvány, mert erre már nem volt anyagi fedezete, kellett nekik a pénz.

Mindezek figyelembevételével kétségbe vonható a Szerkesztőség állítása, amellyel kapcsolatban ők is megjegyzik: "Pecina úr története azonban nehezen hihető..." Egy történet vagy hihető, vagy nem hihető. Olyan nincs, hogy nehezen hihető, Ez azt jelenti, hogy minden kétséget kizárva a Szerkesztőség nem tudja cáfolni Pecina úr állítását.

Arról már nem is beszélve, hogy korábban az eladás során a vevő átvállalta a Népszabadság tartozásait. Ezt sem említi meg a Szerkesztőség.

„A Népszabadságban már csak a nevét utálom” – írta a kilencvenes évek legelején Esterházy Péter, és ez a mondat alighanem minden médiatörténeti elemzésnél többet elmond az egykori pártlapnak a rendszerváltás előtt és után betöltött szerepéről. A kommunista párt szócsöve a maga korában egyrészt igazodási pont volt: „Mi erről a véleményed, elvtárs?” „Nem tudom, még nem olvastam a Népszabadságot” – karikírozta a helyzetet a korabeli csúfolódás. Másrészt hatalom, amely egy-egy leleplező cikkel vagy kérlelhetetlen kritikával sorsokat és pályákat dönthetett romba, s amelynek – lássuk be: nem ritkán pusztítóan unalmas – írásait mégis érdemes volt nagyítóval böngészni, mert a sorok közül gyakran kiolvasható volt a legfőbb hatalom, a Magyar Szocialista Munkáspárt akarata.
….
A Népszabadság 1989 októberében, az MSZMP kettészakadásakor szűnt meg az állampárt lapja lenni, 1990. szeptember elsejétől pedig részvénytársasági formában kezdett működni. A társaság meghatározó tulajdonosa a Bertelsmann AG és a Magyar Szocialista Párt által létrehozott Szabad Sajtó Alapítvány volt, de lényeges szerephez jutottak a munkavállalók is. 2003-ban a Ringier csoport vált a cég fő befektetőjévé, 2014-től pedig a Vienna Capital Partners szerzett szinte kizárólagos tulajdont a társaságban.
A rendszerváltás után a Népszabadság korábbi, 700 ezer feletti példányszáma 300 ezer eladott példányra csökkent, a további fogyás ellenére máig tartja vezető pozícióját az országos terjesztésű, politikai napilapok között.
Forrás: https://adtplus.arcanum.hu/hu/..

Ebből pedig az következik, hogy a 38 ezres lapszámmal szemben még ma is a 300 ezres példányszámhoz vannak a költségek, melynek következménye a veszteség.
Egyébként a forrás linkjén megjelenik az archivált évenkénti példányszámok. Regisztráció után elérhetővé válik.

Aki - a frusztráltságtól - fuldokol , ilyeneket ír...

Ki nem mond igazat?

Szanyi Tibor 2013. augusztusi nyílt levele, melyet a Mandiner is szemlézett.

"A Népszabadság milliárdos veszteségei és az MSZP

A névtelenség mögé bújó bennfentes kollégátok azért ekézte nyilvánosan és konkrétan az MSZP-t, de különösen annak elnökét, hogy miért is nem hajlandó minden évben kipótolni a Népszabadság milliárdos veszteségeit?

„Kedves Péter!

A minap ezt találtad irkafirkálni velem kapcsolatban: »A szocialista politikus olyan független sajtóról tereferél, amelyet párt finanszíroz, továbbá lapszerkesztői tehetségét fölvillantva, a hírműfaj irányába orientálná a kollégákat ahelyett, hogy esszékkel szórakoztatnák magukat.«

Kedves Péter! Te a véleményszabadság jegyében aljasul hazudozol. Nem tereferéltem semmiről. Vitatkoztam. Egy konkrét témáról. Konkrétan a lapodról. Konkrétan azért, mert a névtelenség mögé bújó bennfentes kollégátok azért ekézte nyilvánosan és konkrétan az MSZP-t, de különösen annak elnökét, hogy miért is nem hajlandó minden évben kipótolni a Népszabadság milliárdos veszteségeit? Akkor arra hívtam fel a figyelmet, hogy a lapnak talán nem kéne olyan veszteségeket felhalmoznia, amelyek éves szintje hovatovább magasabb, mint az MSZP éves költségvetése!

Nos, kedves Péter, hát így került szóba a pártom. Nem terefereként, hanem ti ácsingóztok nálunk finanszírozásért. Konkrétan pénzért, amelyből talán konkrétan már meg is vetted a mai tíz deka párizsidat, meg a két zsömlédet. S hogy végképp tiszta legyen a kép: azért beszélhetünk párt finanszírozta sajtóról, mert nem az én tereferémben, hanem a véres valóságban létezik az a tény, hogy az MSZP a pártalapítványán keresztül közvetetten a lapodat kiadó cég kisebbségi tulajdonosa. Tudod, kedves Péter, te azért élhetsz (vissza?) a sajtószabadságoddal épp a Népszabadságnál, mert mi soha nem érvényesítettük - veled szemben sem - a tulajdon”

„irkafirkáljátok tele a lapot a saját tereferéitekkel (most a korlátos olvasottságú kommenteket nem ide értve), vagyis másoknak alig-alig jut abból a sajtószabadságból, amit ti konkrétan mások pénzéből gyakoroltok a magatok kedvére.

Az általad is hivatkozott (de nem ismertetett!) vita során bizony tettem arra utalást, hogy a függetlenség jegyében ki-ki próbálja meg eladni a maga gondolatait a saját pénzén! Mi, mint párt ugyanis kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a mi pénzünkön minket gyalázzatok, főleg, ha ezt a valódi tájékoztatás terhére teszitek. Szerintem ezért hát ne visongj a sajtószabadság, meg a szerkesztői függetlenség oltárán! Hidd el, egy árva szót sem fogok szólni, ha a publikációidat saját magad fogod kiadni.

És igen, kedves Péter, valóban azt szeretném, ha inkább hírekkel és azok hátterével szolgálnátok, mint sem a valóságtól elszakadó személyes véleményitekkel. (Határozottan azt gondolom, hogy a pártom által kifejtett álláspontoknak nagyobb a hírértéke, mint a köldöknéző újságírói letyefetyének.) Sőt, engem például kifejezetten részletesebben érdekelne (ha már felvillantod), vajon miért is nincs joga a brit kormánynak azt követelni egy brit laptól, hogy semmisítse meg az illegálisan birtokába jutó, és brit államtitkokat tartalmazó dokumentumokat? Esetleg azt se bánnám, ha e tárgykörben kikérnéd a TEK véleményét is, vajon ők mit tennének, ha a Népszabadság azzal hencegne, hogy magyar államtikokat tartalmazó papírok tömkelegét őrizgeti illegálisan a s”
Forrás:http://media.mandiner.hu/cikk/..

Szerintem nem volt számukra annyira váratlan, de úgy vélik, abból profitálhatnak a legtöbbet, ha eljátsszák, teljesen váratlan volt.

A levél szép gesztus volt. :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés