Majdnem mindenki – gondolatok az Oscar-díjas filmről

2017. február 28. 12:47
Kertész Botond
Kötőszó
Elszomorít, ha tényleg itt tartunk, ha Erika néninek a szabadság és szolidaritás nevében nem elég megbűnhődnie, el is kell pusztulnia.

„A zene, a közös zenélés, a kórus, népszerű metafora. Golding megrázó kisregénye, A legyek ura jut eszembe. Hogy-hogy nem, ott is szerepel a kórus – a lakatlan szigeten magukra maradt gyermekek ellentársadalma, a vadászok törzse elsősorban az énekkar hangadóiból verbuválódik. Aki olvasta a könyvet, vagy látta a filmet, emlékezhet rá, hogy válnak az »ártatlan« gyermekek félelmetes hordává. Golding könyvét olvasva félni kezd az ember a kórusoktól.

A Mindenki című film végén is megijedtem Erika néni csillogó szemű énekkarosaitól, rémisztő katarzist élve át. Győz a szolidaritás, a szabadságvágy, a gyermeki tisztaság a sunyi, lélekromboló, kifinomultan manipuláló hatalommal szemben és csak száll az ének. Talán túl öreg vagyok már, vagy mégsem tudok eléggé elvonatkoztatni kórista múltamtól és jelenemtől, de nem tudok önfeledten együtt dúdolni a gyerekekkel. Erika nénit olyan módon semmisítették meg, alázták porig, tették egy életre lehetetlenné, amit semmi nem indokolhat. A szabadság és szolidaritás nevében elkövetett durva kirekesztés és megalázás sajnos nemcsak ebből a filmből ismert – a másként gondolkodók virtuális lincselése napi rutin nyugati társadalmainkban.

Elszomorít, ha tényleg itt tartunk, ha Erika néninek a szabadság és szolidaritás nevében nem elég megbűnhődnie, el is kell pusztulnia.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 66 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Inkább izgalmas szerep jutott ki, és egyáltalán nem gondolom róla, hogy ő lenne a főgonosz. Ő is csak egy ember, aki a saját módján próbál sikeres lenni, sőt a saját módszerével próbálja si­keressé tenni a kórusban szereplő gyerekeket."

Szamosi Zsófia Erika néniről.

Ne túlozzunk, semmi ilyesmi nem történt a filmben.

Erika néni sorsával kapcsolatban már két városi legenda is kering.

Az egyik szerint az igazgató krétalopással is megvádolja, mielőtt kirúgja az iskolából. Erika néni sehol nem kap állást, inni kezd, lakását is elveszíti. Később Svédországba kerül szexrabszolgának a kikötői negyedbe, majd amikor már erre sem jó, kéregetésből tartja fenn magát. Ekkor találkozik egy régi kóristájával, aki belerúg a megroggyant egészségi állapotú nőbe. Erika néni néhány héttel később megfagy az utcán egy zord svéd éjszakán.

A másik szerint Erika néni, miután eltávolítják az iskolából Svédországban talál énektanári állást, és tátika módszerével sorra nyeri az iskolai kórusversenyeket. A módszert az esélyegyenlőség zászlaja alatt más iskolák is átveszik, Erika néni pedig magas állami kitüntetésben részesül. Jelenleg is Svédországban él, és Erika Ollson asszonynevén más énektanároknak adja tovább a tátika módszert.

Azon el lehet gondolkodni, hogy igazából két problémás felnőtt volt, és csak az egyik bűnhődött meg.

Az igazgató mindenkit be akart gyömöszölni a kórusba, az énektanár meg díjnyertes kórust akart.

A gyerekek azért szívtak, mert ezek nem beszélték meg épeszűen egymással, hogy melyik mit akar.

De akit a gyerekek megszívattak, az csak az egyik felnőtt, a másiknak jutott egy pici jelenetnyi jópofizás.

Jól el lehet vitatkozni ezen a kisfilmen. Tehát jó.

Nem annyira. Vehetjük az 'egy akarat' csődje bemutatásának.

Szerintem túlzás, hogy elpusztúlt volna Erika néni. Ennél sokkal drasztikusabban is ki lehetett volna kapcsolni, minden angolszászos, groteszk gyerekdarabban minimum agyvérzést kapott volna, mint gonosz boszorka. Ahhoz képest a szó szoros értelmében visszafogott volt a kórus "kritikája". Szabotálták, de nem estek neki.


Az igaz, hogy a mese nem adott neki lehetőséget a javulásra. De egy ilyen a poén felé haladó, katartikus rövidfilmbe, már eleve a mesés zsánerbe, nem is férne be egy mindent harmonizáló és a katarzist elkenő amnesztia.

Erika néninek OTT és AKKOR távoznia KELLETT a szípadról. Ez a minimum.

Válaszok:
kalotaszeg | 2017. március 5. 13:36

Hozzáfűzném, hogy ezt a műfaj is megköveteli, a mese és annak belső koherenciája.

Ha valós történetről lenne szó, egy bonyolult pedagógiai kérdésről, pedagógiai etoszról, erkölcsi érettségről stb., akkor természetesen sokkal árnyaltabban kellene kezeli Erika néni (a tantestület) és a gyerekek viszonyát, a tanár esetleges belső konfliktusait, a rendszer béklyóját, amiben Erika néni megfelelni kényszerül, miközben egyben tartaná a csapatot.

stb. stb. bla bla bla.

De ez egy teljesen más film lenne.

A sztori attól remek, hogy több dimenzióra világít rá, a konstelláció jóval bonyolultabb, szővődményesebb, korrumpáltabb, mint amivel egy mese szerű lebonyolítás megbírkózhatna. Hogy elevenébe talál és mély reakciót kelt bennünk, azt bizonyítja, hogy valami nagyon nagyon fájó pontra tapintott rá.

EBBEN a sztoriban így oldotta meg a mesemondó. Egy másik verzióban talán más lenne.

De röhej, hogy Magyarországon még ez is alibi lehet a gyűlölködésre. Bajban a nemzet. Mindkét lövészárokban a gyűlölködők adják meg a hangot: A no-limpia aktivisták és a no-scar (no-bel) acsarkodók meltó partnerek a közös nemzetzüllesztésben.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában