A Dal '17: fülkeforradalom a popzenében

2017. február 20. 14:15
Igenis volt értelme az eurovíziós dalversenynek. Meg is mutatom, miért.

Nem néztem A Dalt. Néha bele-beleolvastam egy-egy indexes fikázásba, hogy ennek az egésznek semmi értelme, hogy milyen kínos, stb., de nem volt időm még csak belenézni sem. 

Most viszont, hogy véget ért a verseny és megvan a győztes, belekukkantottam az idei termésbe. És meglepődtem.

Pedig tavaly ilyenkor, amikor Both Miklóssal beszélgettem az első zsűrizéséről, meglehetős szkepszissel viseltettem kitűzött céljával kapcsolatban. Hogy ugyanis némi zenei minőség is megmutatkozhat a tucatpop-versenyen.

Márpedig idén ez történt. Nem tört ki persze mindent elsöprő minőségi forradalom – a fülkeforradalom jelzőre viszont mindenképp rászolgált az idei adásfolyam.

 *

Itt van mindjárt a győztes dal és előadója.

 

 

Nem tökéletes dal, persze, az operetthegedű kifejezetten idegesítő, de most először kerül ki olyan magyar nóta az eurovízióra, amelynek valóban, autentikusan is van köze a Kárpát-medencéhez. (Nem, a NOX-nak sajna úgy pont nincs.) Tetszik vagy sem: ez az éneklés nem csak az amerikai soulos vonalat hozza, hanem az autentikus cigány népzene is ott lüktet benne. Márpedig a cigányok itteni zenéje nagyon erős és valódi szimbiózisban van a magyar népzenével. (Most arról nem is beszélve, hogy ha nincsenek cigányzenészek, magyar népzene sincs – az 1970-es évekig jószerivel csak ők kísérték a magyar dalokat, nekik köszönhető az a megszólalás, amire mindig könnybe lábad a szemünk.)

Már csak azért is jó, hogy Jocit küldjük, mert az idei, kijevi Eurovízió szlogenje: „A sokszínűség ünnepe”. Nem lepődnék meg, ha kivételesen döntős lenne a magyar szereplő.

 *

Itt van még három, amelyek miatt megérte megrendezni A Dalt idén:

 

 

Jesszusom! Ötnegyed és háromnegyed váltakozik egy popdalban! Meg ezek a négyeshangzatok! Mestermunka, de több is annál. Zene. Végig ott van a Roxette Queen Of Rainjének hangulata, de sokkal komolyabb. Lehengerlő. Kanizsa Gina dala zeneileg messze a legjobb volt idén, Eurovíziótól függetlenül is öröm, hogy megszületett.

Ja, és így el tudják énekelni hangszerek nélkül is:

 

 

Aztán itt van ez:

 

 

A harmónia- és dallamvázlat szokásos, egyszerű soul-alapú pop. Nem baj, hogy az: 2017-ben ez újra nagyon hasít világszerte. Ami érdekessé teszi: a produceri munka. Az angol és amcsi mainstream popba ezek a megoldások beszivárogtak már egy-két éve, itthon viszont nagyon üdítő. Egy 17 éves zeneszerző-producer műve egyébként. Le a kalap. 

Utoljára a legkevésbé harsány, már a középdöntőnél kiesett jóság:

 

 

Egyszerűen finom. Nem tolakszik, nem akar lehengerelni, de lélek van benne. Nem tucatpop arról, hogy jaj de fáj, bébi, elhagytál. Valódi dal arról, hogy fájogat, de szép volt. 

 *

Hogy az egész dalverseny milyen volt, arról fogalmam nincs. Az biztos, hogy vége van. És az is, hogy nem volt hiábavaló. 

***

Összesen 98 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Béluska, amiket említesz, azokat én egytől-egyig el is tudom játszani.

Ne oktatgass a kedvenc zenéimről. (Ha már tegezel.)

Inkább tanulj meg olvasni.

Nem az a lényeg, hogy nekem ezek a stílusok tetszenek-e. Mert egyébként nem.

Hanem az, hogy nem a lélektelen gagyipop van jelen kizárólag ezen a versenyen.

Ez pedig bizony jó hír.

Micsoda zenei hozzáértésről tesz tanúbizonyságot, igaz, egy sem tetszik neki igazán.

" (Most arról nem is beszélve, hogy ha nincsenek cigányzenészek, magyar népzene sincs "

Azért, ha nem haragszol András, egy kis módosítás:
" (Most arról nem is beszélve, hogy ha nincsenek cigányok, magyarok sincsenek "
Azt mondják, az anyagnak egy idő után visszafordíthatatlan hatásai vannak. De, szerintem András, ezt te is tudod.
Akkor?

Szvsz Jocin kívül a többi említett dal abszolút nem ESC-kompatibilis rétegzene. (A zsűri ügyesen állította össze az első 4-et, némileg megkönnyítve a választást.)

A Joci-számban engem cseppet sem zavar a hegedű, a rap-részt (ami talán lehetne 10 másodperccel rövidebb) érdekesen ellenpontozza.

Az Eurovíziós Dalfesztivál alapötletével, formájával, egész létével egy letűnt korszak zombija. Legkésőbb a 80-as évektől halott.

Ahogy a Játék határok nélkül is beadta a kulcsot (egy rövid feltámadás után), úgy ennek is pusztulnia kellene. Akkor legalább az emléke megszépül(hetne).

Az "autentikus" cigányzenével való bögyörőzést meghagyom Stumpf úrnak. Egészségére!

Viszont ha már anakronizmusokat akarunk éltetni, mennyivel jobb lenne, ha a televíziós tánckarokat hoznák vissza! A legjobb csajok táncoltak bennük!

Egyszer az életben nyerjen már valaki olyan, aki valami hallgatható zenével áll elő. Az se baj, ha nem annyira toleráns.

Tóth Gabi alkotása is tetszett de nekem Pápai Joci jobban. Szavaztam is rá.
Az ő zenéje olyan MIÉNK!!!!
Pápai Joci egy olyan ember akit magyar testvéremnek fogadom.
Hajrá magyar cigánygyerek! Örülök neked és tudom, hogy Kijevben bizonyítsz!!

Te megnézted? Az itt linkelteket legalább?
Nem?l Hátakkor?
Nekem a legkevésbé a győztes szám tetszett.
Azért sem, mert nem szeretem a rep(p?)-et (oké, tudom, izlés dolga,az enyém ilyen).
És azért sem, mert azt sem szeretem, ha a kisebbség "támogatását" ezzel tudjuk le.

Még az életben nem néztem meg egyet "Dalt" sem, de most belehallgattam mindegyik videóba. Elkeserítő a lányok hangja, előadásmódja. Valóban Joci a legjobb.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában