Mindenki

2017. március 8. 11:50

Bogár László
Magyar Hírlap
A film hamis látszatot sugall, és meg sem kísérli megnyitni azt a teret, amelyben talán valóban a megoldás felé mozdulhatnánk el.

„A filmben azonban egy váratlan fordulattal a kórus mindegyik tagja felmondja ezt a hamis és – kétségtelen, mind a jól, mind a gyengén éneklő kórustagok számára – megalázó (bár gyakorlatias szempontból nézve hasznos és látszólag sikeres) hamis alkut, és fellázad az alkut megtestesítő kórusvezető ellen. Azzal ugyanis, hogy mindenki csak tátog, a »beszédes« csendben minden és mindenki lelepleződik. Megvalósul ugyan az »egyenlőség«, de a legalacsonyabb szellemi-hierarchikus szinten, a legrosszabbul éneklők szintjén, és ez botrányhoz vezet. A kórusvezető pragmatikus célzatú manipulációja, amellyel működőképesnek igyekezett bemutatni egy hamis és működésképtelen konstrukciót, lelepleződik, ő maga megsemmisül. És megsemmisülésével dia­dalmasan felcsendül a »szabadság, egyenlőség, testvériség« kórusa, győzött az igazság. Legalábbis erről próbál minket meggyőzni a most világsikert elért Mindenki című film. 

De vajon valóban az egyetemes igazság győzelmét látjuk-e itt megvalósulni? Vajon ezzel valóban sikerült-e egyszer s mindenkorra tökéletes megoldást találni a nyugatias modernitás liberális demokráciájának alapdilemmájára? Nyilvánvalóan nem, hisz a dia­dalmasan felcsendülő kórus minden jó szándék ellenére csak hangzavar lehet, hisz attól, hogy »testvérünkké” fogadjuk az alacsonyabb szellemi-hierarchikus szinten álló társainkat, a készségekben, képességekben meglévő különbség még nem szűnt meg. A film tehát hamis látszatot sugall, és meg sem kísérli megnyitni azt a teret, amelyben talán valóban a megoldás felé mozdulhatnánk el. Arról már nem is beszélve, hogy, bár megoldást valójában nem ad, képmutató módon mint ős-gonoszt bélyegzi meg az egész konstrukció alaphazugságát mindössze csak pragmatikusan menedzselni próbáló kórusvezetőt. Mindez azért van így, mert a film alapfilozófiája mégiscsak a mai liberális demokráciát megalapozó »szabadság, egyenlőség, testvériség« hármas jelszó hamis mitológiáját próbálja piedesztálra emelni. 

Aligha véletlen azonban, hogy az ezt a jelszót »megkonstruáló« francia forradalom a világtörténelem legbrutálisabb tömeggyilkosságába torkollott, és iszonyú örvénylések közepette éppen ő maga vált saját hármas jelszavának leglátványosabb felszámolójává. Megoldást tehát korunk e legsúlyosabb dilemmájára ez a film sem ad, és amit sugall, az legfeljebb egy újabb hazugságtérbe vezet, de azt el kell ismernünk, a probléma létét professzionális módon és elegánsan mutatja fel. És, aki megnézi, az utána már nem tud szabadulni a hatásától, nincs mese, dolgozni kell, dolgozni. Mindenkinek.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Igaz. Az ellentétess elvárások teljesíthetetlenek, tehát hamis rossz megoldásokhoz vezetnek (jószándék mellett is).
Mindenki egyenlő (akár botfülű akár nem) tehát mindenki énekeljen.
Ha mindenki énekel a kórus is hamissá válik és nem lesz sikeres.

Lássuk be nem születik mindenki mindenben kiváló képességgel. Nagyobb baj ennek be nem látása (mert egyéni és közössségi sikertelenséghez vezet).
A természet ha tagadjuk ha nem determinál. Abban kell segíteni, hogy amiben neki kiváló képessége van, abban bontakozhasson ki és legyen sikeres.

Nem mellékes körülmény, hogy ez egy svéd történet, ahol a liberális agymosást csúcsra járatták és megpróbálták a gyakorlatban is alkalmazni. Itt szokott megbukni a maszlag, mikor kiderül, hogy igenis vannak különbségek, nem mindenki rendelkezik hasonló képességekkel, nem mindenki tehetséges, rátermett, okos ugyanolyan mértékben mint a másik.

A tanárnő (is) áldozat, egy hazug, életidegen rendszer áldozata, a film ezért is hamis.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2017. március 8. 17:26

A filmben a hazugságnak két rétege érhető tetten: egy mélyebb hazugság, és az annak következményét kezelni próbáló felszíni hazugság. A gyerekek a felszíni hazugság ellen lázadnak fel. A film a mélyebb hazugságot nem látszik észrevenni, vagy akár úgy is lehet értelmezni, hogy határozottan szentesíti.

Nem láttam a filmet, de úgy tudom, az igazgatónő adta parancsba, hogy MINDENKINEK énekelnie kell, mindenki legyen a kórus tagja...
És a lényeg itt van: ki is az az igazgatónő?
Kit képvisel?
Ki mondja tollba neki, mit parancsoljon?
...
"Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik."
Meghasonlás-e, ha korlátlan szülési tevékenységét mások munkájából fizetik?
Miközben ezek a mások, éppen a rájuk kényszerített munkájuk miatt, nem folytathatnak egészséges szülési tevékenységet sem?
Szerepük annyi, hogy a meghasonlásuk rájuk kényszerítésével eltartsák azokat, akik miatt ők maguk kihalásra ítéltetnek.

Több jelentkező is van a "világ legbrutálisabb tömeggyilkosságára" nemcsak a jakobinus diktatúra, szerintem az csak gyenge próbálkozás volt a mongolokhoz, Timur Lenkhez vagy a harmincas évek egyeduralkodóinak tetteihez viszonyítva. Arra az őrült leszámolásra, bár kétségtelenül véres volt, de inkább a "forradalom megeszi saját gyermekeit" (meg néhány arisztokratát, a királyt, adószedőket stb.) mondás az igaz.

Akkor pontosítok: A filmről a te felfogásod egy lehetséges verzió, az enyém egy másik verzió. Ami biztos, a film már a rövidsége miatt sem tért ki olyan részletekre, amelyek alapján egyértelmű lenne a szituáció. Tehát a problémának igenis sokféle felfogása lehetséges, vagyis az "Ennyi a film. ... A többi marhaság." sommás itéletet elhamarkodottnak találom.
"Egy filmnek elég egy hazugság.Főleg egy rövidfilmnek." - Nade, ha azt a hazugságot egy még nagyobb hazugság kényszeríti ki?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés