MÜszínház

2013-10-01 10:18:44

Tóta W. Árpád
hvg.hu
Nagyjából Ihos József feledhetetlen Kató nénije szintjén megy a népiesség, csak nem annyira humoros.

„Vidnyánszky Attila évadnyitó rendezéséről, a Vitéz lélekről szakértő kritikát itt találják, én meg a magam részéről elmesélem, mit láttam.

Tamási Áron bizonyára rekordidő alatt csinált drámát ebből a novellájából, kellehetett a törlesztőrészletre a honor. Ezért aztán olyan fülsértő jelenetekkel indul a darab, hogy egyik ember elmondja a másik embernek a másik ember életét, holott a megszólított azt már úgyis tudja, csak a közönség nem. Ez mondjuk arra tökjó, hogy az életszerűtlenséggel megbarátkozzunk. A kizökkent idő amúgy is helyre lett tolva, nem ám farmerben meg tornacipőben modernkedés megy, hanem rendes bőgatyás parasztkodás. Így aztán ki lehet nyújtózni kényelmesen, a színpadon ábrázolt emberekhez nekünk semmi közünk.

Hogy látsszon, mennyire székelyek, »mi« helyett azt mondják mindig, hogy »«. Továbbá üsmerkednek is. Nagyjából Ihos József feledhetetlen Kató nénije szintjén megy a népiesség, csak nem annyira humoros.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.