Egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy épp most nyertem egy Oscart

2017. március 01. 09:59

Azért ez egy óriási show. Nagyon jó ott ülni, és nézni, ahogyan a világ legkomolyabb szórakoztatóipari nagyágyúi egymást szórakoztatják. Interjú.

2017. március 01. 09:59
Deák Kristóf
Index

Volt olyan pillanat az elmúlt hetekben, amikor úgy érezted, tényleg a Mindenki fogja nyerni az Oscar-díjat?

A gálán, pár kategóriával a rövidfilmek előtt volt egy pillanat, amikor elkezdtem aggódni: úristen, hát még beszédet sem írtam, mi lesz így? Gyorsan beírtam a telefonomba néhány címszavat, hogy legalább ne teljesen készületlenül álljak színpadra, bár persze azért korábban is gondolkodtam már rajta. Akkor majréztam egy kicsit, de aztán közvetlenül a mi kategóriánk előtt hátrafordult hozzánk a dán jelölt film producere, és azt mondta: „Mi itt mind győztesek vagyunk.” Akkor azt mondtam magamban: na jó, valószínűleg úgysem mi nyerünk, nincs semmi baj. És megnyugodtam. Aztán egyszer csak kimondták a nevünket.

Szóval elég felkészületlenül ért a dolog. Persze tudtam, hogy nagyon sokan jól reagálnak a filmünkre, a kinti kampány során lehetett érezni, hogy óriási szeretet veszi körül a Mindenkit, még  az Akadémia néhány szavazó tagjai részéről is. De nem tudtam, ez mire lesz elég, hogyan fog reagálni a több ezer szavazó. És egyébként még most sem tudom, nem is fogjuk tudni soha, hányan szavaztak ránk a kategória több mint négyezer voksolója közül.

Korábban mondtad, azt tanácsolták neked, akárhogy is lesz, a legfontosabb, hogy próbáld egyszerűen csak jól érezni magad az Oscar-gálán. Sikerült elengedned magadat?

Persze. Azért ez egy óriási show. Nagyon jó ott ülni, és nézni, ahogyan a világ legkomolyabb szórakoztatóipari nagyágyúi egymást szórakoztatják – gondolhatod, hogy ez az a pillanat, amikor mindenki a legjobbat akarja kihozni magából. Ezek azok az arcok, akiken az egész világ sír és nevet egész évben: ők tényleg tudják, mit csinálnak. Sokszor tényleg el tudtam engedni magamat, és nagyokat röhögtem én is az eléggé aktuális és éles poénokon: szokás szerint elég politikus volt a gála. És végtelenül szórakoztató, szép és megható – amire még száz százalékot rátesz, ha élőben ott vagy.

Azután is el tudtad engedni magad, hogy megkaptátok a díjat, vagy onnantól már csak a szobrocskára tudtál koncentrálni a kezedben?

Akkor már nehéz volt. De amikor bejelentették, hogy a Kaliforniai álom a legjobb film, utána pedig azt, hogy összecserélték a borítékokat, az hihetetlen pillanat volt. Mindenki hitetlenkedve nézett egymásra az egész Dolby Theaterben; csipkedtük egymást, hogy most tényleg ez történik, tényleg egy ekkora bakit néz a tévében több százmillió ember? És tényleg. Akkor egy pillanatig én sem gondoltam arra, hogy most nyertem egy Oscart, erősebb volt ez a hihetetlenül szürreális élmény, hogy egy ekkora hibát követtek el egy egyébként ennyire profin szervezett show-ban.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
catalina9
2017. május 22. 15:15
Mi van lutra alszik, vagy csak blöffölt, és most kiderülne, hogy úgy ült le kártyázni, hogy se pénze, se lapja.. "lutra [Hozzászóló kiszűrése] 2017. március 1. 12:14 @catalina9 Nyilván meg lehetne oldani a dolgot emberségesen is, de a filmben nem ezt láttuk." Akkor vezessen fel egy "emberséges" megoldást lutra!!!"
catalina9
2017. május 22. 15:15
lutra [Hozzászóló kiszűrése] 2017. március 1. 12:14 @catalina9 Nyilván meg lehetne oldani a dolgot emberségesen is, de a filmben nem ezt láttuk." Akkor vezessen fel egy "emberséges" megoldást lutra!!!
lutra
2017. május 22. 15:15
Látszik, hogy te még nem tanultál erkölcstant. A tanárnő etikátlan hozzáállása az egész Világ számára érthető, ezért is kapott díjat: a kislánynak csak ígérget, hogy ne lépjen le, de valójában le se szarja, egyáltalán nem foglalkozik a fejlődésével, kizárólag biodíszletként hasznosítja a saját önző karrierje érdekében. Tipikus példája a gyermekeket lélektelenül kezelő versenyistálló típusú oktatásnak. Nyilván meg lehetne oldani a dolgot emberségesen is, de a filmben nem ezt láttuk.
catalina9
2017. május 22. 15:14
Miről van itt valójában szó? Arról, hogy van egy lelkes, hozzáértő kórusvezetőnő, aki lelkiismeretesen foglalkozik a gyerekekkel, a kórussal és sikereket ér el, a kórus versenyeket nyer. Amúgy meg gonosz és gátlástalan. Most éppen egy svédországi utat céloznak meg. Nem csak ő utazna Svédországba, hanem a kórus, a gyerekek. Ehhez persze tisztán kell énekelni, különben nem győznek. Ebbe a képletbe jön a szegény bevándorló, aki szeretne énekelni, de ehhez nem elég jó hangja, sőt esetleg az egész kórus teljesítményét rontja. Ezt a tanárnő négyszemközt elmondja neki, és megkéri, hogy ezért csak tátogjon. Ezt észreveszi a barátnője, az igazság bajnoka, aki merő véletlenségből a legjobb énekes. Nem igazság, szólal fel nagy bátran. Erre a gonosz kórusvezetőnő világosan elmondja, hogy miért is van ez így, majd miután kiderül, hogy többeket is tátogásra kényszerített, ezt mondja: Gyerekek, aki akar elmehet, nem kötelező itt sem énekelni, sem tátogni. És jön a fordulópont, a gyerekek maradnak a gátlástalan nő bűvkörében. Aztán a gyerekek, akikkel a nő lelkiismeretesen foglalkozott, sőt a főtátogónak is megígéri, hogy törődni fog vele, nos ezek a gyerekek lehetetlenné teszik a gonosz nőt, a nyilvánosság előtt, majd megszabadulva a diktátortól lelkesen énekelnek nélküle, egészen addig míg meg nem kapják a jól megérdemelt Oscart, és Deák Kristóf az első sorból nézheti a hollywoodi gigasztárokat. Megérdemli, mert ilyen álságos, demagóg filmet már régen készítettek!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik