A magyar fantasztikum helyzete XV.

Letya: Nem csak Hollywood létezik

2016. október 28. 8:11
Letya szerint új aranykorba ért a sci-fi, de ez nem fog örökké tartani: kérdés, hogy ki marad talpon ez után. A blogger szerint a hazai fantasztikus közösségnek összefogásra és szponzorra lenne szüksége hogy összehozzon egy jó díjat, mert önerejéből ez nem fog menni. A magyar fantasztikum helyzete, tizenötödik epizód.

Hogy változott a fantasztikus irodalmi közeg az elmúlt években? A Mandiner.sci-fi első születésnapjára arra kértünk egy sor, a sci-fi-, fantasy- és horrorközegben aktív írót, szerkesztőt, bloggert és olvasót, hogy értékeljék a magyar fantasztikum helyzetét 2016-ban.

Aki válaszol: Letya, a Könyvek, ahogy én látom gazdája és a Kritizátor szerzője.

*

Öt éve csöppentem bele a sci-fi világába. Előtte kerületem a műfajt, ugyanis áltudományos ponyvaregényeknek tartottam ezeket a könyveket. De a mozi csak felkeltette az érdeklődésemet az írott történetek iránt is. Ebben nem vagyok egyedül, hiszen a mozifilmek voltak azok, amik elhozták újra a sci-fi aranykorát. Egyre több kiadó látta meg a lehetőséget a műfajban és mellékágként elindították az SFF könyveket. A népszerűségéhez vitathatatlanul hozzájárult a YA divat is, mely disztópikus elemeivel érinti néha a sci-fit.

Ebből a tortából igen kevés szelet jutott a magyar íróknak. Nem nagyon lehetett új kötettel találkozni, amit hazai író jegyzett volna. Így maradtak a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban a '60-as, '70-es és '80-as években megjelent könyvek.

A műfaj nagy népszerűségének köszönhetően egyre többen ragadtak tollat és próbálkoztak sci-fi regénnyel, amit a kiadói társadalom félve karolt fel. Egy-két befutott névvel nem volt gond, de az újakat senki sem merte felkarolni. Ez a tendencia idén változott meg igazán, aminek köszönhetően egyre több magyar szerző regénye kap helyet a polcon. Betudható ez annak is, hogy a piac telítődésének köszönhetően a friss címekre nem kell sokat várnia a rajongóknak, a kiadók pedig keresik azokat a réseket amiket kihasználva kielégíthetik az olvasói igényeket.

Az öt év alatt rá kellett jönnöm, hogy a sci-fi népszerűségének vannak hátulütői is. Mindig a friss címekre koncentrálnak a kiadók (többsége), feltételezve, hogy a rohanó világunkban az olvasóknak nincs igénye az elavult, kicsit régies kötetekre. Ezt támassza alá az a tény is, hogy az Agave Könyvek által indított „sci-fi klasszikusok” sorozat csúfosan megbukott. Mégis sok olyan rajongót találunk, aki egy-egy író teljes életművét próbálja beszerezni és vadássza a még fellelhető régi kiadásokat antikváriumokban, bolhapiacokon és minden olyan helyen, ahol esélye van megtalálni azt.

Mára szinte csak és kizárólag angolszász forrásokból jelennek meg könyvek, kiegészítve a magyar szerzők regényeivel. A volt szovjet területekről csak elvétve érkeznek újabb címek, de ezek többsége inkább csak újrafordítás. Látszik, hogy mennyire befolyásoló tud lenni a mozi, azaz Hollywood gerjeszti az igényeket. Pedig aki olvasta és látta a Sztugackij testvérek regényét (Lakott sziget) és az abból készült filmet, az megérti, hogy nem csak a nyugati irodalom és filmművészet létezik.

Hollywood és az angolszász piac árnyékában

A probléma a hazai sci-fi világban mégis inkább az, hogy Hollywood és az USA árnyékában él. Pedig itthon is vannak olyan szerzők, akik kiemelkedő, újító és a hazai igényeknek jobban megfelelő történetekkel rukkolnak elő. Mégis mindenki a külföldi díjakat lesi. A kiadók egymással versenyeznek, hogy ki adhassa ki a legújabb Hugo- vagy Nebula-díjas regényt.

A magyarországi sci-fi és fantasy piac igen kicsi. Hiába van nagy népszerűsége a Trónok harcának, amikor ezen rajongók közül csak kevesen fognak más fantasy téma iránt is érdeklődni, nemhogy lelkesedni. Ezért a kiadók, érezvén a piac telítődöttségét, idén már elkezdtek olyan könyveket a piacra dobni, melyekben a műfajok keverednek, így próbálván eljutni a nagyobb olvasóközönséghez is, több-kevesebb sikerrel.

Nem segíti a rajongókat az sem, hogy itthon nincs olyan SFF díj, mely a hazai termést méltóképpen értékelné. A Zsoldos-díjról már hallottunk elég sokat, de ezt megkapni az utóbbi években inkább szégyen volt, mint kitüntetés. Nem is csoda, hogy több magyar szerző utasította vissza a pályázaton való indulásának lehetőségét, aminek köszönhetően az utóbbi időben nem is hirdettek győztest regény kategóriában.

