Tudni vélhető, kihez vagyok lojális

2013-09-17 11:17:22

Vidnyánszky Attila
Origo
Biztos vagyok abban, hogy mi is megtaláljuk majd a közönségünket. Interjú.

Az ön rendezésétől sem állnak távol azért a rendhagyó megoldások. Például az a rendezői húzás, hogy Csehov Három nővérét a harmadik felvonással kezdi, felér egy provokációval, nem?

Az nem provokáció, hanem egy gondolat. A provokáció mindig öncélú. Ráadásul az eszköztára kimerült, a legtöbb próbálkozás ma már vérszegény és szánalmas. Világosan látni, hogy a provokációra épülő művészet zsákutcába jutott. Én nem provokálok. A felvonások cseréje a Három nővér előadásában a szerző üzenetének lényegét érintő gondolat mentén született. Csehov egy világ eltűnéséről mesél, és ezt erősíti a harmadik felvonás tűzvésze. Csehov tanúja volt a tűzvésznek, mi viszont már a tűzvész utáni nemzedékek vagyunk, így a felvonások cseréjével hitelesebben, mából szólóbban tudom Csehov eredeti gondolatát érvényre juttatni. Nem ellene megyek a szerzői szándéknak, hanem erősítem azt. Ez tehát nem provokáció. (...) 

Nem tart attól, hogy az Alföldi-darabokat megvető, inkább a hagyományos megoldásokat kedvelő közönség csalódni fog az ön színházában?

Biztos vagyok abban, hogy mi is megtaláljuk majd a közönségünket. Az embereknek először látniuk kell az előadásainkat, aztán szájról szájra terjed a hír, és majd megtölti a közönség a színházat. A debreceni Csokonai Színházban a bérletesek kétharmada hamar kicserélődött, viszont egy új közönségréteg kezdett színházba járni. Úgy jöttem el Debrecenből, hogy a művészszínházi programunkra többen váltottak bérletet, mint ahányan az előző, könnyedebb hangvételű és népszerű színházi korszak legjobb időszakában.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.