A moly.hu-n, önszerveződően, idén indult útjára egy olyan kezdeményezés, ami a tavalyi évben, magyarul először megjelent sci-fi és fantasy könyvekből állított össze egy-egy 10-es listát, szigorúan ajánló jelleggel, rangsorolás nélkül. Ez az ajánló nagyobb népszerűségnek örvendett, mint bármilyen hazai díj a műfajban. Ami rámutat arra, hogy igenis van igény arra, hogy a sok megjelent címből kiemeljük azokat, amik valóban megérdemlik és nem a marketinghadjáratoknak köszönhetik a népszerűségüket.

És eddig még csak a regényeket érintettük. Hol vannak a novellák, a kisregények és az elbeszélések? Idén is több kiadó próbálkozott hazai szerzők írásaiból összeállítani egy-egy antológiát, ami nem éppen sikerült egyiknek sem. Pedig igény erre is lenne. Talán ott volt a probléma, hogy ezen kiadásoknál az írókat keresték meg először és utána születtek meg maguk az írások. Pedig egy antológiának éppen az volna a lényege, hogy a műveket válogatják össze és nem az írókat. Ehhez viszont az kellene, hogy legyen olyan felület, ahol év közben az íróknak lehetőségük van megjelentetni novelláikat, elbeszéléseiket. Azonban kis hazánk egyetlen zászlóshajója a műfajban éppen az idén keveredett egy hatalmas viharba, amiből nem tudni, hogy hogyan kerül ki.

Az online felületeken pedig hiányoznak a megfelelő szűrők és visszacsatolások. Ennek következtében több webes felület is elhalt az utóbbi időben az érdeklődés elmaradása miatt. Az SFmag pedig erőforráshiányra hivatkozva nem fogad újabb novellákat, még a régieket fel nem dolgozták. Itt jön elő a másik probléma, az emberhiány.

Egyszerre a csúcson és a mélyben

Mindenki író akar lenni! Pedig szükség lenne szerkesztőkre, korrektorokra és tudományos munkatársakra. Jelenleg a kiadók tudják csak megfizetni ezeket a személyeket. Önszerveződésben sajnos nem fog létrejönni olyan közösség, aki a saját szabadidejét áldozná fel azért, hogy kiszolgálja ezeket az igényeket. A hazai SFF rajongók tehát egyidejűleg vannak a csúcson és a mélyben is. A kiadók igyekeznek minden igényünket kielégíteni, ami a népszerű vonalat illeti, lehetőséget adva a hazai szerzőknek is az érvényesülésre.

Mindeközben nincsenek igazi szerveződések, melyek a hiányokat pótolnák, leginkább tőkehiány miatt. A moly.hu-s ajánló is úgy jöhetett létre, hogy mindenki saját pénzéből vásárolta meg a könyvek nagy részét. Saját szabadidejét áldozta arra, hogy elolvassa a megjelent könyvek legalább felét. Mégis örültünk mindannyian, hogy részt vehettünk ebben a projektben, ami több mint fél évig tartott és büszkék voltunk, ha sikerült teljesíteni az elvárásokat. Az már csak ráadás volt, hogy az olvasók és a kiadók is felfigyeltek erre. De hiányérzetünk van.

Szükség lenne egy magyar SFF-díj-féleségre, mely a hazai írók műveiből válogatna és a legjobbakat díjazná is. De ennek a megvalósítása akadályokba ütközik, melyeknek a kiküszöbölése nem egy egyszerű feladat. Hiába összetartó az SFF közösség, ha egyszerűen nincs ideje és energiája arra, hogy létrehozzon egy ilyen díjat. Támogatókra lenne szükség, akik egy kis létszámú csoport létrejöttét és fennmaradását segítenék. Ennek a csoportnak lenne a feladata az írások előszűrése, illetve a tehetségek felkarolása. Viszont ehhez a kiadóknak kellene összefogniuk. Szerintem ezzel mindenki csak jól járna és talán előkészítené a talajt az SFF fennmaradásához, hiszen pár éven belül ennek a népszerű műfajnak csökkenni fog a fénye, amint Hollywood talál egy másik témát, amivel többet lehet kaszálni.

A sci-fi irodalom most érte el több évtizedes csúcsát, ami abból is látszik, hogy idén és tavaly egyre több az új megjelenések között az újranyomott kötet is. A csúcs után pedig jön a lejtő és akkor derül majd ki, hogy mely kiadók tudnak a porondon maradni. Kik lesznek azok, akik fenn tudják tartani ezt a zsugorodó közösséget és színvonalas művekkel ellátni? Jelenleg inkább az látszik, hogy igyekeznek más műfajok felé nyitni, hogy a süllyedő hajót minél kisebb veszteséggel tudják elhagyni.

Vajon van a tudományos-fantasztikus irodalomnak jövője itthon? Képesek leszünk életben tartani? Felkarolja ezt a közösséget bárki is, ha már nem lesz ilyen népszerű az SF?

*

A cikksorozat összes része A magyar fantasztikum helyzete címke alatt elérhető, de érdemes követni Facebook- vagy Moly-oldalunkat is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában